Ez a világbajnokság valóban csak a pénz körül forog. Ja, és persze ott van még a politika is.

Közgazdászként gyakran találkozom a sport világában azzal a pesszimista nézettel, miszerint sok minden "csak a pénzről szól". Ilyenkor gyakran próbálom megvédeni az adott jelenséget, és rávilágítani a mögöttes racionalitásra, az előnyökre, valamint a pénzhez nem kapcsolódó fontos összefüggésekre. Most viszont szeretném ezt a megközelítést a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) klubvilágbajnokságára alkalmazni, de sajnos nem tudom. Itt valóban kizárólag a pénz és a politika játszik közre.

Bár elsőre talán szórakoztatónak tűnik, valójában ez egy hiánypótló esemény a sport világában. Különösen izgalmas, hogy a különböző kontinensek klubcsapatai között milyen játékerőbeli eltérések vannak, és eddig soha nem volt olyan esemény, amely ezt megfelelően meg tudta volna mérni. A korábbi, csupán 6-7 csapatos klub-világbajnokság nyilván nem volt elég, hogy igazán releváns összehasonlításokat tegyen lehetővé. Persze, nem áltatom magam azzal, hogy a FIFA kizárólag ezért hozta létre a sorozatot, de az idősebb generációk talán elgondolkodhatnak, milyen izgalmas lett volna egy ilyen torna, amikor Pelé és a dél-amerikai futballlegendák még hazájukban rúgták a bőrt...

Rengeteg próbálkozása volt a szövetségnek arra, hogy több lábon álljon, már Sepp Blatter idején ezért indítottak új tornákat és/vagy vontak a saját szervezésük alá korábban is létezőket: ilyen volt a Konföderációs-kupa, a korábbi klub-vb, a futsal és a strandfoci eseményei, illetve a női világbajnokságok. Egyik sem tudott igazán sokat hozzáadni a bevételekhez.

A FIFA természetesen tisztában van azzal, hogy a válogatott események önmagukban nem elegendőek a hosszú távú sikerhez, hiszen a klubfutball világában sokkal nagyobb a pénzügyi potenciál. Ki más tudná ezt jobban, mint Gianni Infantino, aki az UEFA-tól érkezett, és jól ismeri a sportág gazdasági realitásait?

Az UEFA bevételei ugyanis sokkal diverzifikáltabbak, mint a FIFA-é, a Bajnokok Ligája/Európa-liga/Konferencialiga-hármasból több pénzt csinál az európai szövetség, mint az Európa-bajnokságból és a Nemzetek Ligájából. Egy négyéves ciklusban persze négy BL/El/Kl van és csak egy Eb meg két NL, de ettől még az állítás igaz. Éppen azért tud jövedelmezőbb lenni a klubfutball, mert sokkal több a mérkőzés, és a klubok jobban hajszolják a bevételeket, mint a nemzeti szövetségek - és a játékosokat is ők fizetik. Vagyis a klubfutballban könnyebb növelni a mérkőzésszámot, mint a válogatottaknál. Emlékezzünk: Infantino már a világbajnokság gyakoribb rendezését is felvetette, de azt képtelen volt keresztülvinni, mert a kluboknak az nem lehetett érdeke. A klub-vb-nél már meg lehetett találni a közös nevezőt, de még úgyis komoly erőfeszítésébe került ezt átvinnie az elnöknek, hogy korábban elképzelhetetlen mennyiségű pénzt tett ki az asztalra.

A FIFA számára elengedhetetlen volt egy olyan nagyszabású klubverseny létrehozása, amely a globális Bajnokok Ligája szerepét betöltheti. Ezt követően a forma viszonylag gyorsan körvonalazódott, csupán a világbajnokság korábbi struktúráját kellett átszervezni az új koncepció mentén. Természetesen, a siker kulcsa a megfelelő pénzügyi háttér biztosítása is volt.

A FIFA rekordösszegű, egymilliárd dolláros pénzdíjat volt kénytelen felajánlani, hogy az európai elitklubok is kedvet kapjanak a tornához. A legjobb négy közé jutó csapatok körülbelül 100 millió dollárt vihetnek haza, ami a topcsapatok számára szinte elérhető cél, hiszen az elődöntőbe jutás az ő képességeikkel nem tűnik lehetetlennek. Továbbá, a szövetség minden egyes rendező városnak 1 millió dollárt ígért, hogy fokozza a lelkesedést a házigazda szerepvállalás iránt.

