38 éves korában távozott: a magas vérnyomás nem csupán a látását vette el, hanem az életét is megpecsételte Ágay Irén számára.

"Mennyire szemétláda dolog a sorstól" - Kiakadtak a játékosok, hogy Pumped Gabo simán elődöntős a Farm VIP-ban

Volt idő, amikor nevét szinte mindenki ismerte. A harmincas évek Budapestjén Ágay Irén neve összeforrt a női eleganciával, a filmsztárok csillogásával - mégis, amikor 1950-ben tragikusan fiatalon, mindössze 38 évesen elhunyt, itthon alig esett róla szó. Pedig az ő sorsa minden volt, csak hétköznapi nem.

A főváros szívében, 1913-ban látott napvilágot Ágay Irán, akinek az édesapja tanítóként dolgozott. Irén már húszévesen meghódította a filmvásznat: finom bája, törékeny kisugárzása és természetes játéka azonnal belopta magát a közönség szívébe. Olyan sztárokkal állt kamerák elé, mint Jávor Pál vagy Kabos Gyula - ezekben a kedves, mosolyt csaló vígjátékokban valósággal ragyogott.

Az újságok imádták, minden mozdulatáról beszámoltak. Egy forgatás emlékezetes pillanata is fennmaradt: a Címzett ismeretlen című filmben Balatonfenyvesen vették fel a külső jeleneteket, de a postahivatalt már Pesten építették fel - így Ágay egyszerre volt jelen két helyen, legalábbis a filmvásznon.

A forgatások során valódi énjét is felfedte: volt egy eset, amikor fél órás szünetet kellett tartani a felvétel közben, mert nem tudta megkötni a csokornyakkendőjét. De nem hagyta, hogy ez megakadályozza - kitartása végül meghozta gyümölcsét. Ezt a kedvességet és elszántságot csodálta benne mindenki.

Ágay Irén díszíti a Színházi Élet magazin címlapját. Fotó: Arcanum / Színházi Élet.

Sokan nem tudják, hogy a "Maga lesz a férjem!" című film kezdetben egy teljesen más néven szerepelt, és a végső cím kiválasztása hosszú eszmecserék eredménye volt. A film ikonikus pillanata, amikor Irén végül kimondja a kulcsfontosságú mondatot, mára a legmaradandóbb jelenetek közé emelkedett.

Személyes élete éppoly intenzív és szenvedélyes volt, mint a filmjei. Egy rövid időre Márai Sándor mellett találta meg a boldogságot, de sorsát végül Székely István filmrendező oldalán alakította. Hiába voltak kétségek a kapcsolatuk körül - Székely 14 évvel volt idősebb -, a szerelmük mégis túlélt minden nehézséget, és megállta a helyét az idő próbájában. Közösen vágtak neki az amerikai álomnak, remélve, hogy ott új lehetőségek várnak rájuk, és karrierjük új szárnyakat kap.

1937-ben érkeztek meg az Egyesült Államokba, nagy reményekkel. Irén még a hajón is fellépett, és csodálatos ruhákat készíttetett - többek közt egy kalocsai mintás darabot is -, hogy megmutassa, hová húz a szíve. Ám az amerikai álom eleinte nem úgy alakult, ahogy szerették volna. Munkát nem kaptak, engedélyt is nehezen - de nem adták fel.

Végül Los Angeles lett az otthonuk, ahol Irén boldogan élte mindennapjait. Egészen addig, míg a sors közbe nem szólt... Egy mexikói forgatás alatt rosszul lett a forróságtól, hazatért, de az állapota nem javult. A magas vérnyomás egyik napról a másikra elvette a látását, majd a szervezete teljesen feladta a küzdelmet. 1950-ben örökre lehunyta szemét.

Tragédiája mély nyomot hagyott az amerikai magyar közösségben, míg itthon szinte senki nem hallott róla. A politikai klíma ekkoriban elfordult a régi idők legendás személyiségeitől, sokukat elfeledték vagy szándékosan eltüntették a köztudatból. Így történhetett, hogy Ágay Irén neve fokozatosan a feledés homályába merült.

Pedig ő volt a magyar filmvígjátékok egyik legszebb csillaga, Jávor Pál és Kabos Gyula méltó partnere - és megérdemelné, hogy újra felfedezzük őt.