Közeleg egy lényeges adózási határidő, amely kiemelkedő jelentőséggel bír a vállalatok számára. Ezen a ponton elengedhetetlen, hogy a cégek felkészüljenek a következő lépésre, amely alapvetően befolyásolhatja pénzügyi helyzetüket.

Bár az első globális minimumadó bevallásának benyújtására még várni kell, az érintett vállalatok számára már most is akad egy lényeges feladat. December 31-ig kötelező bejelenteniük, ha a GloBe kiegészítő adó alanyai, és ezzel egy időben be kell mutatniuk a vállalatcsoportjuk struktúráját is. A 2024-es első bejelentési határidő szintén az idei év december 31-re esik, és ezt követően évente meg kell ismételniük a folyamatot.

A közelgő GloBe-bejelentés keretében a belföldi csoporttagoknak, vagy azok képviselőinek, nemcsak a kiegészítő adóalanyiságról szóló adatszolgáltatást és a vállalatcsoport felépítését kell bemutatniuk, hanem külön figyelmet kell fordítaniuk a csoporttagok részletes adataira és minősítésükre is.

A megválasztott képviselő a belföldi csoporttagok nevében képviseli őket.

Ráadásul, mivel hasonló bejelentési kötelezettség nincs feltétlenül az anyavállalat országában is, hiszen nem mindenki vezetett be ilyen szabályozást, ezért a későbbi szankciók elkerülése érdekében a hazai csoporttagoknak kell erre kiemelt figyelmet fordítaniuk.

A közelgő időszak fókuszában az adókalkuláció áll, amely jelentős számviteli és adózási szakértelmet, valamint nemzetközi tapasztalatokat igényel. A cégek felvásárlásainál figyelembe kell venni a globális minimumadó hatásait is. Ez az adózási forma nemcsak azok számára releváns, akik már érintettek, hanem azoknak is, akik várhatóan a jövőben a hatálya alá fognak tartozni, hiszen az összes adókedvezményről hozott döntésnél középpontba kerül.

Minden vállalatcsoportnak fontos, hogy a globális minimumadó figyelembevételét beépítse a pénzügyi beszámolók és a könyvvizsgálatok folyamatába, sőt, még az évközi jelentések kidolgozása során is erre különös figyelmet kell fordítani.

Összegzésképpen elmondható, hogy a globális minimumadó jelentős hatással lesz az érintett vállalatcsoportok működésére és döntéshozatali folyamataira. Emellett, mivel az OECD folyamatosan új iránymutatásokat dolgoz ki, a jogi keretek dinamikus változása tovább bonyolítja a jogszabályok jóhiszemű alkalmazását.

A globális minimumadó (GloBE) új korszakot nyit a nemzetközi adózás területén, hiszen komplexitásával és széleskörű hatásával kiemelkedő jelentőséggel bír. Ellentétben a korábbi adóelkerülés ellenes intézkedésekkel, amelyek főként az államok közötti jövedelemkivonásokra összpontosítottak, ez az új rendszer minden jövedelem formára vonatkozik, egy minimum adózási küszöböt állítva fel. E lépés célja, hogy megfékezze az államok közötti adóversenyt, valamint megakadályozza, hogy az adózók a kedvezőbb adózási feltételeket kínáló országokba helyezzék át nyereségüket.

Idén év elején lépett életbe a globális minimumadót szabályozó új hazai jogszabály, amely a multinacionális vagy jelentős belföldi vállalatcsoportok tagjait érinti. E törvény értelmében azok a vállalatok, amelyek végső anyavállalatának konszolidált éves bevétele a megelőző négy adóév során legalább két évben eléri vagy meghaladja a 750 millió eurót, kötelesek ennek a szabályozásnak megfelelni.

Számukra 2024-től egységesen 15%-os minimum nyereségadókulcsot fognak alkalmazni.

Ha az érintett vállalatok effektív adókulcsa nem éri el a megkívánt szintet, akkor a cégcsoportnak a különbözetet ki kell egyenlítenie. Fontos megjegyezni, hogy a globális minimumadó nem a teljes adóterhelést értékeli, hanem csupán az elismert nettó nyereség után befizetett adókat veszi figyelembe, amelyeket lefedett adóknak nevezünk.

