A rosszindulatú betegségek gyógyulási esélyei kedvezőbbek lehetnek az aktív életmódot folytató betegek körében - WEBBeteg.
Az egészséges életmód, amely magában foglalja a kiegyensúlyozott táplálkozást és a rendszeres mozgást, nem csupán a betegségek kezelésében játszik fontos szerepet, hanem a megelőzés szempontjából is kulcsfontosságú. Kutatók megfigyelték, hogy a fizikailag aktív páciensek gyógyulási esélyei és a betegség kimenetele lényegesen kedvezőbbek, mint azoknál, akik kevesebb mozgást végeznek. Ezen megállapítás hangsúlyozza a mozgás fontosságát az egészség megőrzésében és a betegségek elleni harcban.
Dél-Afrikában egy jelentős, körülbelül 30 ezer fős létszámú résztvevő bevonásával végeztek egy átfogó kutatást, melynek célja a betegek diagnózis előtti fizikai állapotának hatása a daganatos megbetegedések terjedésére és a velük járó halálozási arányra. A tanulmányban részt vevők mindannyian csatlakoztak a Vitality (magyarul Életerő) elnevezésű egészségfejlesztési programhoz. Ez a program egy több mint három évtizedes múltra visszatekintő vállalatot képvisel, amelynek fő küldetése az emberek egészségének javítása, tudományos alapokon nyugvó megközelítéssel, az intelligens technológia és viselkedéstudomány harmonikus kombinálásával, együttműködve munkáltatókkal és biztosítókkal.
A kutatók arra összpontosítottak, hogy megvizsgálják azokat a pácienseket, akiknél első stádiumú rákot állapítottak meg, és akik legalább egy éve részt vettek a Vitality programban. Emellett figyelembe vették az alanyok életkorát, nemét és társadalmi-gazdasági helyzetét a diagnózis időpontjában. A kutatás során a társbetegségek hatásait is elemezték, valamint különféle vizsgálatokat végeztek a fizikai aktivitás szerepéről a prosztata-, emlő- és bőrrák esetében.
A résztvevők mozgási aktivitásait intelligens eszközök segítségével dokumentálták, majd a begyűjtött információk alapján a résztvevőket három különböző kategóriába osztották.
A vizsgált személyek 62%-a került az inaktív csoportba és mindössze negyedük a legfittebbe.
A megfigyelési időszak során a betegek 19%-a sajnos elhunyt, míg 65,5%-uk esetében a daganat növekedése megállt. A legaktívabb csoportban tapasztaltuk, hogy a daganat előrehaladása 27%-kal, míg a bármilyen okból bekövetkező halálozás 47%-kal volt alacsonyabb a mozgásszegény életmódot folytató csoporthoz képest. Az alacsony fittségű betegek körében a daganat progressziója 16%-kal csökkent, és 33%-kal kevesebb haláleset történt, mint azoknál, akik teljesen inaktív életmódot éltek.
A daganatok különböző típusainak vizsgálata során a kutatók érdekes összefüggésekre bukkantak. Meglepő módon a prosztatarák előrehaladása és a bőrrák esetén a legkedvezőbb halálozási arányt azoknál a pácienseknél tapasztalták, akik heti 60 percnél kevesebb, legalább közepes intenzitású fizikai aktivitást folytattak. Ezzel szemben a bőrdaganatok progressziója szempontjából nem figyeltek meg lényeges eltéréseket a kevesebb és a több mozgást végző csoportok között.
A fizikai aktivitás előnyei a betegség progressziójában és a halálozási kockázat csökkentésében is egyértelműen megmutatkoznak. Azok számára, akik a diagnózis előtt legalább heti 60 percet közepes intenzitású mozgással töltenek, 80%-os esélyük van arra, hogy elkerüljék a halált, vagy hogy a daganat ne terjedhessen tovább. Ezzel szemben az inaktív életmódot folytatók körében mindössze 74% az esély arra, hogy ezek a kedvezőtlen események ne következzenek be. Ha az összhalálozást nézzük, a mozgásszegény életmódot folytatók esetében a túlélési arány 91%, míg a heti rendszerességgel közepesen-intenzíven sportolók között ez az arány már 95%-ra emelkedik.
Valójában a kutatás konkrét ok-okozati összefüggést nem tudott megállapítani a mozgás és a daganatok között, bár a testmozgás előnyét vitathatatlanul igazolta. Mindemellett, számos torzító tényezőt kell megemlíteni. Rögtön kezdve azzal, hogy a tanulmány csak a diagnózis előtti mozgástevékenységek adatait gyűjtötte - ami azután történt, arról nem került információ a rendszerbe. Előfordulhatott a rögzített és a valóságos fizikai aktivitás különbözősége is, például azoknál a fizikai munkát végző betegeknél, akik nem viseltek aktivitásmérő órát. Figyelmen kívül hagytak olyan befolyásoló faktorokat, mint például a dohányzás, testtömegindex (BMI) vagy etnikai adatok. Továbbá, néhány résztvevő időközben kilépett a kutatásból.
A daganatos megbetegedések előfordulása világszerte folyamatosan emelkedik. A kialakulásuk mögött számos tényező áll, amelyek közül egyesek felett nincs befolyásunk, míg mások esetében aktívan változtathatunk. Ezért kiemelkedően fontos a megelőzés, amely szoros összefüggésben áll életmódunkkal. Érdemes változatos és egészséges étrendet követnünk, elkerülnünk a dohányzást, és felfedezni azt a mozgásformát, amely nemcsak megfelelő számunkra, hanem amit rendszeresen be tudunk építeni a mindennapjainkba!
