Bognár György: "Nem éppen arra vágytam, hogy a 92. percben egy gólt kapjak..."

A rendkívül izgalmas, tele feszültséggel teli - számos szituációval, kihagyott tizenegyesekkel és VAR-elemzésekkel tarkított - nagyszombati Paksi FC-Puskás Akadémia NB I-es futballmérkőzés után először Hornyák Zsolt, a 2-2-es döntetlennel a tabella csúcsára ugró vendégek edzője osztotta meg gondolatait. Köszöntőjében a jelenlévőknek áldott és boldog húsvéti ünnepeket kívánt.

Úgy érzem, hogy az ünnep ma a mérkőzés színvonalában rejlett, igazán élvezetes találkozó volt, amit magyar viszonylatban is kiemelnék - osztotta meg véleményét a felcsúti edző. - Böde Daninak gratulálok az ötszázadik bajnoki fellépéséhez, bár titkon reméltem, hogy egy kicsit nehezebbé tudom tenni a jubileumát. Ugyanakkor úgy vélem, hogy a döntetlen végül is igazságosnak mondható. A csapatom ma igazán kiemelkedően teljesített. A kulcsmomentum az volt, hogy nem tudtuk kihasználni a tizenegyest; ha az bemegy, talán a győzelmet is megszerezzük. Sajnos mindkét gólt pontrúgásokból kaptuk: az első egy büntető, a második pedig egy szöglet után született. Korán hátrányba kerültünk, de a csapat megmutatta a tartását, hiszen kétszer is sikerült egyenlítenünk. Eddig ez volt a legjobb játékunk a bajnokságban. A mérkőzés minden elemében benne volt az, amiért az emberek szeretik a futballt. Nagy Zsolt kiemelkedett a mezőnyből, sajnos kihagyta a tizenegyest, de Szappanos Peti a válogatottból úgy tűnik, jól ismeri a szokásait, tudta, hová fogja rúgni a labdát. Zsolt azt mondta, hogy az első gondolata az volt, hogy középre kellene rúgnia, de végül változtatott, és a bal sarokba célozta a labdát. Néha az első gondolat a legjobb... Ettől függetlenül Zsolt a legjobbjaink közé tartozott a pályán, de még szebb lett volna, ha a büntetőt is berúgja... Ismétlem, ma valóban a legjobb formánkat hoztuk.

A továbbiakban Hornyák újságírói kérdésére kifejtette, hogy noha a keret még nem teljes, a sérült és beteg játékosok jelentős része már visszatért a csapathoz, így a sérülésekre már nem lehet hivatkozni. A vezetőedző kiemelte, hogy örömteli, hogy a csapat nem engedte, hogy a Paks dominálja a játékot, ezzel is megerősítve saját akaratát.

Bognár György, a Paks edzője nem volt elégedett csapata teljesítményével, és a döntetlent reális eredménynek tartotta.

Hiába kaptuk a gólt a hosszabbításban, úgy gondolom, ma a játékunk alapján nem érdemeltük volna meg a győzelmet - kezdte értékelését a paksi mester. - Nem játszottunk jól, az első 15-20 perc kivételével nem tudtuk kézben tartani a meccset. Főleg a középpályán voltunk labdaszerzésben és játékban is gyengébbek. Legalább nyolcszor vittük rá a felcsúti védelemre a labdát lendületből, de az utolsó passzaink egyáltalán nem sikerültek. Úgyhogy bármennyire is peches volt a végén ez a bekapott gól, azt gondolom, hogy a döntetlen igazságos.

Bognár megosztotta velünk, mi inspirálta Bödét a pályafutása kezdetén.

Amikor megtudtam, hogy ez lesz Böde ötszázadik mérkőzése az NB I-ben, azonnal úgy határoztam, hogy ha egészséges, mindenképpen a csapatban kell legyen. Nem létezik olyan taktikai megfontolás, ami fontosabb lenne ennél a pillanatnál, hiszen Böde számára ez egy különleges mérföldkő. Személy szerint úgy vélem, hogy ez az alapvető elvárás.

Feltettem Bognárnak a kérdést, hogy az NB I mezőnyében talán egyedülálló módon a Paks csapata egy az egyben védekezik, biztosító védő nélkül, három hátvéddel. A védelem középpontjában pedig a mindössze 21 éves, nem éppen magas Vas Gábor áll. Vajon nem túlzottan merész ez a stratégia?

Nem hiszem, hogy túl nagy kockázatot vállalnánk, mert nem hátul akarjuk elvenni a labdát az ellenféltől, hanem már elöl, a középpályán, ami sajnos ma nem működött. Ahogy mi rávittük hatszor-nyolcszor az ellenfél védelmére a labdát, úgy az ellenfél is a miénkre. Mert teljesen értelmetlenül eladott labdáink voltak, már az első félidőben is, mondjuk úgy, hogy megkontráztak minket, de ezekből nem alakultak ki nagy helyzetek. De igen, ez így veszélyes volt. Sokszor mind a négy középpályásunk elment, nem maradt egy sem középen, így sokszor átfutottak rajtunk. Igaz, a másik oldalon mi is megtettük ezt, de nem tudtunk ezekből helyzetet kialakítani.

Felmerült bennünk a kérdés: vajon nem kellett volna behúzni ezt a mérkőzést?

Biztosan nem arra számítottam, hogy a kilencvenkettedik percben kapjuk a gólt. De ez a meccs simán a miénk lehetett volna! Azért cseréltünk úgy, hogy a végjátékban a két belső csatár helyett inkább egy középpályást, Horváth Kevint hoztuk be, mert így szerettük volna, hogy három középpályásunk legyen, míg az ellenfélnek négy játékosa legyen. Aztán a végén egy szöglet utáni zűrzavarban kaptuk a gólt, és őszintén szólva, úgy tűnt, mintha a labda alig érte volna el a hálót. Csak éppen áthaladt a gólvonalon? Persze, valószínűleg megnyerhettük volna a meccset, de hangsúlyoznom kell, hogy nem játszottunk olyan dominánsan, hogy igazán megérdemeltük volna a győzelmet. Ez a két-kettő teljesen reális eredmény volt, függetlenül attól, mikor születtek a gólok.