Ez már nem az a spontán népvezér, aki a nép között barangol.

Egy középkorú férfi áll a szerencsi sportcsarnok bejáratánál, kezében egy figyelemfelkeltő táblával, amelyen az üzenet olvasható. Mivel rajta kívül senki más nem tiltakozik, és az épületbe egyelőre nem engedik be a látogatókat, a várakozó tömeg figyelme egyedül rá irányul. A Tisza-szimpatizánsok hangosan megjegyzéseket tesznek, míg az újságírók körülötte sürögnek-forognak, kérdéseikkel bombázva őt, és igyekezve megörökíteni a pillanatot a kameráikkal.

Eközben a sportcsarnokban még javában építik a színpadot, a bejárati ajtót pedig egy szakállas biztonsági ember őrzi. Legfontosabb feladata, hogy megakadályozza az M1 és a Hír TV stábjának épületbe jutását. Négy óra után nem sokkal mindenkit be is enged, csak a két tévéstáb marad kint a hidegben. A résztvevőket a lelátóra terelik, a sportcsarnok üres küzdőterére csak az újságírókat engedik be, hogy fotózhassák a színpadot.

Az ötsoros lelátó majdnem megtelik, körülbelül 300 ember gyűlt össze, hogy Magyar Péterre várjon. "Tavasszal talán többen voltunk, de azt is hozzá kell tenni, hogy a mostani esemény hirdetése kicsit késlekedett. Szerencsen ez nem túl sok ember, de mögöttem áll még 10 olyan is, akik nem mertek eljönni, mert attól félnek, hogy kirúgják őket" - mesélte egy helybéli férfi, amikor a létszámról érdeklődtem.

"Hadd engedjem meg magamnak, hogy én is feltegyek egy kérdést. Ön, mint újságíró, valószínűleg jobban átlátja a helyzetet, mint mi. Szerinte tényleg van reális esély a győzelemre, vagy csupán hiú ábrándokat kergetünk? Esetleg még azelőtt megakadályozza a Fidesz, hogy egyáltalán versenybe szállhasson?" - szegezi nekem a kérdést.

Éppen nekikezdtem volna, amikor Magyar Péter megérkezik a sportcsarnokba. Azonnal ránk néz az előttünk ülő férfi, és határozottan közli, hogy csendesedjünk el, mert szeretné hallani a pártelnök beszédét. Mi pedig, tiszteletben tartva a kérését, azonnal befejezzük a diskurzust.

Akárcsak tavaszi országjárása során, Magyar ezúttal is a helyi települések szellemiségére építi megnyitó szavait. Emléket állít a sportcsarnok névadójának, a világszinten elismert kézilabdázónak, Kulcsár Anitának. A szerencsi származású beálló nemcsak az olimpián, hanem világbajnokságokon is szerzett ezüstérmekkel büszkélkedhetett, mielőtt tragikus autóbaleset következtében, mindössze 28 évesen eltávozott közülünk. A résztvevők mélyen értékelik Magyar gesztusát, és közösen, egy emberként tapsolják meg Kulcsár Anitát, e nagyszerű sportoló emlékét.

Magyar újabb gesztussal folytatja. Debrecen és Nyíregyháza azonban nem volt ilyen rendes. Magyar szerint a két keleti nagyvárosban a helyi vállalkozókat is megfélemlítették, hogy ne bérelhessenek helyszínt, így pár nap múlva hóban kell majd demonstrálniuk a polgármesteri hivatalok előtt.

A bevezető után elérkezik az érdemi rész, és Magyar nekilát programbeszédének. Ahogy fokozatosan összegzi a jól bejáratott témáit, egyre világosabbá válik számomra, hogy bár a felületességében hasonlónak tűnik, ez a performansz egy cseppet sem emlékeztet arra, amit tavasszal hallottam tőle. Leginkább a stílusának átalakulása szúrt szemet.

Halkabban, nyugodtabban és összeszedettebben kommunikál. Az érzelmek kifejezése visszafogottabb, ami miatt a csúcspontok száma is csökken, és ennek következtében a közönség tapsa is mérsékeltebbé válik. Magyar már nem a hallgatóság elismeréséért küzd, hanem inkább irányítja a résztvevőket.

Az új szerep világosan megmutatkozik a beszéd tartalmában. Magyar sokkal ritkábban hivatkozik Orbán Viktorra és a Fideszre, mint ahogyan azt tavasszal tette. A helyi "döbrögik" említése is elmarad, sőt, a miniszterelnököt sem szólítja fel a nyugdíjra. E helyett a Tisza Párt szakpolitikai vízióira összpontosít. Ígéreteket fogalmaz meg azzal kapcsolatban, hogy milyen változtatásokat eszközölnének az egészségügyben, az oktatásban és a közlekedéspolitikában.

Egyedül a gazdaságról szóló résznél utal személyesen fideszes politikusra. Nagy Márton nemzetgazdasági minisztert hozza fel, aki pár száz méterrel odébb zárt ajtók mögött, Koncz Zsófia parlamenti képviselővel tart előadást a Fidesz "országjárásán". Magyar aduászként tekint a kormány gazdaságpolitikájának sorozására, megélhetési válságról, agyonadóztatott élelmiszerekről és a magyarok nélkülözése árán letört inflációról beszél.

Beszéde zárásaként megnyugtatja a közönséget, hogy amint a Fidesz kormányra kerül, megőrzik a "jó intézkedéseiket". Kiemeli, hogy a szigorú bevándorláspolitika és a határkerítés változatlanul megmarad. Ezzel szemben számos más területen terveznek átalakításokat. Magyar konkrét példákat is felvet, amelyek a jövőbeli reformok irányát jelzik.

