A szemünk előtt bontakozik ki az orosz gazdaság hanyatlása: vajon tényleg az orosz medve szenved a legnagyobb csapástól először? - Pénzcentrum

Donald Trump legújabb bejelentései az ukrajnai konfliktussal kapcsolatban figyelemre méltó eltérést mutatnak korábbi álláspontjaihoz képest. A volt amerikai elnök most már nem csupán fegyverek, például életfontosságú Patriot légvédelmi rendszerek biztosítását ígéri Ukrajnának, hanem kifejezetten 100%-os vámok bevezetését helyezi kilátásba Oroszország kereskedelmi partnereivel szemben, ha Vlagyimir Putyin nem hajlandó tűzszünetet kötni 50 napon belül. Ráadásul az utóbbi időszakban Oroszországot több gazdasági kihívás is sújtotta. De vajon mennyire viseli meg a nagyhatalmat ez a folyamatos nyomás? Cikkünkben ennek a kérdésnek a mélyére ásunk.

Az amerikai elnök nemrég bejelentette: újabb fegyverekkel látja el az Egyesült Államok Ukrajnát, valamint 100%-os vámokat vetne ki Oroszországra, amennyiben nem sikerül 50 napon belül békét kötni az ukrajnai háborúban.

Trump nyilatkozatai mögött számos megválaszolatlan kérdés és gyakorlati kihívás húzódik meg. A Pentagon illetékesei már most felhívták a figyelmet arra, hogy a fegyverszállítás részletei még mindig kidolgozás alatt állnak. Például a Patriot rakétarendszerek tekintetében nem egyértelmű, hogy melyik európai államok lennének hajlandók átadni készleteiket Ukrajnának, és azt sem tudni, hogy az Egyesült Államok mennyire gyorsan tudná pótolni ezeket a rendszereket.

Az is homályos, hogy a Trump által belengetett 100%-os vámok miként működnének. Mivel az Egyesült Államok már eleve minimális volument importál Oroszországból - kb. 3 milliárd dollár értékben -, közvetlen vámok hatása elhanyagolható lenne. A nagyobb csapást a másodlagos szankciók jelentenék, vagyis a vámok kiterjesztése Oroszország más országokkal folytatott kereskedelmére - különösen Kínára és Indiára. Ez viszont komoly globális gazdasági konfliktust és árrobbanást kocz gazkáztatna.

Trump vámfenyegetése több szempontból kérdéses. Ha komolyan gondolja, és valóban megpróbálna gazdasági nyomást gyakorolni Oroszország kereskedelmi partnereire, akkor elkerülhetetlenül szembe kerülne Kínával, Indiával és több más - egyébként szövetséges - országgal.

A kínai-orosz kereskedelmi forgalom éves szinten közel 250 milliárd dollárt tesz ki, és túlnyomórészt energiaimportra épül. India pedig az orosz olaj egyik fő vásárlója lett az elmúlt két évben. Egy ilyen kereskedelmi háború nemcsak geopolitikai feszültséget gerjesztene, hanem a globális energiapiacokat is felborítaná - az olajárak emelkedése pedig közvetlenül érintené az amerikai választókat is.

Sokan éppen ezért kétlik, hogy Trump valóban végrehajtaná a fenyegetéseit. Elemzők emlékeztetnek: az első elnöki ciklusa alatt többször is bejelentett hasonló határidejű "ultimátumokat", amelyeket aztán nem követett semmilyen lépés.

2025 nyarára Oroszország gazdasága egy új korszak küszöbén áll: a kezdeti háborús fellendülés után a növekedés üteme jelentősen lelassult. A bécsi Wiens Institut für Internationale Wirtschaftsvergleiche (WiiW) legfrissebb jelentése alapján az év első hónapjaiban mindössze 1,6%-os GDP-bővülést tapasztaltak – egy olyan országban, ahol a hadiállapot továbbra is fennáll, és az állam óriási összegeket fordít a hadiipari beruházásokra.

Az ipari termelés mindössze 1,2%-kal növekedett, és ezt kizárólag a haditechnikai megrendeléseknek köszönhetjük. A polgári szektor szinte mozdulatlan maradt, míg az importhelyettesítési erőfeszítések a lehetőségeik végéhez érkeztek: a hazai technológia, kapacitás és alkatrész kínálat nem elegendő ahhoz, hogy pótolni tudják a hiányzó nyugati beszállítókat.

A monetáris politika is szigorodik: bár az alapkamat 20%-ra csökkent május végére, ez még mindig rendkívül magas. A lakossági hitelezés visszaesett, a vállalkozások beruházási kedve csökken, a fogyasztás stagnál. A 2025-ös évre előrejelzett 2%-os GDP-növekedés a WiiW szerint túl optimista: a valóság inkább 1-1,5% közé eshet - ez pedig egy fejlődő ország számára gyakorlatilag gazdasági stagnálást jelent.

