Harmincnégy évvel ezelőtt távozott közülünk Nemes Nagy Ágnes, a magyar irodalom kiemelkedő alakja. Munkássága mindmáig hatással van a költészetre és a prózára, emlékét őrizzük művein keresztül.
1991. augusztus 23-án halt meg Nemes Nagy Ágnes Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító, esszéista. A hatvanas évek végétől neve egyre ismertebbé vált az országhatárokon túl is, külföldi folyóiratok, antológiák közölték verseit. A hetvenes és nyolcvanas években a magyar irodalmi élet meghatározó személyisége lett.
Budapesten, 1922. január 3-án látta meg a napvilágot. Már gyermekkorában, az elemi iskola évei alatt felfedezték tehetségét, és versei megjelentek a Cimbora című gyereklapban. Gimnáziumi tanulmányait a híres Baár-Madas Református Leánylíceumban végezte, ahol a költő-igazgató, Áprily Lajos inspiráló hatása döntő szerepet játszott pályafutása alakulásában.
1939-től a Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult tovább, ahol kapcsolatba került Szerb Antallal és Halász Gáborral, valamint Lengyel Balázzsal is, akivel 1944 áprilisában össze is házasodtak. 1944-ben szerzett diplomát költői eszményképéről, Babitsról írott disszertációjával. A második világháború idején férjével, aki megszökött a katonaságtól, üldözötteket mentettek és bújtattak. Nemes Nagy részt vett a Szerb Antal, Halász Gábor és Sárközi György megmentésére irányuló kísérletekben is.
A háború utáni időszak új kezdetet jelentett számára, és pályafutásában jelentős fejlődést hozott. 1946-ban jelent meg debütáló verseskötete, amely a Kettős világban címet viselte, és e művéért két év múlva Baumgarten-díjat nyert. Ugyanebben az évben csatlakozott a Köznevelés című pedagógiai folyóirathoz, ahol munkatársként tevékenykedett. Ezt követően Lengyel Balázzsal közösen megalapították az Újhold nevű periodikát, amely a babitsi Nyugat eszmei irányvonalát és magas színvonalú követelményeit tűzte ki célul.
Az irodalmi élet jelesei írtak a lapba, például Pilinszky János, Rába György, Végh György, Lakatos István. A lapot egy idő múlva a hivatalos kultúrpolitika túlságosan polgárinak találta, 1948-ban be is tiltotta. Ezt követően csak a Vigíliában jelenhettek meg versei, emellett a gyerekeknek szóló műveket írt. 1953-tól öt éven keresztül a Petőfi Sándor Gimnázium tanára volt, majd 1958-tól szabadfoglalkozású íróként dolgozott.
1957-ben megjelent második kötete, a Szárazvillám, amely új költői korszakának kezdetét jelentette. Ebben az időben már jelentős műfordítói tevékenységet is folytatott, főként francia és német nyelvű műveket ültetett át magyarra, többek között Corneille, Racine, Molière drámáit, Victor Hugo, Saint-John Perse verseit, Rilke és Brecht műveit. A hatvanas évektől ismét megjelenhettek versei, 1969-es Lovak és angyalok című gyűjteményes kötetéért József Attila-díjjal jutalmazták. Költészetében szigorúan tartotta magát a racionalizmushoz, a legkisebb kilengéstől is irtózott. A látszólagos szenvtelenség, távolságtartás, hűvös józanság és csillogó intellektus mögött azonban kimondhatatlan szenvedély parázslik lírájában.
A hatvanas évek végére neve egyre szélesebb körben ismertté vált, nem csupán hazánkban, hanem a határokon túl is, hiszen számos külföldi folyóirat és antológia szentelt figyelmet verseinek. A hetvenes és nyolcvanas években a magyar irodalom színpadán kiemelkedő alakjává nőtte ki magát, szoros kapcsolatokat ápolt az emigrációs költőkkel és írókkal. Aktívan részt vett különféle külföldi felolvasóesteken és írótalálkozókon, ahol megoszthatta gondolatait és tapasztalatait. Esszéköteteiben nemcsak pályatársairól írt, hanem a műfordítás és a versírás mesterségéről, az alkotás pszichológiájáról, valamint a versek mélyebb értelmezéséről is értekezett. Gyermekeknek szánt meséi közül a Bors néni könyve különösen kiemelkedik, hiszen ebből a műből egy nagy sikerű színházi előadás is született a Kolibri Színházban.
1986-ban Lengyel Balázzsal közösen újraélesztették az Újhold című folyóiratot, amely almanach formájában évente kétszer került kiadásra 1991-ig, Nemes Nagy Ágnes haláláig. A költőnő életművének elismeréseként 1983-ban megkapta a Kossuth-díjat, majd 1991-ben az alapító tagok egyikeként csatlakozott a Magyar Tudományos Akadémia keretein belül megalakuló Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiához. Élete végén, 1991. augusztus 23-án Budapesten hunyt el.
1997-ben férjével együtt megkapta Izrael Állam Világ Igaza kitüntetését, mert a nyilasuralom alatt mentette az üldözötteket. 1998-ban a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány Nemes Nagy Ágnes Emlékdíjat alapított a magyar esszéirodalom legjobbjainak elismerésére. A 2005-ös könyvhét egyik meglepetése volt egyetlen regényének, Az öt fenyőnek megjelentetése, amelyben a művészregény és a krimi elemeit vegyítette.
