Fél évszázadon át rejtette el Kádár János a titkos kapcsolatát.

Gyurcsány Ferenc és Dobrev Klára ezen a vagyonon osztozkodhat

Sportos testalkatú, magas, szőke, jókedvű, izgalmasan titokzatos és kissé talán hamiskásan mosolygó – így írják le a korabeli beszámolók és fényképek alapján Csermanek Jánost, aki már a '30-as években az ifjú kommunisták körében egyre nagyobb elismerésnek örvendett. A későbbi pártfőtitkár a húszas éveiben a nőket tömörítő Kaszab esernyőkészítő üzem munkatársa volt, ahol nem csupán szakmai tudásával, hanem barátságos személyiségével is sokak szívébe belopta magát. A pártszervezetben is hasonló népszerűségnek örvendett, hiszen karizmatikus megjelenése és lelkesedése hamar felkeltette a figyelmet.

"Visszafogott, introvertált és mértéktartó ivó, némileg tehetséges sakkjátékos, aki képes volt tartós benyomást gyakorolni a kommunista ifjúsági mozgalom elvtársnőire" - így emlékezett Kádár Jánosra a neves szocialista vezető, Demény Pál. Kádár vonzerejét valószínűleg növelte, hogy már 19 éves korában letartóztatták illegális tevékenységei miatt, és később a Csillag börtön falai között is megfordult.

Ilyen "terhelt" múlttal a háta mögött, a '30-as évek végén, a VI. kerületi pártszervezetben Kádár találkozott egy hozzá hasonló korú, férjes asszonnyal, Döme Piroskával (születési nevén Steiner Piroska), aki egy kisgyermek édesanyja volt. Ezek a fiatal munkást valószínűleg nem zavarták, így nem sokkal később elkezdtek találkozgatni.

"Nem fogja a férjed egy ágydeszkával megverni, ha hajnalban hazaérsz?" - kérdezte Kádár, aki a nő emlékei szerint többször is, félig viccesen tette fel ezt a kérdést.

Annyira hiányzott a következmény, hogy Piroska végül a férjét is otthagyta Kádár kedvéért.

"Egyik találkozónkon ünnepélyesen bejelentette, hogy a párt vezetősége engedélyezte az összetartozásunkat" - elevenítette fel Döme Piroska.

Az anyuka új albérletbe költözött, hogy a szerelmével együtt kezdhesse el a közös életüket, de hamarosan csalódnia kellett. Kádár, aki segített neki a költözés során, még a villanyszerelést is elvállalta, de úgy tűnt, hogy ő maga nem szívesen maradna ott. Folyton azt mondogatta, hogy "annak még nem jött el az ideje". Ez a nő számára teljesen érthetetlen volt, hiszen Kádár rendkívül nehéz körülmények között élt az édesanyjával és öccsével, összezsúfolva egy kis lakásban, ahol még a testvérével is egy ágyban kellett aludnia.

Mégis ott maradt. Napközben az Andrássy úton sétálgattak, míg éjjel a Liget fái között barangoltak. A férfi azonban mindig távolságot tartott, mintha egy láthatatlan fal vette volna körül. Egyedül egy alkalom volt, amikor ez megváltozott. A mai Látó-hegyen találkoztak, és Piroska szavaival élve, az a pillanat "több volt, mint csupán két szerelmes ember összetalálkozása".

"Éjjel egy barlang mélyén kerestünk menedéket, ami talán nem volt teljesen összhangban a konspirációs szabályokkal, de végül is kiderült, hogy mi is csupán emberek vagyunk" - osztotta meg később, meglehetősen titokzatosan, első találkozásuk részleteit.

Többször azonban a férfi nem hagyta, hogy az érzelmei eluralkodjanak rajta, ami Piroska számára hatalmas szomorúságot jelentett. Még akkor sem, amikor 1943 elején, hosszú idő után végre találkozhattak az asszony titkos menedékhelyén.

