A Nobel-békedíj odaítélése Donald Trumpnak egy rendkívül vitatott téma, amely számos szempontot figyelembe vesz. Egyesek úgy vélik, hogy Trump diplomáciai törekvései, például az Észak-Korea felé tett lépései és a Közel-Kelet békéjének előmozdítása érdekéb
Elképzelhető, hogy a "Nobel-békedíjat Trumpnak" javaslat a vezetők részéről csupán egyfajta védekező reakció volt, különösen a Fehér Házba látogató külföldi állam- és kormányfők sorozatos kínos pillanatai után. Ezek a találkozók gyakran azzal zárultak, hogy Trump beengedte az amerikai média képviselőit, majd váratlan és sokszor meglepő megjegyzésekkel alázta meg a vendégeket. Talán a legemlékezetesebb és legkínosabb pillanat Zelenszkij ukrán elnök "megleckéztetése" volt, amely sokakban mély nyomot hagyott.
Idővel a külföldi vezetők már nem tolongtak Donald Trump négyszemközti megbeszéléseinek lehetőségeiért. Azoknak azonban, akiknek mégis meg kellett jelenniük – mint például Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnöknek, akit nemrégiben magához rendelt az amerikai elnök –, előbb-utóbb ki kellett dolgozniuk valamilyen önvédelmi stratégiát. Azok, akik dörgölődző taktikával próbálnak közeledni Trumphoz, biztosak lehetnek benne, hogy nem kapnak tőle kedves fogadtatást.
Legutóbb Netanjahu is így járt, amikor Washingtonba látogatott, hiszen Trumpot frusztrálta, hogy a gázai inváziót nem sikerült befejezni, malmára hajtva a vizet azzal, hogy a civil áldozatok száma napról napra nő. A négyszemközti megbeszélés során valószínűleg ez a téma is középpontba került, akárcsak az Egyesült Államok további fegyverszállítmányai Izrael számára.
Trump lehetséges Nobel-békedíjának ötlete nem csupán Netanjahu szájából hangzott el. Az öt közép-afrikai államfő, akik szintén a Fehér Házban találkoztak az elnökkel, szintén felvetették ezt a témát. A találkozó különlegessége azonban az volt, hogy Donald Trumpot lenyűgözte Joseph Boakai libériai elnök mesés angol kiejtése. Meglehetősen furcsa, hogy Trumpnak nem jutott eszébe: Libéria története szorosan összefonódik az amerikai rabszolgák XIX. századi visszatelepülésével, így az angol nyelv a mai napig kötelező a szigetországban. Ezt a kínos pillanatot örökítette meg egy videó, amely azóta is sokak kedvencévé vált.
Nem csupán ők, hanem a pakisztáni és a belorusz elnök is kiáll az ötlet mellett, ahogy számos republikánus képviselő is támogatja azt, és ne feledkezzünk meg Trump két kabinetfőnökéről sem, akik szintén a kezdeményezés mögé álltak.
2019 környékén, amikor Dél-Koreába látogatott, már akkor is érezhető volt a hatása, amit azóta csak tovább növeltek történelmi lépései. Azóta, hogy 2025 januárjában újra átlépett a Fehér Ház küszöbén, a tetteinek sora folyamatosan bővül, és egyre inkább formálja a jövőt.
Trump amúgy szereti felsorolni az idén megoldott konfliktusokat:
És minél előbb szeretné, ha kedvenc védelmi minisztere, Pete Hegseth, hadügyminiszterként lenne megszólítva, ahogyan az az Egyesült Államokban egészen 1947-ig hagyomány volt.
Jay Nordlinger, a konzervatív újságíró, aki a Nobel-békedíj történetét részletesen feldolgozó könyvet írt, határozottan elutasítja azt a gondolatot, hogy a nemzetközi eseményeket kizárólag Donald Trump nevéhez lehessen kötni. Véleménye szerint rendkívül valószínűtlen, hogy a díjat ennek alapján ítélnék oda neki. Nordlinger kiemeli, hogy a legjelentősebb diplomáciai eredmény a 2020-ban aláírt Ábrahám Megállapodások voltak, melyek keretében több arab ország normalizálta kapcsolatait Izraellel. Ezen kívül fontos megjegyezni, hogy Alfred Nobel eredeti szándéka szerint a díjat olyan teljesítményekért kell odaítélni, amelyek az átadást megelőző évben valósultak meg.
