Lehet, hogy félreértettük a történelem legnagyobb légi ragadozóját! | 24.hu
Natalia Jagielska / N Jagielska et al 2025, BMC Ecology and Evolution
A pteroszauruszok evolúciójával kapcsolatos eddig ismeretlen részletekre bukkantak a kutatók, miután alaposan tanulmányozták az egyik legnagyobb példány maradványait – számol be róla az IFLScience. A tudósok szerint nemcsak a pteroszauruszok fejlődéséről, hanem az őslények anatómiájáról is úttörő felfedezéseket tettek.
A pteroszauruszok különleges szárnyas őshüllők, amelyek a késő triász időszaktól kezdve egészen a kréta kor végéig uralták az eget. E fajok közül némelyek valódi óriások voltak: méreteik elérték akár egy mai zsiráf magasságát is, így ők lettek a legnagyobb ismert repülő gerincesek. A levegőben való szárnyalásuk lenyűgöző látványt nyújtott, hozzájárulva a földi ökoszisztéma sokszínűségéhez.
Az egyik legismertebb fosszíliát, amely e lenyűgöző lényhez tartozik, 2017-ben fedezték fel a skóciai Skye szigetén. A több mint 2,5 méteres szárnyfesztávolsággal rendelkező állatot Dearc sgiathanach néven emlegetik, és most ezt a különleges példányt vetették alá alapos tudományos vizsgálatnak.
A kutatás eredményei alapján a szakértők megállapították, hogy a vizsgált pteroszaurusz még felnőtt kora előtt elpusztult, így soha nem érte el végső testméretét. Ez a felfedezés arra világít rá, hogy ezek az ősi lények valószínűleg sokkal hamarabb és nagyobb méretre növekedhettek, mint ahogyan azt a tudományos közösség korábban feltételezte.
Eddig széles körben elterjedt nézet volt, hogy a repülő hüllők a jura korig viszonylag kicsik maradtak, és csak ezt követően nőttek óriási méretűvé, más hüllőkkel egyetemben. Azonban a Dearc sgiathanach felfedezése azt jelzi, hogy már a jura kor közepén is léteztek impozáns méretű fajok, ami arra utal, hogy a növekedési folyamat jóval korábban megkezdődött, mint azt korábban gondolták.
A kutatások eredményei azt is felfedték, hogy az állat impozáns mellizmai voltak, amelyek jelentős szerepet játszhattak a repülésben és a vadászatban. Ezen kívül a fogai is különlegesek voltak, hiszen egymás közé nyúló alakjukkal hatékonyan képesek voltak tintahalakat kifogni a víz mélyéből.