A költségvetési hiány egyre aggasztóbb méreteket ölt: a GDP-hez viszonyítva 2025-re akár 1,8%-ra emelkedhet, mindezt pedig a kormány igyekezete ellenére, amely a kiadások mérséklésére törekszik. Eközben az orosz pénzügyi szektor belső jelentései már a hitelválság lehetőségére figyelmeztetnek, ami tovább fokozná a gazdaságpolitikai mozgástér már amúgy is szűkülő kereteit.

Oroszország gazdasága kívülről még az elmondottak ellenére is stabilnak tűnhet, de belülről egyre több repedés látható, különösen a munkaerőpiacon. A 2022-es ukrajnai invázió óta az orosz hadsereg és hadiipar masszív toborzási kampányba kezdett, miközben százezrek hagyták el az országot - főként fiatal, képzett munkaerő. Az eredmény: súlyos munkaerőhiány, amely már nemcsak az ipart vagy az IT-szektort, hanem gyakorlatilag az élet minden területét érinti.

A hivatalos statisztikák gyakran félrevezető képet nyújtanak a valóságról. Bár a Rosstat adatai szerint a munkanélküliség csupán 2,3% - ez papíron szinte teljes foglalkoztatottságot sugall -, a valóságban ez a szám inkább arra utal, hogy az aktív munkaerő folyamatosan csökken, nem pedig arra, hogy a gazdaság virágzik. A Superjob jelentése alapján az üres álláshelyek száma 1,7-szeresére emelkedett, míg az ipari szektorban ez a növekedés már 2,5-szörös. Ezen kívül a jegybank saját felmérése is aggasztó eredményeket hozott: a vállalatok 73%-a nem tud elegendő munkaerőt találni.

Putyin nyíltan elismerte, hogy a munkaerőhiány már rendszerszintű problémává vált. Ezért nem csupán a munkatermelékenység fokozására összpontosít, hanem a születésszám növelésére irányuló intézkedéseket is fontolgat, mint hosszú távú stratégiai válasz. Azonban az ilyen demográfiai változások évtizedek alatt érnek be, míg a jelenlegi gazdasági nyomás sürgős megoldásokat követel.

Rövid távon a hadikiadások mesterségesen fenntartották a gazdasági aktivitást, de a kép árnyaltabb: az infláció, a magas kamatszint és az emberhiány egyre komolyabban fojtogatják az orosz gazdaság mozgásterét. A háború "növekedési motorja" kifulladni látszik.

Miközben Oroszország folytatja hadműveleteit Ukrajnában, az Európai Unió újabb lépéseket tesz a gazdasági nyomás növelése érdekében. Július elején bemutatták a 18. szankciós csomagot, amelynek középpontjában az orosz energiaszektor áll, különös figyelmet fordítva az olajexportra, amely továbbra is Moszkva egyik legfontosabb bevételi forrását jelenti.

A leglényegesebb tényező: az olajár-plafon 60 dollárról 45 dollárra történő csökkentése. Ez jelentősen korlátozhatja Oroszország lehetőségeit a globális olajkereskedelemben, különösen, ha a kínai és indiai vásárlók továbbra is csökkentik az árakat. Továbbá, az EU célkeresztjébe kerülnek azok a pénzintézetek is, amelyek harmadik országokon keresztül segítik Moszkvát a szankciók kijátszásában - ezekre a pénzintézetekre teljes tranzakciós tilalom lépne érvénybe.

Az Európai Unió legújabb javaslata szigorúan korlátozná az orosz energetikai infrastruktúra, mint például az Északi Áramlat, bármilyen formában történő felhasználását. Az uniós vállalatok számára tiltanák az ilyen projektekben való részvételt, mind közvetlen, mind közvetett módon.

A szankciós csomag jelenleg még a végső jóváhagyásra vár, és a folyamat nem ígérkezik zökkenőmentesnek. Magyarország és Szlovákia eddig is óvatosan, olykor pedig blokkoló álláspontot képviseltek a szigorúbb intézkedésekkel szemben. Mindazonáltal Brüsszel most határozottabb lépéseket tervez, mint valaha. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke kijelentette: "Oroszország számára az erő az egyetlen érthető nyelv." Ezen intézkedések célja, hogy fokozott pénzügyi nyomást gyakoroljanak az orosz költségvetésre, különösen abban az esetben, ha az olajbevételek tovább csökkennek.

A háború folyamatosan egyre nagyobb anyagi terheket ró Moszkvára, ami miatt a város mozgástere folyamatosan szűkül. Ennek következményeként minden újabb szankció csak tovább fokozza a gazdasági ingadozások és az instabilitás kockázatát.