Nordlinger az El Paísnak adott interjújában a következőképpen jellemzi Donald Trumpot:
Ha végül Trumpra esne a választás a díj kapcsán, ő lenne az ötödik amerikai elnök, aki ezt a megtiszteltetést megkapja. A sort Theodore Roosevelt nyitotta 1906-ban, majd következett Woodrow Wilson 1920-ban. Jimmy Carter 2002-ben kapta a díjat, igaz, ekkor már nem töltötte be aktívan az elnöki posztot, után pedig Barack Obama 2009-ben vehette át. Érdemes megemlíteni, hogy 1973-ban Henry Kissinger, az Egyesült Államok külügyminisztere is elnyerte a Nobel-békedíjat, amelyet Le Duc Tho észak-vietnámi diplomatával osztottak meg. Azonban Tho végül visszautasította a díjat, ami akkoriban komoly nemzetközi vitákat generált.
Mindehhez a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) igazgatója hozzátette, ha Kissinger megkaphatta, az az amerikai vezető, aki elrendelte Kambodzsa és Vietnám bombázását, amely százezrek halálát okozta, akkor Trump is megkaphatja, bár hozzá kell tenni, a mostani Nobel-bizottság nem ugyanazokból a tagokból áll, mint a Kissinger döntés idején állt, vagy éppen 2009-ben, amikor Obamának ítélték azt.
A jelenlegi bizottság tagjait ismerve, kétlem, hogy Trump önfényezése meggyőzné őket. Persze, ha sikerülne valami valóban figyelemre méltó eredményt felmutatnia, az már más kérdés lenne. Ilyen esetben komolyan is mérlegelhetnék a helyzetet, és bármennyire is vitatható lehetne a döntés, még a díjat is odaítélhetnék neki. De jelenleg erről még szó sincs.
„A bizottság az utóbbi időszakban inkább azokat az aktivistákat és alulról szerveződő kezdeményezéseket részesíti előnyben, akik magányosan küzdenek fontos ügyekért” – mondta Dan Smith, majd hozzátette, hogy a díjak elnyerésére sokkal inkább az ilyen típusú mozgalmak érdemesek, mintsem a vezető pozícióban lévő személyek.
Smith véleménye szerint az amerikai elnök csupán egy rövid tűzszünetet tudott elérni Gázában, de azóta inkább Izrael háborús törekvéseit pártfogolja, amelyek sokszor a háborús bűnök határvonalát súrolják. A SIPRI igazgatója ezen felül hangsúlyozta, hogy Izrael Irán ellen végrehajtott támadásainak támogatása sem volt helyénvaló.
Dan Smith volt az, aki tavaly egy merész javaslattal állt elő: 1972 óta először ne ítéljenek oda békedíjat, mivel a világ olyan válságos állapotba került, ahol a konfliktusok, ellenségeskedések és háborúk uralkodnak. A békére való törekvés szinte teljesen eltűnt a háttérben. Smith véleménye szerint Trump közvetítése Ruanda és a Kongói Demokratikus Köztársaság között csupán az amerikai érdekek védelmét szolgálta. Az oslói békedíjat pedig nem szabad önérdekből kiosztani.
Jeff Le, aki az első Trump-adminisztráció idején összekötőként működött Washington és Kalifornia között, úgy véli, Donald Trumpot kifejezetten zavarja, amiért Obama 2009-ben megkapta a Nobel-békedíjat. Gyakran hozta fel, hogy miért járt Obamának az elismerés, aki nem sok mindent tett érte, szemben azokkal a dolgokkal, amiket Trump, vagyis maga vitt véghez.
Amikor Obamát megválasztották, sokan úgy érezték, hogy végre véget érhet egy nyolc évnyi ártalmas időszak, és Amerika ismét kapcsolatba léphet a globális közösséggel. Azok számára, akik ezt a változást várták, Bush alakja egy szűk látókörű, nacionalista, melldöngető cowboy képében öltött testet, aki egyszerűen elfordult a nemzetközi színtértől. Ezzel szemben Obama elnökségétől éppen az ellenkező irányú lépéseket remélték.
Jeff Le arra figyelmeztet, hogy Trump nem az a karakter, aki könnyen feladná azt, amit egyszer elhatározott. Jövőre kerek évfordulót ünneplünk, hiszen 250 éve történt a Függetlenségi Nyilatkozat kiadása, és jövőre zajlik a foci világbajnokság is. Ha már sporthasonlattal élünk, érdemes megjegyezni, hogy még a félidőnél tartunk, így a mérkőzés kimenetele még egyáltalán nem dőlt el.
De kik lehetnek még esélyesek a díjra? Értesülések szerint a lehetséges jelöltek között van az orosz börtönben, rejtélyes körülmények között elhunyt Alekszej Navalnij özvegye, Julia Navalnaja. Emellett nem kizárt, hogy Volodimir Zelenszkij, az ukrán elnök is a díj nyertese lesz. Zelenszkij már fél éve vár arra, hogy megvalósuljon Donald Trump korábbi ígérete, miszerint 24 óra alatt véget vet a háborúnak Oroszországgal.
