Amikor felfedezték, hogy még él, egy szívfacsaró búcsúlevelet hagyott hátra a magyar színházi élet egyik meghatározó alakja.

A sírkövére ezt a feliratot vésték: „Meghalt a becsületért.” Ő volt a Népszínház utolsó igazgatója, akit az ünnepelt primadonna, Fedák Sári, tragikus módon az öngyilkosság szélére sodort - olvashatjuk az Újságmúzeumban.

Vidor Pál elviselhetetlen fájdalommal nézte, ahogy Fedák titkos intrikái a szeretett színházát romba döntik, amelynek irányítása alatt állt. Az elkeseredés és tehetetlenség határvonalán ingadozva, végül a direktori szobájában hozta meg a végzetes döntést: főbe lőtte magát.

Bodonyi Kajtár Pál néven született 1846. november 17-én. Apja gazdatiszt volt, de sajnos korán távozott az élők sorából. Édesanyja a papipálya felé terelte volna, de Pál szívét a színjátszás lángja gyújtotta fel. Mindössze 18 éves volt, amikor vándorszínésznek állt, és ekkor döntött úgy, hogy nevét megváltoztatja. Debrecenben kezdte pályafutását, majd hosszú időt töltött Kolozsváron, ahol színészi tehetségét csiszolgatta. 1878-ban érkezett a hír, hogy a Népszínház igazgatója dupla gázsiért szerződtette Vidort. Bár nehéz szívvel, de Pál elhagyta a kolozsvári színházat, hogy új kihívások elé nézzen.

A híres díva, Blaha Lujza, párjaként tündökölt Vidor, akivel együtt évtizedeken át varázsolták el a pesti közönséget. Vidor nemcsak csodálatos énekhangjával hódította meg a szíveket, hanem népszerű színműveivel is, amelyek rendszeresen szerepeltek a Népszínház repertoárján. 1881-ben a sajtó is beszámolt róla, hogy Vidor házasságot kötött Kacsó Karolával, a Népszínház tehetséges tagjával, a józsefvárosi plébánián. Az esküvő meghitt keretek között zajlott, csupán a tanúk jelenlétében. Később, 1904-ben, az akkor már 58 éves Vidorra bízták a Népszínház irányítását, amely éppen anyagi nehézségekkel küzdött.

A primadonna kezdetben csupán 600 koronát kért fellépésenként, ami már önmagában is megmozgatta Vidor idegeit. Ekkor azonban még nem volt tudomása Fedák alattomos intrikáiról. Vidor képtelen volt megbirkózni az elődöktől örökölt hatalmas adósságterhével, és még egy szélhámos is rámosolygott a jóhiszemű igazgatóra. Az illető dúsgazdagnak adta ki magát, és cserébe csupán annyit kért, hogy nevezzék ki vezetőnek. Vidor, a bizalom embere, eleget tett kérésének, ám a mágnásnak hitt férfi rövid időn belül több színészt is kirúgott vagy felvett, míg végül kiderült, hogy a zsebében egy fillér sincs.

A megtévesztett igazgató már a saját vagyonát is a színház pénztárába öntötte, rémülten nézte, ahogy a teátrum csődbe juthat. Fedák Sári, aki mindezt figyelemmel kísérte, elhatározta, hogy megszerzi a direktori posztot. Talált is egy valóban gazdag támogatóra, és csak arra várt, hogy Vidor végleg feladja a küzdelmet. Vidor azonban nem adta fel. Kölcsönök után kutatott, gazdagok között járt-kelt, remélve, hogy megmentheti a színházat. Végül akadt is egy potenciális hitelező, aki kész volt pénzt adni, de ragaszkodott ahhoz, hogy a váltót a színház sztárja, Fedák is írja alá. Fedák viszont határozottan elutasította ezt a feltételt...

Vidor másnap reggel megjelent a színházban, ahol a pénztáros meglepetten nézett rá, amikor húsz koronát kért tőle. A hivatalnok arcán értetlenség ült, hiszen az igazgató mindig csak a pénzt szokta befizetni, sosem kivenni. Miután átnyújtotta a kért összeget, Vidor titokban elindult, hogy megvásároljon egy revolvert. Visszatérve az igazgatói irodába, elszántság tükröződött a szemében; még egy próbalövést is tartott, hogy megbizonyosodjon a fegyver működéséről. A díványon ülve, a halántékához emelte a fegyvert, majd egy mély levegőt véve, meghúzta a ravaszt.

Mikor rátaláltak, még életben volt. A kórház falai között hunyt el a direktor, akinek tragikus öngyilkossága hatalmas felháborodást váltott ki a színészek és a közönség körében. A Népszínházhoz érkező Fedákot majdnem meglincselték, míg a primadonna úgy döntött, hogy a legjobb, ha bejelenti visszavonulását. Azonban néhány hónappal később, amikor a népharag már csillapodott, újra visszatért a színpadra, hogy újra megélje a színház varázsát.

Vidor Pál több búcsúlevelet is írt, az egyiket egy jó barátjának, melyben a következő szöveg állt: ,,Kedves barátom,... adja át üdvözletemet Fedák Zsazsának is. Most már megszerezheti a Népszínházat magának és Bárdéknak, és bearanyozhatja káprázatosan ostoba művészetével a magyar színművészetet időtlen időkig. Ámen." Rövidke levelet írt a feleségének és az örökbe fogadott kislányának, Ilonkának, a papíroson csak ennyi állt: ,,Anyukám, Potylika, Isten veletek!"

Vidor már a kórházban haldoklott, mikor jött a hír, hogy a társulat tagjai 50 ezer koronát kaptak egy vidéki földbirtokostól, a színházat meg tudják menteni... Minderről ő már nem tudhatott.

Vidor Pál temetésen tízezrek vettek részt, a menet a Rákóczi úton haladt a Kerepesi úti temető felé (a mai Fiumei úti sírkert). Ahogy a korabeli lapok írták: "A Rákóczi út szorongásig megtelt közönséggel. Kétoldalt az emeleteken feltárultak az ablakok, amelyekből csendesen síró nők zsebkendő-lobogtatása kísérte utolsó útjára szegény Vidor Pált."