Íme egy egyedi megközelítés a "A 10 leghosszabb ideig készülő film" témához: --- **A 10 Film, Amelynek Elkészítése Történelmi Időt Igényelt** A filmművészet világában vannak olyan alkotások, amelyek nem csupán a képernyőn, hanem a készítésük hosszúságá

Van, amelyik 48 év után kerülhetett a közönség elé, de akad olyan is, amelyen már 44 éve dolgozik az alkotója.

Közhely, hogy a filmkészítés nehéz vállalkozás, sok projekt még a forgatókönyvi fázisban elbukik, de a folyamat többi állomása is tele van váratlan akadályokkal, amelyek miatt egy-egy produkció évekre, sőt évtizedekre parkolópályára kerülhet. Íme a 10 leghosszabb ideig készült film - itt a kész alkotásnál sok esetben izgalmasabb az, ami a kulisszák mögött (nem) történt.

Terrence Malick kísérleti dokumentumfilmje a kozmosz születését és elmúlását próbálja megragadni, a tudományt és a spiritualitást összeolvasztva. Bár a film hivatalosan a 2000-es években készült, gyökerei az 1970-es évekig nyúlnak vissza, amikor Malick már jegyzetelt a földi élet eredetéről. A rendező perfekcionizmusa és állandó újraforgatásai éveken át hátráltatták a munkát. Emellett a pénzügyi viták sem segítettek: a befektetők szerint Malick más projektjeire csatornázta át a forrásokat. A végeredmény azonban látványos vizuális utazás lett, amely a világ természeti szépségeit ünnepli.

Patrick Read Johnson filmje egy tizenéves filmrajongó, Pat felnőtté válásának izgalmas és nosztalgikus történetét meséli el. Az illinois-i fiatal életét a 2001: Űrodüsszeia megtekintése változtatja meg, amelynek hatására a filmkészítés világába szeretne belépni. Pat nemcsak a kedvenc filmjeihez készít házi folytatásokat, hanem lelkesedését filmes magazinok olvasásával is táplálja, ahol a filmes mesterség titkaiba nyer bepillantást. Édesanyja támogató lépései révén kapcsolatba lép az American Cinematographer szerkesztőjével, aki különleges találkozót szervez Pat számára Douglas Trumbull és John Dykstra, a legendás speciális effektusok mesterei társaságában. Dykstra egy ritka és befejezetlen kópiát mutat meg neki a Csillagok háborújából, ezzel tovább táplálva Pat álmait.

A forgatás 2001-ben vette kezdetét, azonban a független produkció folyamatos finanszírozási problémákkal nézett szembe. Az utómunka során a vizuális effektek elkészítése is lassan haladt, részben azért, mert Johnson maga vette kezébe a munkát, részben pedig a számítógépes technológia gyors elavulása miatt. Az 1977-es Csillagok háborúja premierdátumát megidéző film végül csak 2017-ben került a nagyközönség elé, mint egy igazi szerelmeslevél a mozi világához és a rajongók szenvedélyéhez.

John S. Rad iráni származású rendező akcióthrillerje sokáig a "rossz filmek Szent Gráljaként" volt ismert – számos beszédtéma volt, de a valódi nézők körében alig ismeretes. A forgatás 1984-ben vette kezdetét Los Angeles szívében, ahol Rad amatőr stábbal és minimális költségvetéssel vágott bele a munkába. A produkció gyakran megakadt, mivel a pénzügyi nehézségek miatt nem tudták folytatni, illetve a szereplők időnként egyszerűen eltűntek a projektből. A film végül 2005-ben került limitált moziforgalmazásba, és a kaotikus, széttartó cselekménye csak tovább növelte a körülötte kialakult mítoszt.

A sztori szerint a fiatal Mina szexuális erőszak áldozata lesz, és a vőlegényét is megölik. A nő bosszút esküszik, és egy motelben állít csapdát az elkövetőknek. Úgy dönt, hogy szexmunkás lesz, és megöli a férfi kuncsaftokat.

Jankovics Marcell nagyszabású animációs adaptációja Madách Imre drámájából 1988-ban indult útjára. A rendszerváltás azonban elvágta az állami finanszírozás szálait, így a film évtizedekig szakaszosan, mozaikszerűen készült. Minden egyes színt külön kellett előteremteni, és gyakran évekig állt a projekt. A 160 perces opus nemcsak a magyar animáció egyik legnagyobb vállalkozása, hanem a világ leghosszabb egész estés animációs filmje is lett.

