A Hont, a ragyogó éjben, egy szablyát emel a csillagok fényében.
Donald Trump Amerikája már nem akar példakép és globális apuka lenni
Hont András publicista 2025. április 17-én interjút készített Orbán Viktor miniszterelnökkel. A videót azóta több mint 450 ezren tekintették meg. Nincs viszont köztük Vásárhelyi Mária szociológus, aki Facebook-posztban kürtölte világgá, azaz tudatta követőivel, hogy minden porcikája tiltakozik az ellen, hogy megnézze vagy akárcsak belenézzen az "Orbán vs. Hont c. valamibe".
Mindenkinek megvan a saját joga, hogy válassza ki, mit szeretne megnézni, és mit hagy figyelmen kívül. Emellett, ha éppen úgy érzi, szabadon megoszthatja véleményét a közösségi médiában is.
Az elmúlt harminc évben olyan figyelemre méltó személyiséget ismertem meg a kiváló tollú, liberális véleményvezér képében, aki sosem választotta a homokba dugott fej politikáját. Számára fontos volt, hogy aktívan részt vegyen a közéletben, és mindig nyitott legyen a másik fél nézőpontjára. Kialakítás előtt álláspontját alaposan megfontolta, és kritikája tárgyát mélyrehatóan feltérképezte. E nyitott és konstruktív hozzáállás tükröződik írásaiban is, amelyek a Népszabadságban, az Élet és Irodalomban, a 168 Órában és a Mozgó Világban jelentek meg.
Vásárhelyi Mária átalakulása szembetűnő. Ma már nemcsak hogy megkérdőjelezi a korábbi nézeteit, de határozottan kijelenti, hogy a vitatémát „végtelenül unalmasnak és aljasnak” tartja, miközben a diskurzus mélyebb megértését teljes mértékben elutasítja. Ez a fordulat különösen figyelemre méltó, hiszen csupán egy évvel ezelőtt még szenvedélyesen hitt a nyílt párbeszéd erejében és a viták fontosságában. Az átalakulása nem csupán a nézőpontja megváltozását jelzi, hanem azt is, hogy a közéleti diskurzusban való részvétel iránti elkötelezettsége hová tűnt.
Minden tartalmas eszmecserére nagy szükség van, hiszen a vita és a kritikus gondolkodás képezik a demokrácia fundamentumait. Fontos azonban, hogy csak olyan diskurzusokat folytassunk, amelyek valóban értékesek, civilizált módon és megfelelő környezetben zajlanak.
Ahogy említette, sajnos a szavak ezúttal nem párosultak tettekkel; a hangzatos nyilatkozat csupán üres frázis maradt. Hol található itt a valódi párbeszéd és a kultúrált eszmecsere? Csak a kritikus gondolkodás maradt, ami önmagában nem elegendő a demokrácia megalapozásához. Csak a vita és a kritikai megközelítés együttesen képesek erre, ahogy azt az interjúalany pontosan kifejtette a Pécsi Stopnak.
Ehhez képest mégis azt állította a már idézett bejegyzésében, hogy nem képes megnézni az "Orbán vs. Hont" című műsort (rendben, ezt megértettük), mivel (itt jön a lényeg) "húsz éve ugyanannak az egyszólamú, hazug és gyűlölködő kórusnak a kántálását próbálják ránk erőltetni".
Hiszen a közlése szerint nem volt hajlandó megnézni az interjút. Szegény Hont, aki mindent megtett (még a szablyáját is előrántotta, hogy az írás címének is legyen valami mondanivalója), ügyesen kérdezett (bár nem taposta bele interjúalanyát a földbe, mint ahogy sokan a sárba tiprásban látják az újságírás valódi esszenciáját). A baloldal véleményformálója azonban, látatlanban, beskatulyázta őt az egyszólamú, hazug, gyűlölködő kórusba, amelynek kántálását már húsz éve próbálják ránk kényszeríteni.
De vajon kik azok, akik ránk akarják kényszeríteni a kórus monoton kántálását? Az ÖT YouTube-csatornája? Hont? Orbán? Vagy talán Hont és Orbán együtt? Lehetséges, hogy Rogán irányította a kérdéseket Hont irányába? Közben néhány elütés is becsúszott, hiszen szóba került Matolcsy György, Matolcsy Ádám, Mészáros Lőrinc, Tiborcz István, Soros György, Magyar Péter és a Tisza Párt is. Még Orbán is megkapta a kérdést, hogy vajon érez-e felelősséget a hazai közbeszéd eldurvulásáért. Aki látta az adást, tudja a választ. Vásárhelyi Mária pedig valószínűleg már anélkül is tisztában van vele.
A leglényegesebb kérdés – és itt elérkeztem az írásom csúcspontjához – az, hogy mikortól is vált a masszív előítélet a megismerés gátjává? Húsz évvel ezelőttig visszanyúlva? Ha valóban gátat jelent, vajon megmaradt-e még valamilyen kapcsolata a demokrácia alapelveivel? Vagy talán már ez is a kívánatos vitakultúra részévé vált?
Vica versa. Gondoljunk csak bele, milyen érzés, amikor a lázadó kritikai szemlélet visszakanyarodik. (Figyelem, a következő megjegyzés nem feltétlenül tükrözi a szerző nézőpontját!) Kedves követőim (bár nem rendelkezem 13 ezer követővel, mint a közösségi médiában aktív médiakutatók, és lehet, hogy ez a szám hamarosan tovább csökken), nem olvastam Vásárhelyi Mária legújabb írását, mert már a megjelenésének híre is hideg futkosást okozott bennem, és ki az, aki kíváncsi egy újabb liberális siránkozásra? Ezzel együtt az egész szöveget egy hatalmas hazugságnak tartom.
Igen, a kommentek igazán figyelemre méltóak: "én sem néztem meg", "én sem voltam hajlandó", "ha fizetnének se", "ugyanaz". És még sok más hasonló. Mindenkinek van véleménye, még ha a film megtekintése elmarad is.
