1956. november 4. – a tragikus nap, amikor a remények és álmok összeomlottak, és a szabadságharc álma végleg elhalt. Ezen a napon a bátor emberek küzdelme a szabadságért és a függetlenségért véget ért, és a fájdalom, valamint a veszteség árnyéka borult az
1956. október 23-án egy békés demonstrációval vette kezdetét a forradalom, amely a Rákosi Mátyás által képviselt kommunista elnyomás és a szovjet katonai jelenlét ellen emelte fel a szavát. A kezdeti békés megmozdulások után a helyzet gyorsan eszkalálódott, és a forradalom fegyveres felkeléssé változott, ahogy a Magyarországon állomásozó szovjet erők beavatkoztak. A forradalom sorsa november 4-én pecsételődött meg, amikor a szovjet katonai invázió bekövetkezett, mindössze négy nappal azt követően, hogy a Nagy Imre vezette új kormány bejelentette Magyarország semlegességét és felmondta a Varsói Szerződést. A beavatkozásról Moszkvában már október 31-én döntöttek, és azóta folyamatosan érkeztek a szovjet csapatok az ország területére.
1956. november 4-én, vasárnap hajnali négy óra tizenöt perckor a szovjet hadsereg általános támadást indított Budapest, a nagyobb városok és a fontosabb katonai létesítmények ellen. A főváros védői - nemzetőrök, rendőrök és kisebb-nagyobb honvédegységek - felvették a harcot. A nap folyamán a szovjet csapatok a Magyar Néphadsereg valamennyi alakulatát lefegyverezték. A szovjet csapatok délig elfoglalták a Honvédelmi Minisztériumot, a Belügyminisztériumot és a Budapesti Rendőr-főkapitányságot, vidéken is több helyen jelentős ellenállás bontakozott ki.
Öt óra húsz perckor elhangzott Nagy Imre drámai hangú rádióbeszéde, amely a történelem egy sorsfordító pillanatát örökítette meg. A beszédet többször is megismételték, és a világ számos nyelvén terjesztették: "Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen, nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével." A Szabad Kossuth Rádió adása nyolc óra hét perckor váratlanul megszakadt, majd rövidhullámon a Himnuszt és a Szózatot játszották, váltakozva, ezzel is fokozva a feszültséget és a reménykedést az ország szívében.
Miután Dalibor Soldatic jugoszláv nagykövet a hajnali órákban arról tájékoztatta Szántó Zoltán államminisztert, hogy a jugoszláv kormány menedéket biztosít Nagy Imrének és társainak, 6 és 8 óra között a jugoszláv nagykövetségre érkezett Nagy Imre, Donáth Ferenc, Losonczy Géza, Lukács György és Szántó Zoltán; Mindszenty József bíboros az amerikai követségen kapott menedékjogot. A jugoszláv követségen 43-an kaptak menedékjogot, akikkel Soldatic ismertette Tito jugoszláv elnök üzenetét, hogy ismerjék el a Kádár-kormányt, ezt Nagy Imre és társai egyhangúlag elutasították.
Dwight D. Eisenhower amerikai elnök tiltakozott a szovjet intervenció ellen. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülésén a Szovjetunió megvétózta a szovjet csapatok kivonására felszólító amerikai határozati javaslatot. Délután a rendkívüli közgyűlés elfogadta a bővített amerikai javaslatot, amely arra is felkérte az ENSZ főtitkárát, hogy jelöljön ki bizottságot a magyarországi helyzet megvizsgálására. A Kádár-kormány táviratban kérte az ENSZ főtitkárától "a magyar kérdés" levételét a napirendről.
A harcok november 4-én a fővárosban 135 áldozatot követeltek. A KSH 1957. januári jelentése szerint az október 23. és január 16. közötti események országosan 2652 (Budapesten 2045) emberéletet követeltek és 19 226-an (Budapesten 16 700-an) sebesültek meg. Egy 1991-ben készült hivatalos statisztika szerint a szovjet hadsereg 669 katonája vesztette életét a harcokban, 51-en eltűntek.
November 4-e hivatalosan is nemzeti gyásznappá vált 2013-ban, amikor a kormány ezt a döntést meghozta. Ezen a napon Magyarország lobogóját az Országház előtt ünnepélyes keretek között, katonai tiszteletadással emelik fel, majd félárbócra eresztik. A jogszabály alapján a középületeken gyászlobogót kell kifüggeszteni, míg a lobogóhasználat esetén Magyarország és az európai lobogót félárbócra kell helyezni. Az iskolákban kötelező, hogy tanórák keretében vagy külön diákrendezvényeken méltó megemlékezést tartsanak. A nyilvános szórakozóhelyeken pedig a zenei és műsorszolgáltatás a nemzeti gyászt kihirdető rendelet keretein belül korlátozható.