Az elismert nettó nyereség a csoporttag bizonyos tételekkel módosított adózott eredményét jelenti. Ezek a módosító tételek többek között a nettó adóráfordítások, adómentes osztalék és egyéb juttatás, adómentes tőkenyereség vagy tőkeveszteség, átértékelési módszer szerinti adóköteles nyereség vagy veszteség. A módosító tételek között nettó adóráfordítások is szerepelnek, bár a szabályozás a már adózott eredményt veszi kiindulópontnak.

A globális minimumadószint 15%-os eléréséhez három különböző kiegészítő adót kell együttesen figyelembe venni. Az elismert belföldi kiegészítő adó (QDMTT) a belföldi illetőségű csoporttag által fizetendő, amely a meghatározott többletnyereség után kerül kiszabásra, így lényegében az adómegtakarítás eredményeként jelentkezik. Ha az adott országban a csoporttagok összesített effektív adója nem éri el a 15%-ot, és az ország már bevezette a kiegészítő adót, akkor ez a helyzet különös figyelmet igényel.

A jövedelem-hozzászámítási szabály szerinti adót (IIR) a multinacionális vállalatcsoport és a nagyméretű belföldi vállalatcsoport anyavállalata, a nem EU-s végső anyavállalatokhoz tartozó közbenső anyavállalata az alacsony adóterhelésű csoporttagokra határozza meg, és fizeti be a hozzájuk rendelhető részaránynak megfelelően, ha az aluladóztatott leányvállalat országa nem vezette be a kiegészítő adót. Az aluladóztatott kiegészítő adót pedig az aluladóztatott kifizetések szabálya szerint (UTPR) a multinacionális vállalatcsoport további tagjai az olyan aluladóztatott jövedelmek után fizetik, amelyet a jövedelem-hozzászámítási szabály alapján nem vettek figyelembe máshol.

Az UTPR megfizetése akkor válik szükségessé, ha a két említett adót sehol nem érvényesítik. Ez azt jelenti, hogy nem csupán az anyavállalat országában, hanem a cégcsoport bármely tagjánál – például a testvérvállalatok szintjén – is beszedhetővé válik.

Ez garantálja, hogy a vállalatcsoportok ne kerülhessék el a globális minimumadó alkalmazását azzal, hogy a végső anyavállalataikat olyan országokba helyezik, ahol nem érvényes a globális minimumadó.

A globális minimumadó számításakor a bevezetés időszakában átmenetileg az első 3 adóévben alkalmazni lehet a CbCR mentességeket. Azok a vállalatcsoportok, amelyek készítenek CbCR jelentést, globális minimumadó kalkuláció helyett az ebben a jelentésben közölt adatok alapján igényelhetik például a de minimis mentességet, az egyszerűsített tényleges adómértéken alapuló mentesítést vagy a valós gazdasági jelenlétre vonatkozó nyereségkivételen alapuló mentességet.

A fentiek alapján megállapítható, hogy a multinacionális vállalatok Magyarországon realizált nyereségének egy része nem kerül levonásra a minimumadó terhe alól. Ennek oka, hogy a nyereség csökkenthető a beruházások (elismert tárgyi eszközök) és a foglalkoztatás költségeinek (elismert munkavállalók elismert bérköltsége) meghatározott aránya révén, amelyet az átmeneti szabályok figyelembevételével határoznak meg.

A 2024/2025-ös üzleti év során az elismert tárgyi eszközök értéke a teljes összeg 7,8%-át, míg a munkavállalók elismert bérköltsége a 9,8%-át teszi ki.

Ezek az arányok évről évre fokozatosan csökkenni fognak.

