103 éves korában elhunyt Keleti Ágnes, aki a világ legidősebb olimpiai bajnoka volt. Élete és pályafutása során számos emlékezetes pillanatot szerzett, nemcsak a sport világában, hanem a magyar kultúrában is. Az ő öröksége tovább él, inspirálva generációk

Melyik megyénk székhelye Szekszárd? 7 földrajzi kérdés, amire illik tudni a választ

Ma hajnalban, 103 éves korában távozott az élők sorából Keleti Ágnes, az ötszörös olimpiai bajnok tornász, akit a nemzet sportolójaként tiszteltek. Ő Magyarország legtöbb olimpiai éremmel büszkélkedő női sportolója, és a világ legidősebb élő ötkarikás aranyérmese, egyúttal a legidősebb, aki valaha élt. Felejthetetlen teljesítménye és inspiráló pályafutása örökre beíródik a sporttörténelem lapjaira.

Az összesen tíz olimpiai érmet - öt aranyat, három ezüstöt és két bronzot - szerző, világbajnok, negyvenhatszoros magyar bajnok sportembert a Magyar Olimpiai Bizottság és a Magyar Tornaszövetség saját halottjának tekinti.

Keleti Ágnes már nem élhette meg 104. születésnapját, amit éppen egy hét múlva ünnepelt volna. Az olimpikon múlt hét szerdán lett rosszul, a bajnoknőt szívelégtelenséggel és tüdőgyulladásból adódó légzési nehézségekkel szállították a Honvédkórházba.

Fia, Bíró-Keleti Rafael múlt hét vasárnap adott tájékoztatást édesanyja állapotáról, akkor ezt nyilatkozta a Sportálnak:

A helyzet némileg javult, de a veszély még mindig jelen van. Antibiotikummal kezelik, és mindent megkap, amire szüksége van, de továbbra is nehezen lélegzik. A gyógyszerek hatása körülbelül egy hét múlva érezhető igazán, reméljük, hogy a szervezete addig kibírja. Volt egy súlyos roham, amikor már-már úgy tűnt, hogy itt hagy minket, azonnal értesítettek, hogy siessünk be. Kértem a közeli ismerősöket is, hogy búcsúzzanak el tőle. Aztán, mint egy csoda, felébredt, beszélni tudott, és néhány falatot is evett-ivott. A főorvos 1-2 napot jósolt a tüdejének, a nővérek sem voltak túl bizakodóak. Azóta viszont nagyobb figyelmet kap, és több időt töltenek vele. Reménykedünk és bízunk benne, hogy a jelenlétünk erőt ad neki, de sajnos még mindig van víz a tüdejében, ami komoly kockázatot jelent.

Keleti Ágnes, született Klein Ágnes néven, 1921. január 9-én látta meg a napvilágot a Rákóczi téren, egy 14. számú házban található otthonában. Abban az időben még nem volt elterjedt a kórházban való szülés, így otthoni környezetben érkezett a világra. Jómódú családban nőtt fel; édesapja, Klein Ferenc, szalonna- és sonkakereskedőként tevékenykedett, ami hozzájárult a család jólétéhez.

A 38 éves férfi, aki elsőszülött lányának, Verának a büszke apja volt, mély vágyat érzett arra, hogy egy kisfiú is születhessen a családba. Az élet azonban más irányt szabott ennek a vágyának. Gyárfás Rózsi, a sportoló édesanyja később elmesélte, hogy miután világra hozta őt, apja annyira csalódott volt, hogy hetekig elkerülte a kapcsolatot, és még csak ránézni sem mert.

Végül, ahogy lenni szokott, elfogadta az élet által elé terített helyzetet, és sajátos módon birkózott meg azzal, hogy kétszeres lányos apuka lett. Kisebbik gyermekéből igazi vagány, fiús lányt nevelt, aki nemcsak színesítette a család életét, hanem később, meglepő módon, a túlélés kulcsává vált határozott és szívós természetével. E sokszínű tapasztalatok révén, a gyermek felnőtté válásával együtt apja is újraértelmezte a családi szerepeket és a kihívásokat.

