Denevérvér és arzén: a szépségért folytatott küzdelem árnyoldalai - Life A történelem során a nők számos drámai és veszélyes módszert alkalmaztak a szépség elérésére. A denevérvér és az arzén csupán két példa arra, hogyan mentek a szélsőségekig a megjele
Az emberiség története során, már a világ kezdete óta, a szépségápolás iránti vágy folyamatosan jelen volt. Körülbelül 100 000 évvel ezelőtt a dél-afrikai őseink már olyan alapvető kémiai tudással bírtak, hogy elkészíthették saját festékeiket vörös és sárga okker, faszén, valamint különféle színes kövek felhasználásával. Ekkoriban a sminkelés még gyerekcipőben járt, de a kísérletezés és az önkifejezés vágya már megmutatkozott.
Tudományos kutatások és kézzelfogható bizonyítékok támasztják alá, hogy a középső kőkorszak emberei nemcsak a barlangok falait díszítették, hanem magukat is színes festékekkel díszítették. Ekkoriban nemcsak a nők, hanem a férfiak is éltek a testfestés művészetével: ünnepi alkalmak során különféle motívumokat festettek az arcukra és testükre. Ahogy a világ rohamosan fejlődött, úgy egyre inkább megjelent a sminkelés iránti igény, amely kezdetben csak a különleges eseményekhez kapcsolódott, de fokozatosan a mindennapi élet szerves részévé vált. Ma már sokan elképzelni sem tudják a napi rutinjukat smink nélkül, hiszen ez már szinte elengedhetetlen része a megjelenésünknek.
Időszámításunk előtt 5000-ben az emberek hennából kivont anyagból színezték meg a körmüket Indiában.
Tudtad, hogy az ókori Egyiptomban született meg a szempilla és a szemfesték iránti szenvedély? Az egyiptomiak nem éppen a legbiztonságosabb összetevőkből alkották meg szépségápolási termékeiket: egy különös receptúra révén állati zsírt, porított ólmot, koromport és antimon nevű fémet használtak a vágyott megjelenés elérésére. Ez a furcsa keverék nem csupán esztétikai célt szolgált, hanem védelmet is nyújtott a napfény és a homok ellen.
Időszámításunk előtt 3500-ban a sumér királynő számára készítették el a világ első rúzsát, amely fehér ólomból és finomra őrölt vörös ásvány keverékéből készült. Ez a különleges kozmetikum nemcsak a szépséget szolgálta, hanem a hatalom és a státusz szimbólumaként is funkcionált.
A rómaiak kezdetben krétát alkalmaztak bőrük fehérítésére, hogy arcuk makulátlan és ragyogó legyen. Ez a gyakorlat később hatással volt a középkori európai divatra, ahol a halvány bőrszín a finomság, a törékenység és a nemesi mivolt szimbólumává vált. Az előkelő hölgyek éppen ezért mindenáron elkerülték a napfényt és a friss levegőt, hogy megóvják magukat a barnulástól, és megőrizzék porcelánbőrüket, amely a társadalmi státuszukat is tükrözte.
Évszázadok során folyamatosan változott, hogy melyik város hódította meg a divat világát, így az esztétikai ideálok is állandó átalakuláson mentek keresztül. Például a 16. századi Velencében a hölgyek előszeretettel használtak drága, bőrt károsító arcpirosítókat, melyek erőteljes pigmentjeikkel hódítottak. Ezek a termékek azonban nem voltak ártalmatlanok, hiszen hosszú távon a bőr állapotát drámaian rontották, teljesen elhalt bőrfelületet eredményezve. Ennek következtében a nők kénytelenek voltak egyre vastagabb réteg sminket felvinni az arcukra, hogy eltakarják a keletkező bőrhibákat, ezzel is fokozva a szépségideálok iránti megfelelési kényszert.