A FIFA-nak természetesen össze kell gyűjtenie a szükséges forrásokat a bevételekből, ami nem éppen zökkenőmentes folyamat. A célkitűzésük kétmilliárd dollár volt, amelyből egymilliárd a közvetítési jogokból származott volna – ám egészen decemberig nem akadt egyetlen komoly érdeklődő sem. Végül a DAZN streaming platform lépett, és elfogadta az egymilliárdos ajánlatot, éppen abban az időszakban, amikor a szaúdi állami befektetési alap, a PIF, szintén egy milliárdot fektetett a DAZN-ba. Ráadásul ekkor a FIFA hivatalosan Szaúd-Arábiának adta a 2034-es világbajnokság rendezési jogát. Micsoda véletlenek összjátéka!

Az érdeklődés különös jellemvonása, hogy a magyar televíziós közvetítésről mindössze a torna kezdetét megelőzően született megállapodás az MTVA és a Network4 között. Érdekes megfigyelni, hogy az MTVA nem azonnal kapott a lehetőség után, pedig a Bajnokok Ligája elvesztése után presztízs szempontból kiemelten fontos volt számukra, hogy újra bemutathassák a legjobb európai csapatokat a képernyőn.

A FIFA bevételeinek maradék egymilliárd forintnyi részét a marketingjogokból szerezte meg a szövetség, amelynek szponzorai között a szaúdi PIF is megjelenik. A fennmaradó félmilliárdot a jegyértékesítésből tervezik előteremteni, mintegy 3,7 millió néző részvételével számolva. Érdemes megjegyezni, hogy eddig egyetlen világbajnokságnak sem volt ennyi látogatója, így a klub-vb-nek új rekordot kellene felállítania. Jelenlegi viszonyítási alapként az Egyesült Államok tartja a vb-k nézőszámának csúcsát: az 1994-es tornán 3,6 millió nézőt vonzott, mindössze 24 csapat és 52 mérkőzés keretein belül. Ezt a rekordot egyik 32 csapatos és 64 meccses világbajnokság sem tudta megdönteni. Azóta a labdarúgás jelentős fejlődésen ment keresztül az Egyesült Államokban, amit az MLS, a helyi liga is elősegített. Ne feledjük, hogy bár a foci az amerikai sportpalettán csak az ötödik helyet foglalja el a népszerűség terén, a hatalmas amerikai piac révén ez az ötödik hely is komoly, fizetőképes nézőtábort jelent.

A klub-vb csapatai között az európaiak mellett az észak- és dél-amerikai csapatok fognak igazán figyelemre méltóak lenni. Érdekesség, hogy ezen a tornán, ellentétben a jövő évi világbajnoksággal, néhány kisebb stadionban is megrendezik a mérkőzéseket. Ennek következtében a jegyek átlagos kihasználtságának 92 százalékosnak kellene lennie, ami szinte teljes teltházat jelentene minden egyes meccsen.

Az értékesítési folyamatot nem könnyíti meg, hogy a klub-világbajnokság egy időben zajlik az Egyesült Államokban megrendezett Arany-kupával, amely az észak- és közép-amerikai kontinenstorna. Míg a klub-vb főként a keleti parton vonzza a figyelmet, az Arany-kupa a nyugati területeken kap helyet. Érdekesség, hogy a tornán vendégcsapatként Szaúd-Arábia válogatottja lesz jelen.

A sportpolitika területén is izgalmas fejlemények zajlanak. Infantino elnöksége alatt a világbajnokság mezőnyének 48 csapatra történő kibővítése vált az eddigi legjelentősebb mérföldkővé. Ez a döntés nem csupán a pénzügyi érdekek mentén született, hanem kulcsfontosságú kampányeszközként is szolgált: ezzel sikerült megszerezni az Európán kívüli országok szavazatait. Olyan csapatok, mint Üzbegisztán, Jordánia és Új-Zéland már biztosították helyüket a 2026-os világbajnokságra, és ez csak a kezdet. A klub-világbajnokság bevezetése szintén ennek a stratégiának a része: a gyengébb sportágú földrészek klubjai új lehetőségekhez jutnak, hogy megmutassák tudásukat és versenyezzenek az európai topcsapatokkal, miközben anyagi előnyökhöz is juthatnak. Ez a lehetőség nem marad figyelmen kívül a FIFA-közgyűléseken, amikor a szavazásokra kerül sor. A sportág jövője szempontjából tehát kulcsfontosságú, hogy miként alakulnak ezek a változások.

A szerző sportközgazdász.