Az ország egyöntetű fájdalommal búcsúzott: a magyar legenda 65 évet élt meg, de öröksége örökké velünk marad.
Bencze Ferenc 65 évnyi életet élt, s bár sosem formálta meg Rómeót, színészi pályafutása mégis korszakos jelentőséggel bír. Élete a nagyváradi színház rejtett zugaitól a nemzetközi filmfesztiválok csillogásáig vezetett, ám közben mindig megőrizte szerénységét, hitelességét és szerethetőségét.
Fiatal korában Bencze Ferencet inkább a sport izgalma vonzotta, mintsem a színház varázsa. Szenvedélyesen kosárlabdázott, balettozott, bokszolt, és a focipályán is jeleskedett, hiszen a nagyváradi tartalékcsapatban is megmutatta tehetségét. Ha a sors más irányba tereli, talán még a válogatott keretébe is kerülhetett volna - ám végül a világot jelentő deszkák felé indult el, ahol új kihívások várták.
Első színházi szereplése egy táncos fellépés volt, melyért anyagi juttatást ígértek – ez volt a belépője a színpad bűvös világába. Hamarosan fény derült arra a különleges adottságára, hogy mesterien utánozta mások hangját, így kapta a „Liba” becenevet, amely végigkísérte pályafutását. Gyermekként már a nagyváradi színház falai között töltötte éjszakáit, hiszen apja tűzoltóként dolgozott ott – így szinte a színház légkörébe született bele.
Soha nem volt a hagyományos értelemben vett szívtipró, ahogyan ő maga is megfogalmazta: "A legjobb szándékkal sem tudtam megfelelni ennek az elvárásnak..." Azonban a vonzerő helyett különleges arcmimikájával, szakmai hozzáértésével és alázatos hozzáállásával varázsolt el minket a színpadon. A kolozsvári színház nagy tiszteletben tartotta őt, és egy szerep követte a másikat – mindig hiteles, mindig szerethető módon alakította karaktereit.
Első filmszerepét követően 1970-ben Bacsó Péter Kitörés című alkotásában tűnt fel. 1977-től végleg hazánkba költözött, ám tudatosan távol tartotta magát a budapesti színházi élet bonyodalmaitól. Inkább a filmvásznon találta meg a kibontakozás lehetőségét – az Ötödik pecsét legendás kocsmárosaként, valamint a K. O. főszerepében nyújtott emlékezetes teljesítményeiért Kairóban elismerést is kapott. Ezek az alakítások mind a művészi pályafutása csúcsait képviselik.
Visszafogott magánéletet élt, gyűjtötte a festményeket, színházi plakátokat, szeretett fotózni és zenét hallgatni. Többször házasodott, gyermekei is születtek. Bár itthon csak a hetvenes évektől vált ismertté, már addig is kiérdemelte a szakma és a közönség szeretetét.
Egy alázatos tehetség örökre a szívünkben él majd.
Bencze Ferenc 65 évet élt, és minden egyes pillanatát arra használta, hogy maradandó nyomot hagyjon a magyar színház- és filmtörténetben. Az ő munkája nélkül sokkal szegényebbek lennénk. Nyugodj békében, Ferenc – az emléked örökké élni fog a közönség szívében.