"Teát készítettem, beszélgettünk, miközben az időt vártam... Vártam, hogy kinyújtsa értem a kezét, hogy magához vonjon egy forró ölelésre, arra a szerelemre, ami oly régóta hiányzik az életemből... Az önfegyelmem megőrizte a távolságot, de a szívem szenvedélyt követelt, azt akarta látni, hogy vágyik rám, hogy nem csak én közelítek felé. Halálosan sértette a női büszkeségemet, hogy nem keresett meg." – idézte fel keserűen, 46 évvel később, Kádár halála után.

Akkoriban a személyes találkozók óriási kockázatot jelentettek, hiszen a II. világháború kitörése után a kommunisták letartóztatása mindennapos jelenséggé vált. Így a párnak bujkálnia kellett, hogy elkerülje a hatóságok figyelmét. Két évnyi rejtőzködés után, 1944 októberében végül a politikai rendőrség keze közé került Piroska. A vallatók napokon keresztül kínozták, hogy felfedje, hol rejtőzik Kádár, de ő nem tudta megmondani. Ezt követően deportálták, és a koncentrációs tábor borzalmait megélve, a szörnyűségek terhével a vállán tért haza Magyarországra.

Bár konkrét bizonyítékok hiányában vagyunk, a történészek úgy vélik, hogy Kádár János és későbbi felesége, Tamáska Mária már a bujkálás idején, 1944-ben kezdték el mélyíteni baráti kapcsolatukat, amely idővel szerelemmé fejlődött.

"Végső soron azt nem tudom, hogy János miért volt ilyen tartózkodó, bátortalan. Miközben az életét bármikor feláldozta volna, a nők felé egy lépést sem tett. Azt azért biztosra veszem, hogy ha az ágyában véletlenül talált egy nőt, akkor azért teljesítette férfiúi kötelességét" - állapította meg idős korában Piroska.

Az asszony 1945-ben, a háborús borzalmak után újra találkozott Kádárral, aki ekkor már Budapest rendőrfőkapitány-helyettese volt, és a kommunista párt egyik vezető személyiségeként emelkedett ki. A férfi távolságtartó magatartása világossá tette Piroska számára, hogy köztük soha többé nem lesz semmiféle intimebb kapcsolat. Ennek ellenére a barátságuk megmaradt: Döme Piroska, akit a '70-es években "DP" monogrammal emlegettek, még ekkor is gyakran szerepelt Kádár asztali naptárában, amely az utókor számára is megőrizte ezt az érdekes kapcsolatot.

Az egykori szerető hivatali pályafutása viszonylag szerényen alakult, hiszen inkább írói ambícióinak élt, ahol valóban kiteljesedett. A párton belül azonban gyakran szóba került a pártfőtitkárral folytatott régi kapcsolatuk, ami láthatóan nem volt ínyére a "first lady"-nek, Tamáska Máriának. Néhány történész úgy véli, hogy ennek tudható be, hogy a híres Kádár-könyvtár polcairól meglepő módon hiányoztak Döme Piroska művei.

"Azt tudom mondani, hogy tulajdonképpen ez az egész egy sírig tartó nagy szerelem vagy szeretet volt. Mind a kettőnk életében fontos epizód" - nyilatkozta 2004-ben az idős asszony.

Piroska néni életének végéig teljes mértékben önellátó volt, és csendes, budai otthonában élt, ahol két szoba várta a mindennapok nyugalmát. 80. születésnapja után elhatározta, hogy felfedezi családja történetét. Az ezt követő hat év során elkészült "Családtörténet" révén egy több száz főt számláló családfa és családi tabló jött létre, amelyben egymást régen nem látott, vagy akár soha nem találkozott rokonok ölelkeztek össze. Ezt az izgalmas és szívhez szóló munkát a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége dokumentálta. Döme Piroska 2007-ben, 95 éves korában távozott az élők sorából.