A taps hangja minden fülbe eljut, de most először értették meg igazán, mi rejlik mögötte.

A taps olyan személyes jellegű, mint az ujjlenyomat, hiszen ezzel a sajátos hangzással könnyedén meg lehet különböztetni az egyes embereket.

Az előző megjegyzés, amely a hintőporra utalt, nem csupán költői képpel élt, hanem szó szerint értendő. Egy nemzetközi kutatócsoport új kísérleteik során babahintőport használt, hogy alaposabban megérthesse a tapsolás által létrehozott légáramlatokat, amelyek szoros összefüggésben állnak a kibocsátott hanggal. A kutatások megerősítették, hogy a tapsoló kezek Helmholtz-rezonátorokká alakulnak. A nyomásmérések és a tapsról készült nagy sebességű videofelvételek hitelesítik ezt a megfigyelést. Eredményeiket a Physical Review Research című tudományos folyóiratban publikálták, ahogy arról a Science News Explores is beszámolt.

A Helmholtz-rezonátor elkészítéséhez csupán egy zárt légtérre van szükség, amelyet egy nyílással összekapcsolt „nyak” zár le. Egy üvegpalack belseje tökéletesen megfelel ennek a célnak, hasonlóan ahhoz, ahogyan a tapsoló kezek között is keletkezik egy tér. Amint a levegő ciklikusan mozog a nyakban, hanghullámokat generál. E hullámok frekvenciája a légzseb térfogatán, valamint a nyak és a nyílás dimenzióin múlik.

Amikor valaki tapsol, a kezek találkozásánál egy légáramlat keletkezik, amely a hüvelyk- és a mutatóujj közé irányul. "Ez a légsugár energiát hordoz, amely a hang megszületésének első lépése" – magyarázza Fu, a Cornell Egyetem gépészmérnöke. Ez a légáramlat aktiválja a levegő rezgéseit, amelyek a taps hangját eredményezik. Fu csoportja hasonló jelenséget figyelt meg, amikor csésze formájú szilikonmodellekkel próbálták reprodukálni a tenyér tapsolásának hatását.

A kutatócsoport különféle tapsformákat tanulmányozott. Egyes kísérletek során kezeket utánzó csészéket használtak, amelyek összeütődései érdekes hangzást produkáltak. Más tesztekben a résztvevők lapos tenyérrel tapsoltak, míg megint mások az ujjaikkal kopogtatták a tenyerüket. E tapsok hangmagassága megegyezett azzal, amit egy Helmholtz-rezonátor esetében elvárnánk.

A nagyobb légzsebet magukban foglaló Helmholtz-rezonátorok mélyebb, gazdagabb hangzást produkálnak. Hasonlóképpen, ha a kezedet csészéhez hasonlóan ívelten tartod, a tapsok is mélyebb tónusúak lesznek, mint amikor a kezed laposan van. Ennek magyarázata abban rejlik, hogy az ívelt kezek nagyobb légzsebet képeznek, ami fokozza a hangzás mélységét a lapos kezekhez képest.

Fu állítása szerint a kézcsapkodás fizikájának alapos megértése hozzájárulhat ahhoz, hogy az emberek azonosításában a tapsuk egyedi mintázatait használjuk. Elképzelhető, hogy a jövőben a felhasználók a saját, különleges tapsukkal tudnak majd bejelentkezni különböző eszközökbe. Ezen felfedezések a zenészek számára is új lehetőségeket nyithatnak, lehetővé téve számukra, hogy a tökéletes ritmusú tapsokkal gazdagított dalokat finomhangolják - fogalmaz az SN Explores.