Az 1974-ben debütált legendás animesorozat mozifilm folytatását először már a 80-as években meg szerették volna valósítani, de jogi bonyodalmak miatt a projekt hosszú időre a háttérbe szorult. Csak 2002-ben sikerült rendezni a szerzői jogi problémákat, de ekkor újabb nehézségek merültek fel: a digitális animációra való áttérés érdekében egy teljesen új stúdiót kellett létrehozni. A munka végül 2009-re ért célba, és megérte a hosszú várakozás, hiszen a japán közönség egy olyan űrkalandot kapott, amely egyszerre idézte fel a nosztalgiát és hozta el a modern technológia vívmányait. A cselekmény a 23. században játszódik, amikor is egy közelgő globális katasztrófa miatt a Föld minden lakosát evakuálják, hogy csillagközi úton egy új égitestre jussanak.

Richard Williams, a legendás animátor 1964-ben kezdett neki álomprojektjének, amely keleti mesékből, Nasruddin történeteiből merített. A 70-es évekre elfogytak a források (Williams személyesen finanszírozta a filmet korábbi projektjeiből), de a Warner Bros. a Roger nyúl a pácban (1988) sikere után adott neki egy újabb esélyt. Williams túlzott precizitása és lassú tempója miatt a stúdió végül elvette tőle a filmet, és más animátorok fejezték be 1993-ban. A végeredmény messze elmaradt az eredeti víziótól, de a film kultuszstátuszba került, és ma is a "mi lett volna, ha" példája az animáció történetében.

A stop-motion műfaj virtuóza, a kétszeres Oscar-díjas Phil Tippett az 1980-as évek végén merült el saját horrorisztikus víziójának megalkotásában, miközben a Robotzsaru 2. vizuális effektjein dolgozott. A Jurassic Park CGI-forradalmát követően azonban úgy érezte, hogy mestersége elavult, így két évtizedre a fiók mélyére rejtette ezt a projektet. Csak a 2010-es években, egy Kickstarter-kampány és lelkes fiatal animátorok támogatásával tért vissza a munkához. A Mad God végül rémálomszerű képeivel bebizonyította, hogy a kézzel készült animáció még mindig képes elbűvölni a közönséget.

Paul Grimault, a francia filmes géniusz, 1948-ban indította el Andersen meséjének különleges adaptációs projektjét, amelyhez a neves költő, Jacques Prévert is csatlakozott. A produceri nyomás következtében a film bemutatóját 1952-re időzítették, ám a mű befejezetlen állapotban került a közönség elé, ami Grimault számára óriási csalódást jelentett, szinte árulásként élte meg ezt a helyzetet. Az elkövetkező években kitartóan küzdött a jogokért, majd 1967-től, saját anyagi forrásait felhasználva, nekiállt a film újbóli megvalósításának. Végül, 1980-ra sikerült befejeznie a projektet, megvalósítva saját, régóta dédelgetett vízióját.

Jurij Norstein, a neves orosz animátor, már 1981 óta fáradhatatlanul dolgozik Gogol klasszikus novellájának megfilmesítésén. Munkájához aprólékos, kézzel kivágott animációs technikát alkalmaz, elutasítva a modern számítógépes megoldásokat. Ez a művészi elkötelezettség nemcsak a projekt tempóját lassítja, hanem a finanszírozás is rendszertelenül érkezik. 2004-re a film körülbelül felénél tartott, de a 84. évét taposó Norstein azóta is folytatja a munkát. Így a "Köpönyeg" máig a világ leghosszabb ideig készülő animációs projektjének számít, és kérdéses, hogy valaha a nézők elé kerül-e.

Orson Welles utolsó alkotása egy ironikus önértékelés a hollywoodi ipar működéséről. A forgatás 1970-ben kezdődött, ám az állandó pénzügyi és jogi nehézségek miatt sokáig nem haladt előre, részben azért, mert a produkció egy iráni sahhoz köthető befektetői csoporthoz kapcsolódott. Welles halála után a film tekercsei évtizedeken át a feledés homályában, raktárak mélyén porosodtak. Végül 2014-ben, Frank Marshall és Peter Bogdanovich irányításával megkezdődött a restaurálás, a Netflix támogatásával. A film 2018-as bemutatója nem csupán egy filmtörténeti mérföldkő volt, hanem egyfajta költői igazságtétel is: Welles, bár sokáig távol volt a közönségtől, végül mégis visszatért a vászonra.