Amint véget ér az előadás, a főleg ötven felettiekből álló közönség fegyelmezetten elindul hazafelé. Búcsúzásként még beállnak szelfizni Magyarral és megnézik a tiszások pultját, ahol 5 ezer forintért karkötőt, 16 ezerért pedig pulóvert lehet vásárolni. Közben a teremben már a kézilabdás lányok készülődnek az edzésre. Az M1 és a Hír TV stábja pedig még mindig kint áll a bejáratnál. Nem sokkal később az is kiderül, hogy hiába. Magyar a hátsó ajtón távozik.

Háromnegyed órával később azonban már a miskolci sportcsarnok előtt áll. A bejutás során nemcsak a két tévéstáb zavartalan munkáját sikerül megzavarnia, hanem az épület előtt összegyűlt ellentüntetőket is. A hátsó bejáratnál türelmetlenül várakozó, húszfős nyugdíjascsoport szeme előtt hiába bontakozik ki a várakozás, a Skodából végül csak egy sofőr lép ki, miközben a válogatott szidalmakkal fogadott autó még mindig a háttérben áll.

Miskolcon a sportcsarnok már a politikai rendezvények hangulatát idézi. A résztvevők nem csupán a lelátókra szorítkoznak, hanem magát a küzdőteret is megtöltik. Körülbelül 1500 lelkes érdeklődő gyűlt össze, amikor Nagy Ervin megkezdi a közönség hangolását.

A színész nem finomkodik, szavainak éle olyan, mint a legélesebb penge, ahogy agyondicséri a tőle tíz méterre várakozó pártelnököt. Szüntelenül méltatja a politikai vezető munkásságát, miközben elmondja, hogy a Magyarban való hite nem csupán érzelem, hanem mélyen gyökerezik irodalmi tanulmányaiban. Rávilágít, hogy ha valakit igazságtalanul bántanak, annak "nagy igaza van", és ebben a pillanatban a közönség lélegzete is megakad. A színpadon megjelentek a szavak, mint valami varázslatos szőttes, mindenki figyelme egy irányba összpontosul. A feszültség nő, ahogy a színész fokozza a hangulatot, a szavak mint viharos szél fújnak végig a teremben. Most pedig, hogy a szavak varázsa elérte csúcspontját, a színész határozottan színpadra szólítja Tarr Zoltánt, a művészet és a politika határvonalán egyensúlyozó kiválóságot.

A Tisza Párt Európai Parlamenti delegációját irányító Tarr határozottan kifejezi véleményét. "Európában folyamatosan érdeklődnek tőlünk, hogy kik azok a marketing- és médiaszakértők, akik hozzájárultak az EP-választáson elért eredményeinkhez. Csak egy nevet tudunk megemlíteni: Magyar Pétert."

Ha valaki úgy érezné, hogy a pártelnök dicsőítése túlzás, Tarr záró anekdotája talán megnyugtatja. Az EP-képviselő mesél egy érdekes epizódról, amely a Magyar és Karl Nehammer közötti budapesti találkozó után történt. Az osztrák kancellár egy nem éppen sikerült szelfit készített, és kétségbeesetten panaszkodott, hogy a közösségi médiás megjelenése nem lesz eléggé vonzó. Ekkor Magyar készségesen megosztotta vele a jó poszt titkát: "Tőlünk érdemes tanulni" - zárja le Tarr a történetet, amely rávilágít a kommunikáció művészetére.

Magyar megérkezik a színpadra, és az első mondatokkal rögtön egy emlékezetes tavaszi miskolci túrát idéz fel. Elmondása szerint ez a kaland messze felülmúlta az elvárásait. Határozottan hangsúlyozza, hogy Miskolcot második otthonának érzi. Felesége, Varga Judit, akinek gyökerei itt találhatók, sok szép pillanatot hozott a városba. Amikor Brüsszelben éltek, rendszeresen látogatták a nagyszülőket, és ilyenkor 18 órás autóút várt rájuk Miskolcig.

A beszéd érdemi része ugyanaz, mint Szerencsen volt. A megélhetési válságra, az egészségügy, az oktatás és a közlekedés problémáira épít Magyar. Új elemként azonban behozza a vidékpolitikát. Első számú céljaként említi a vidék fejlesztését. "Megszűntek a közösségi terek. Vissza kell ezeket állítani, hogy a fiatalok ne a McDonald's parkolójában vagy a benzinkúton találkozzanak, ha szórakozni akarnak".

Magyar többeknek direktben üzent. "Tiborcz Istvánnak és a gangnek azt üzenem, hogy készítsék a bukszájukat, mert jövünk. A Polt Pétert váltó új legfőbb ügyésznek azt, hogy ne sértődjön meg, de nem lesz tartós helye. A régi munkásőröknek és ügynököknek pedig azt, hogy megnyitjuk az ügynökaktákat".

Körülbelül fél óra elteltével elhangzik a nap első és egyben utolsó döbrögizése. Orbán kapja a jelzőt, mivel sokan úgy érzik, hogy nem törődik a magyar emberek sorsával. Ahelyett, hogy a hazai problémákra összpontosítana, inkább a külpolitikai ügyekkel foglalkozik.

Bár a miskolci beszéd nyilvánvalóan tükrözi Magyar átalakulását, a rendezvény végkimenetele visszahozza a tavaszi időszakra jellemző, némi improvizációval fűszerezett és kaotikus jelenetekkel tarkított forgatókönyvet.

Miközben a sportcsarnok lassan kiürül, Magyar még mindig lelkesen folytatja az interjúkat, és a rajongóival is szelfizik, hogy megörökítse a pillanatot. Amikor végre este tízkor elhagyjuk az épületet, a Hír TV stábja továbbra is a hátsó kijáratnál várakozik, türelmesen készülve a következő beszélgetésre.