**Miért maradnak el a vágyott gyermekek? - Anyák osztják meg a mögöttes indokokat** A családalapítás sokak számára életük egyik legfontosabb célja, mégis sokan szembesülnek azzal a nehézséggel, hogy a vágyott gyermekek nem érkeznek meg. A következő sorok

60 éves kor felett érdemes odafigyelni bizonyos tevékenységekre, amelyek nem biztos, hogy a legjobban szolgálják az egészséget és a jólétet. Íme néhány hasznos tanács, hogy elkerüljük a kellemetlenségeket: 1. **Túlzott fizikai megterhelés**: Kerüljük a hirtelen, intenzív edzéseket vagy tevékenységeket, amelyek sérüléshez vezethetnek. Inkább válasszunk mérsékelt, de rendszeres mozgást, mint például a sétát vagy a jógát. 2. **Hosszú ideig tartó ülés**: Ha sok időt töltünk ülve, az káros hatással lehet a keringésre és az ízületekre. Próbáljunk meg óránként felállni, nyújtózkodni vagy egy rövid sétát tenni. 3. **Egészségtelen étkezési szokások**: A gyorsételek és a túlzott cukorfogyasztás kerülendő, mivel ezek hosszú távon súlyosbíthatják az egészségi állapotot. Érdemes inkább a friss gyümölcsök, zöldségek és a teljes kiőrlésű gabonák felé orientálódni. 4. **Negatív gondolkodás**: A pesszimista hozzáállás nemcsak a mentális egészségre, de a fizikai állapotra is hatással van. Fontos, hogy próbáljunk meg pozitívan gondolkodni és keresni a jó dolgokat az életben. 5. **Elhanyagolt egészségügyi szűrések**: Ne hagyjuk figyelmen kívül a rendszeres orvosi vizsgálatokat! Ezek segíthetnek időben felfedezni és kezelni a lehetséges egészségügyi problémákat. 6. **Kihagyott alvás**: Az elegendő pihenés elengedhetetlen a regenerálódáshoz. Ne áldozzuk fel az alvást a napi teendők miatt; inkább törekedjünk a megfelelő mennyiségű és minőségű alvásra. Ezek a tippek segíthetnek abban, hogy az idősebb korosztály is aktívan és egészségesen élhessen, élvezve az élet minden pillanatát.

A gyermekvállalás ideális körülmények között a két szülő szabad akaratának kifejeződése. Ugyanakkor hazánkban sok esetben nem teljesülnek a vágyott gyermekáldás körülményei, és ennek hátterében számos tényező húzódik meg. 2024-ben Magyarországon mindössze 77 500 újszülött látta meg a napvilágot, míg a halálozások száma majdnem kétszeres volt. A közbeszéd és a politikai diskurzus már évek óta foglalkozik azzal, hogy miért alacsony a születések száma, és hogy miért csökken a magyar lakosság. Az általunk megkérdezett anyák tapasztalatai világosan rávilágítanak arra, hogy milyen okok állnak a háttérben, amelyek miatt egyre kevesebb gyermek születik hazánkban.

A jelenség mögött társadalmi tényezők is meghúzódnak: a szakértők megfigyelései szerint a fejlettebb országokban a családalapítás már nem az "Egyet magam helyett, egyet a férjem helyett, egyet a nemzet gyarapítására" elv alapján történik. A nők és férfiak egyre inkább önálló identitásként tekintenek magukra, és kevésbé érzik magukat a társadalom részeként. Ebből fakadóan hajlamosak kevesebb gyermek vállalására. Az előrejelzések alapján a Föld népessége is megállhat 10 milliárdnál. Ugyanakkor egy, a magyar egyetemista fiatalok körében végzett kutatás azt mutatja, hogy a 20 év körüli fiatalok többsége 2-3 gyermek születését tervezi. Ezzel szemben a jelenlegi termékenységi arány Magyarországon csupán 1,38, ami azt jelenti, hogy átlagosan egy gyermekkel kevesebb érkezik a családokba, mint amennyit terveztek. Hogy miért maradnak el a várt gyermekek, arról a tapasztalt édesanyák osztják meg gondolataikat.

