Elemzők véleménye a májusi ipari teljesítményről: továbbra is a mélypont közelében vagyunk, és a vérveszteség jelentős hatással bír a növekedési lehetőségeinkre.

Németországban már elkezdődött a fejlődés, azonban elképzelhető, hogy a hatások csak 2026-ra érik el a magyar gazdaságot.

Sajnos a korábbi megállapításunk továbbra is helytálló a magyar ipar teljesítményével kapcsolatban, egy-egy hónapra képes jó teljesítményre az ágazat, de pozitív teljesítmények sorozatára már kevésbé, írja az ipar májusi teljesítményét bemutató első KSH-becslést kommentálva az ING Bank elemzője, Virovácz Péter.

A Központi Statisztikai Hivatal pénteken közölte, hogy az ipari termelés volumene éves összevetésben a kiigazítatlan és a munkanaphatástól megtisztított index szerint is 2,6 százalékkal csökkent, a 2025 áprilisinál pedig a szezonálisan és munkanappal kiigazított adatok alapján 1,3%-kal lett kisebb.

Virovácz szerint a zsugorodás a piaci konszenzust jelentősen meghaladó volt, bár a korábban közölt külkereskedelmi adatok alapján már sejthető volt a gyenge teljesítmény. Az áprilisi jó adat csak egy egyszeri megugrás volt, az ipar valójában nem indult el felfelé a gödör aljáról. Virovácz szerint öröm lehet talán az ürömben, hogy az elmúlt hat hónapban már nincs trendszerű süllyedés a fixbázisú mutatóban, "csak" stagnál az ipar.

A részletes adatokra még várni kell, de a KSH előzetes adatközlése alapján nagyon vegyes az összkép. Noha a feldolgozóipari alágak döntő többségében csökkent a termelés éves bázison, most a járműgyártás és az elektronikai ipar képes volt a pozitív teljesítményre. Ugyanakkor vélhetően ennek oka a tavalyi évi alacsony bázis, nem pedig a termelés felfutása lehet. Habár április után az elektronikai termékek gyártása májusban is pozitív év/év változást hozott, tehát itt talán kibontakozóban van valamilyen pozitív trend.

A Magyarországon működő gyártók egy jelentős része továbbra is munkaerőt tartalékol, de már egyre több helyről lehet hallani lopakodó leépítésekről vagy készülődő elbocsátásokról, ez Virovácz szerint aligha lehet meglepő több mint két évnyi lejtmenetet követően. Az elbocsátási híreket csak megerősíti, hogy míg az első negyedévben a hazai iparvállalatok közel 13 százaléka tartalékolt munkaerőt, addigra ez a második negyedév átlagában már 10 százalék alá süllyedt.

A jelenlegi adatok alapján nehéz lenne azt állítani, hogy a vállalatok optimizmusa lenne a fő mozgatórugó. Sokkal inkább arról van szó, hogy egyre többen választják a létszámleépítést, és már nem kívánják fenntartani a munkaerő-tartalékokat. Ezen kívül a különböző bizalmi indexek az utóbbi hónapokban általában romló jövőképet festettek, ami arra utal, hogy nem látszanak egyértelmű jelei a fordulatnak az ipari kilátások terén. A vállalatok több mint fele a második negyedév kapcsán jelezte, hogy a kereslet hiánya a legnagyobb akadálya a növekedésüknek.

Biztató jelek mutatkoznak a német ipar terén, hiszen a legfrissebb adatok szerint a német iparvállalatok rendelésállománya több mint 5 százalékkal nőtt az előző évhez képest. Ugyanakkor a májusi statisztikák mégis csalódást okoztak, mivel a várt 0,2 százalékos emelkedés helyett 1,4 százalékos csökkenést regisztráltak az áprilisi adatokhoz képest a feldolgozóipari megrendelések terén. Továbbá az Ifo index is már fél éve javuló tendenciát mutat, bár a legutóbbi, 88,4-es érték továbbra is a pesszimista hangulatot tükrözi. Virovácz véleménye szerint azonban lehet, hogy egy ciklikus fellendülés van kibontakozóban. "Természetesen, mire a tartósabb pozitív teljesítmény elér bennünket a magyar iparban, valószínűleg már 2026-ot írunk majd a naptárban."

Nagy János, az Erste Bank makrogazdasági elemzője rámutatott, hogy az áprilisi ipari növekedés lényegében eltűnt. Az elemző szerint a jövőbeli kilátások meglehetősen vegyes képet mutatnak. Egyrészt, az európai gazdasági helyzetben enyhe javulás észlelhető, másrészt azonban a globális kereskedelmi feszültségek és az ingadozó tarifák miatt a piaci szereplők viselkedésében a kivárás lehet a jellemzőbb tendencia.

Nagy véleménye szerint a hazai akkugyártás egy olyan technológiai hátránnyal küzd, amely országspecifikus tényezőkből fakad. A kedvező európai elektromosautó-eladások ellenére ez a hátrány hátráltatja a fejlődést, amit az is mutat, hogy a kínai CATL késlekedik a debreceni gyár második fázisának megvalósításával. Ez a helyzet kedvezőtlenül befolyásolhatja a beruházásra épülő beszállítói lánc jövőbeli kilátásait, így a növekedési potenciál érdemi csökkenését vonhatja maga után. A jelenlegi, általános bizonytalanság miatt Nagy arra figyelmeztet, hogy más jelentős kapacitásbővítési projektek megvalósítása és elindulása is kérdésessé válhat.