A minimumadó szint elérése érdekében hazánk bevezette a kiegészítő adót (QDMTT), amely biztosítja, hogy a szabályozásból fakadó többletbevétel Magyarországon maradhasson, továbbá erősíti a jogbiztonságot, hiszen a nemzetközi szabályozás rendelkezéseit a hazai viszonyokra elsődlegesen a hazai hatóságoknak kell értelmezniük. Ahol ez észszerűen megvalósítható volt, a jogalkotók arra törekedtek, hogy minél több adó váljon lefedett adóvá, azaz figyelembe lehessen venni az effektív adókulcs számításakor. Ezért például átalakították a gyógyszergyártókra kivetett különadót a helyi iparűzési adó mintájára, ami így beszámíthatóvá vált.

A hazai kiegészítő adózási rendszer a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően a magyar számviteli normákra épül. Ennek köszönhetően a vállalatcsoportokon belül alkalmazott eltérő számviteli standardok nem okoznak többlet-adókötelezettséget. Ezt a lehetőséget kihasználva hazánk bevezette a halasztott adó kimutatásának rendszerét a számviteli elszámolások során. Ennek révén a magyar kiegészítő adószabályozás lehetővé teszi, hogy az érintett társaságok saját számviteli preferenciáikat érvényesíthessék az adószámításaikban. Ez független attól, hogy a vállalatcsoport egyes tagjai az IFRS, míg mások a hazai számviteli normák szerint vezetik a könyveiket.

A globális minimumadó bevezetésével értelmüket vesztik a hagyományos adókedvezmények, hiszen ezek csökkentik az effektív adóterhelést, és ezért kiegészítő adófizetési kötelezettséget vonnak maguk után. Emiatt a klasszikus adókedvezmények reformjára is szükség volt, hiszen Magyarország az EU támogatási térképe alapján is jogosult a hazai adózókat az adókedvezményekben megtestesülő állami támogatásokkal ösztönözni.

Ennek értelmében megújult a K+F kedvezmény, amely ezután nem adókedvezménynek, hanem támogatásnak minősül, így az effektív adókulcsot sokkal kisebb mértékben csökkenti. Az új kedvezmény mértéke az elszámolható K+F költségek 10%-a, amelyet a költség felmerülés évében és az azt követő 3 adóévben fel nem használt kedvezmény összegeként térítenek vissza az adózónak. Az új GloBE konform K+F kedvezmény mellett a klasszikus K+F adókedvezmények és ösztönzők is fennmaradnak, ám egymással párhuzamosan nem alkalmazhatók.

A fejlesztési adókedvezmény különböző megközelítést alkalmaz a korábbi beruházásokból eredő kedvezmények és a jövőbeni beruházások támogatása terén. A minimumadó ideiglenes rendelkezései között kiemelkedő előnyt jelent, hogy a korábbi időszakokból származó halasztott adókövetelésekre nincs időkorlát, így ezek szabadon figyelembe vehetők. Ezen kívül a minimumadó szabályozás nem veszi figyelembe a halasztott adókövetelések értékelésének kiigazításait, ami további könnyítéseket nyújt a vállalkozások számára.

A globális minimumadó bevezetése után a tervezett beruházások esetében egyre inkább előtérbe kerülnek az új EKD (Egyedi Kormány Döntésen alapuló állami támogatások rendszere) keretében nyújtott eredményalapú támogatások. Ezek a támogatások azt célozzák, hogy ösztönözzék a vállalatokat a fenntartható és innovatív projektek megvalósítására, miközben figyelembe veszik a társadalmi és környezeti hatásokat is.

adórendszeren kívüli direkt támogatás formájában pótolhatják a korábbi adókedvezményeket.

A magyar jogalkotó a szükséges rosszat a lehető legkisebb fájdalmat okozva ültette át a magyar számviteli és adórendszer joggyakorlatába. Olyan új szabályok alkottak meg, melyek védik a hazai adóalanyokat, és lehetőséget adnak az adózási versenyképesség fenntartására. A globális minimumadóval nem érintett adózói kör nem került rosszabb helyzetbe, mint volt, sőt bizonyos szabályokkal még jobban is jártak. De minden könnyítés ellenére óriási feladat lesz az érintettek számára az új rendszer megértése és beillesztése mindennapi adózási feladatik közé, amihez nem árt minél gyorsabb, szakértő segítség bevonásával hozzálátni.