A Dunartcom felfedezte Somorja városában, hogy a kortárs művészet képes új dimenziókat nyitni a terek értelmezésében.

Hogyan integrálódik a hely szellemisége az alkotók munkáiba, és miként befolyásolja a művészet a környezetét? Mayer Éva betekintést nyújtott abba, milyen gazdag gyűjtemény született a művésztelep elmúlt tizenöt évének során. Beszélt arról, miként alakítja a helyszín és a kiállítótér az alkotók kreatív folyamatait, valamint megosztotta elképzeléseit a gyűjtemény jövőbeli fejlődéséről.

A Munkácsy-díjas képzőművész, Mayer Éva, aki a főváros szívében él, már tizenöt esztendeje vezeti a Dunartcom Nemzetközi Művésztelepet Somorján. Számára elengedhetetlen, hogy az itt született művek nemcsak esztétikai értékkel bírjanak, hanem a szakmai közönség körében is elismerést nyerjenek, hiszen a szimpózium híre a művészeti világban egyre inkább terjed.

Mayer Éva szerint a művésztelep élvezi a helyiek támogatását, a somorjaiak pedig kíváncsiak a kortárs művészetre. Tegyük hozzá, a város is sokat köszönhet a művésztelepnek - például azt, hogy hogyan lehet újragondolni lepusztult épületrészeket.

Miért játszanak olyan kiemelkedő szerepet a művésztelepek a képzőművészeti színtéren?

A művésztelepek kimondottan jellemzőek erre a térségre, Közép-Európára, és különösen az utolsó tíz évben váltak népszerűvé. Nagyon fontos, hogy közösségben gondolkozzunk és legyen egy közösségteremtő erő, a képzőművészet ugyanis eléggé magányos műfaj. Jellemzően mind a műtermünkben dolgozunk, és külső reflexiót akkor kapunk, amikor kiállítunk - alapvetően tehát egymástól eléggé elszigetelődve alkotunk.

A művésztelepeken egy különleges közösségi élmény bontakozik ki. Somorján, tíz napon keresztül, egy 12-16 fős csapatban osztozunk az alkotás örömében, együtt lélegzünk és rezgünk, mintha egy nagy család lennénk.

Rengeteget beszélgetünk a szakmai dolgokról, a galériarendszerekről, kiállításokról, megosztjuk egymással a tapasztalatokat. A közönség számára nyilvános szakmai prezentációs esteket szervezünk, ahol az alkotók bemutatják munkásságukat.A művésztelep zárókiállításán pedig a közönség megnézheti a szimpóziumon létrejött munkákat. Ezenkívül öcsém, Mayer József nagybőgőművész koncertet szokott szervezni a művésztelep programjaként. A tizenöt év folyamán ezidáig közel 75 szakmai programot valósítottunk meg.

Tehát fontos, hogy segítsék egymást az alkotók.

A művészek munkájukkal, gondolkodásmódjukkal hatással vannak egymásra, ezek az élmények pedig közvetve a későbbi szakmai megjelenéseikben, témáikban és kiállítási lehetőségeikben is megjelenhetnek. Az itteni munkáikat továbbviszik kiállításokra, esetekben külföldre is, így a művésztelep jó hírét is továbbviszik.

Örömmel tapasztalom, hogy a kapcsolatainkból milyen gazdag és sokszínű kapcsolódási hálózatok szövődnek. Az elmúlt tizenöt év alatt közel kétszáz alkotó gyűlt össze a somorjai művésztelepen, tizennyolc különböző országból érkezve. Közülük sokan saját művésztelepeket szerveznek hazájukban, így nem meglepő, hogy más helyszíneken is összefutunk. Számomra különösen örömteli, amikor látom, hogy egy művésztelep véget érése nem zárja le a történeteket, hanem éppen ellenkezőleg: új fejezetek kezdődnek, és valami friss, izgalmas születik. Ezen kívül észrevesszük, hogy az itt felvetett témák sok alkotó későbbi munkáiban is visszatérnek, gazdagítva ezzel a művészeti diskurzust.

Azt is állíthatjuk, hogy az új környezet szintén ösztönző hatású?

Amikor valaki művésztelepre látogat, elkerülhetetlen, hogy némi anyagot magával vigyen, hiszen az egész műterem bepakolása lehetetlen küldetés. Ebből adódóan arra kényszerül, hogy felfedezzen új módszereket, új utakat járjon be. Itt lép színre a hely szelleme, a genius loci: milyen különleges tárgyak és gesztusok bújnak meg a környezetben, és hogyan találunk ezekhez kapcsolódási pontokat? Ezek a finom részletek, ezek a szinte észrevétlen elemek beépülnek a munkába, és akár egy teljesen új sorozatra is inspirálhatják az alkotót. Gyakran tapasztalható, hogy a művésztelep hatására valaki olyan technikákat kezd el felfedezni, amelyekről korábban nem is gondolta volna, hogy valaha is hasznosítani fogja őket. Ekkor lép a komfortzónájából, és elengedi a megszokott kereteket, hogy új lehetőségeket keressen.