Apám igazán inspiráló sportember volt. Mindig is törekedtem arra, hogy kövessem a példáját: együtt eveztünk, úsztunk, hegycsúcsokat hódítottunk, síelni jártunk, és szinte mindent kipróbáltunk, ami csak eszünkbe jutott. A közös kirándulásaink mindig előre meg voltak tervezve, egy évre előre gondolkodtunk: mit csináljunk, hová utazzunk, milyen csúcsokat hódítsunk meg. Én voltam apám "kísérője", hiszen ahová ő ment, oda én is mentem. Tőle a legfontosabb örökségem a kitartásom lett, és úgy érzem, hogy ennek a tulajdonságnak köszönhetem sportbéli sikereimet. Ez a gondolat is olvasható Dávid Sándor és Dobor Dezső "Keleti 100 - Mert szeretek élni" című önéletrajzi könyvében, amely az olimpikon 100. születésnapja alkalmából készült.

A tornát négyéves korában kezdte el, miután nővérének, Verának súlyos szívburokgyulladása alakult ki, és az orvosok egy foltot fedeztek fel a tüdején. A család háziorvosa a Mensendieck-tornát ajánlotta mint lehetséges gyógymódot, amely abban az időben rendkívül népszerűnek számított. Hétéves korára már magabiztosan űzte ezt a mozgásformát, de az útja a sportág felé nem volt zökkenőmentes. Szülei elhatározták, hogy elit iskolába járatják, és felvetődött az is, hogy csellóművész válhat belőle, miután hatévesen először fogta meg a hangszert. Később a Zeneakadémia színpadán is fellépett, de hetedikes korában egy olyan élmény következtében, ami mély nyomot hagyott benne, végleg elfordult a zenétől. Hatalmas közönség előtt mutatta be Saint-Saens A hattyú című csellódarabját, és az előadás során olyan mértékben megijedt, hogy ezt követően a zene már nem vonzotta. Innentől kezdve a sport lett az élete középpontjában: a Nemzeti Tornaegylet színeiben indította el pályafutását, és 1940-ben megszerezte első bajnoki érmét. Bár 1939-ben, érettségi után magyarosította a nevét Keleti Ágnesre, mindössze 19 évesen, zsidó származása miatt minden sportágban való részvételtől eltiltották, és az egyetemre való beiratkozás lehetőségétől is megfosztották.

Ugyan a tiltások dacára továbbra is edzett, kitanulta a szűcsmesterséget, és elkezdett dolgozni mint szűcsinas. Első férjével, Sárkány Pistával 1944 áprilisában kötötte össze az életét, a második világháború kellős közepén, és 1950-ig alkottak egy párt. Villámházasságuknak pusztán egy dolog állt a hátterében, akkor úgy hallották, a fiatal házasok nőtagjait nem deportálják, még nászéjszakájukat is egy óvóhely légópincéjében töltötték.

A második világháború utáni években, 27 évesen tele volt ambícióval, amikor elindult a londoni olimpiára. Sajnos, az utolsó edzéseken súlyos sérülést szenvedett, így nem volt lehetősége megmérettetni magát a versenyeken. Négy évvel később, 31 évesen végre eljött a várva várt pillanat Helsinkiben: lenyűgöző teljesítménnyel, 19,35 ponttal aranyérmet nyert talajgyakorlatban, emellett egy ezüstöt és egy bronzérmet is sikerült bezsebelnie. Azonban a legnagyobb diadal még csak ezután következett: az 1956-os Melbourne-i olimpián egyéniben négy aranyérmet nyert, ami páratlan teljesítménynek számított. Ez az év nem csupán sportkarrierje szempontjából hozott áttörést, hanem a Magyarországon zajló politikai események miatt is, hiszen a játékok befejeztével nem tért haza. Édesanyjával és nővérével együtt Ausztráliában maradt, új életet kezdenek a távoli földrészen.

36 éves korában Izraelbe költözött, ahol megalapozta a sport fejlődését, saját forrásaiból vásárolva meg a szükséges edzéseszközöket is. 1957-től az izraeli Testnevelési Főiskola oktatója lett, emellett edzőként tevékenykedett, és versenybíróként is aktívan részt vett a sportéletben.

A sportág mesterei között sokan példaképüknek tartják, és a szakma is bőven elismerte kiemelkedő tehetségét. 83 éves korában a nemzet sportolójaként tisztelték meg, 2002-ben pedig bekerült a torna nemzetközi Hírességek Csarnokába. 2015-ben elnyerte a rangos Prima Primissima díjat, majd 2020-ban a Testnevelési Egyetem Vasdiplomával jutalmazta elismerését, mint kiemelkedő oktató.