Csilla: Későn kerültünk egymás életébe a férjemmel.

A férjemmel már bőven harminc felett jártunk, amikor találkoztunk. Két fiunk született és szerettünk volna még egy kislányt is, de már túl voltam már a 40-en, amikor pozitív lett a teszt. Sajnos pár hét után elvetéltem. Aztán újra teherbe estem, de az a baba is elment. Ráadásul a második vetélésnél az én életem is veszélybe került. Úgy döntöttünk, többet nem kockáztatunk. Maradt bennem némi hiányérzet, hogy végül nem születhetett meg a harmadik babánk, és időbe telik feldolgozni. Ugyanakkor persze örülünk a két fiunknak és alapvetően hálás vagyok.

Anna: A lányom születése mélyen megviselt, olyan élményekkel gazdagított, amiket sosem felejtek el.

A kislányom már nagycsoportos, és nehezen hiszem el, hogy hat év eltelt a születése óta. Az a nap, amikor világra jött, mély nyomot hagyott bennem. Az indított szülés sokkal nehezebb volt, mint amit valaha is elképzeltem. Hiába próbáltam megmagyarázni, hogy az én számításaim szerint még nem értem el a 41. hetet, az orvosok ragaszkodtak az ultrahangos mérésekhez és a méretekhez. Oxitocint kaptam, de a folyamat nem haladt úgy, ahogy kellett volna. Ráadásul a kórházban mereven ragaszkodtak a vízszintes testhelyzethez, ami teljesen megnehezítette a dolgot. Nem engedtek sétálni, pedig a gravitáció sokat segíthetett volna a szülés során. Végül a Kristeller-manőverhez folyamodtak, ami egy olyan eljárás, amit sok európai országban már betiltottak. Ennek következményeként méhsüllyedésem lett, ami számos problémát hozott magával, mint a szexuális nehézségek, a kismedencei nyomásérzés és az idegentest-érzés. A férjem és én mindig is szerettünk volna még egy gyereket, de az előző tapasztalatok után egyáltalán nem érzem magam készen arra, hogy újra átéljem a szülés borzalmait. Az emlékek és a félelmek még mindig élénken élnek bennem.

Kata: Még mindig albérletben élünk.

Két iskoláskorú lányunk van. Mindketten a negyvenes éveinkben járunk, már nem téma a családbővítés. De nem csak a korom miatt. Hiába vagyunk mindketten diplomások, mivel egyikünk családja sem tudott bennünket támogatni az indulásnál, sajnos a mai napig albérletben lakunk. Az anyagi lehetőségeink szűkösek és bizonytalan a jövő - nem csak számunkra. Hiába vágytam rá, úgy érzem, ilyen körülmények között felelőtlenség lett volna még egy gyereket bevállalni.

Adrienn: Soha nem gondoltam volna, hogy eljön az a pillanat, amikor külön utakon folytatjuk.

Tudom, hogy Magyarországon évente körülbelül 17-18 ezer pár válik el, így a válás már nem számít ritkaságnak. Mégis, valahogy úgy éreztem, hogy ez velünk nem történhet meg. Amikor a fiam iskoláskorúvá vált, hivatalosan is bejelentették a válást. Az azt megelőző években már felmerültek problémák, ezért nem is meglepő, hogy nem érkezett újabb gyermek a családba. Jelenleg 37 éves vagyok, és bár lenne még esélyem a második babára, ehhez sürgősen meg kellene találnom a megfelelő társat. Ugyanakkor nem szeretném, ha ez a vágyam túlságosan befolyásolná a fiam életét. Jelenleg megosztva neveljük őt - igaz, hogy több időt tölt velem -, és mivel anyagilag sem állunk a legjobban, most inkább a fiamra szeretnék fókuszálni. Próbálom elkerülni, hogy a családalapításról alkotott korábbi elképzeléseim eluralkodjanak rajtam.