A gazdagodó egyházak jelensége napjainkban egyre több figyelmet kap. Ezek a vallási közösségek nem csupán lelki támogatást nyújtanak híveiknek, hanem egyre inkább jelentős anyagi forrásokra is szert tesznek. A modern társadalom kihívásai mellett a gyüleke
A legszomorúbb barakk. Az újságíró szövetség a nyolcvanas években. Írások az Élet és Irodalom legújabb számából.
"Pár hete újságok címoldalán jelent meg a hír, hogy a Dunamelléki Református Egyházkerület egy nyaralót vásárolt Balatonbogláron. Az ár nem volt kevés, 1,1 milliárd forint, de illetéket úgysem kellett fizetniük, ez alól az egyházak egységesen mentesülnek Magyarországon. Kérdés persze, szüksége van-e az egyházkerületnek ekkora üdülőingatlanra a magyar tenger partján. A 2022-es népszámlálás adatai ugyanis jelentős csökkenést mutattak az egyházakhoz kapcsolódó hívek számában.
A legfrissebb adatok szerint a magyar népesség több mint fele nem azonosul semmilyen felekezettel, ami elgondolkodtató jelenség. Különösen aggasztó, hogy a reformátusok száma a történelmi mélypontra süllyedt, egymillió alá csökkent. Míg 2001-ben még 1,6 millió ember vallotta magát reformátusnak, addig a mostani statisztikák drámai fogyatkozást mutatnak. Ezt a csökkenést nyugtalanító tendenciaként kellene kezelni, ám a felekezetet képviselő miniszterelnök, úgy tűnik, nem érzékeli a problémát. Nemrégiben egy osztrák médiumnak adott interjújában azt állította, hogy a magyar lakosság többsége református. Érdekes módon a Magyar Református Egyház, amely csupán a lakosság körülbelül tíz százalékát képviseli, még mindig a második legnagyobb felekezet a hívek számát tekintve, megelőzve az elmúlt évtizedben több mint egymillióval csökkent katolikus közösséget.
A hír nem csupán érdeklődést, hanem inkább ellenszenvet keltett, és ennek fő oka nem más, mint az egyházkerület püspökének személye. A Dunamelléki Református Egyházkerület élén álló Balog Zoltán, aki már számos alkalommal került a figyelem középpontjába, a kegyelmi ügyekben betöltött szerepe miatt sokak által lemondásra szólított fel. Szülővárosa nemrégiben megvonta tőle díszpolgári címét, sőt, még az egyházalapító Kálvin téri szobrán is megjelent egy lemondásra felszólító üzenet. Balog püspök látszólag nem hatódik meg ezektől a megnyilvánulásoktól; mintha súlyos terheként viselné az egyház nyakán a pozícióját, és valószínű, hogy egészen a 2026-os őszi egyházi választásokig kitart.
Sokan felteszik a kérdést a nyaralóvásárlás kapcsán: honnan van erre forrása az egyházkerületnek? Az egyre csökkenő hívek adományai nyilvánvalóan nem elegendők. Azonban a 2017-ben megújított megállapodás a magyar állam és a Magyarországi Református Egyház között jelentős támogatást nyújt az egyház különböző tevékenységeinek – legyen szó hitéletről, oktatásról, karitatív munkáról vagy egyéb feladatokról.
Az 1980-as évek elején a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) vezetősége, élén a korszak ikonikus alakjával, Kádár Jánossal, nehéz helyzetbe került. A lakosságot sújtó pangás és infláció már a politikai stabilitás alapjait is megingatta, ezért Kádár meggyőződése szerint a gazdasági növekedés felpörgetése jelentette a kiutat. Egy híres anekdota szerint úgy nyilatkozott, hogy véget kell vetni a „laposkúszásnak”, és ezt a nézetet a hatalom csúcsain is egyöntetűen osztották.
Az MSZMP Központi Bizottsága 1981. december 31-én tartott ülésén Pozsgay Imre, aki a művelődési tárcát vezette a kormányban, és egyben a Központi Bizottság tagja is volt, egy figyelemre méltó javaslattal állt elő. Beszédében arra kérte a testületet, hogy „határozza el az 1982. évi népgazdasági terv felülvizsgálatát”. Javaslata azonban nem nyert támogatást, sőt, gyorsan felmentették miniszteri pozíciójából. Ezt követően viszont felajánlották neki a Hazafias Népfront főtitkári posztját, amit végül elvállalt, és 1983. július 1-jén kezdett új szerepében.
Pozsgay mindössze két-három év alatt az addig marginális HNF szervezetet jelentős társadalmi és politikai intézménnyé alakította. Az 1980-as évek közepén elindította egy átfogó gazdasági és társadalom-átalakító program kifejlesztését, amelyet Fordulat és Reform néven ismertek. Ekkor a reform irányításával több munkacsoport dolgozott, a hangsúly a vállalati önállóság és a piaci mechanizmusok megerősítésén volt. Ám Kádár váratlanul megfékezte a folyamatot, kijelentve, hogy reformra nem lesz lehetőség.
A két év során kidolgozott Fordulat és Reform program szerves részévé vált a „Javaslat a nyilvánosság és a tömegkommunikáció reformjára” című tanulmány, amelyet elsősorban újságírók és társadalomkutatók indítottak el. Az ad hoc módon létrejött informális kutatócsoportunk jellemzően negyvenes éveikben járó újságírókból és társadalomkutatókból állt össze, akik közösen dolgoztak a javaslat megfogalmazásán.
Sokan nem sejtették volna, hogy a Fidesz-KDNP másfél évtizeden át tartó jogfosztó politikája végül a rendszerváltásra készülő ellenzék számára mintául szolgál. A polgárok pedig, vérmérsékletük szerint, hol tanácstalanul, hol pedig felháborodva figyelik a populisták és a "populistábbak" között zajló harcot. A kormánypártok azzal, hogy az idei áprilisi Alaptörvény tizenötödik módosításával megintelten megszegték a rendszerváltáskor megfogalmazott morális elvárásokat, meggyőző példát adtak a Demokratikus Koalíciónak (DK) arra, hogyan lehet a polgári társadalmak jogállami kereteit a választók vélt vagy valós érzelmi állapotához igazítani.
A DK képviselőcsoportja október 9-én olyan tartalmú törvényjavaslatot terjesztett elő, amely az "egyházi személyeket" akkor is feljelentésre kötelezné, ha a kiskorú vagy fiatalkorú személy sérelmére elkövetett szexuális bűncselekményről az elkövető gyónásakor szereznek tudomást. (Lásd a T/12760. számú törvénytervezetet.) A javaslathoz fűzött indokolás kimondja, hogy "A gyermek a társadalom legvédtelenebb és legsérülékenyebb tagja ezért különleges védelem illeti meg. A jogalkotónak minden eszközzel biztosítania kell a gyermekek jogát a testi, szellemi, lelki, erkölcsi és társadalmi fejlődésükhöz szükséges védelemhez és gondoskodáshoz". Ezeket a veretes mondatokat akár kormánypárti képviselő is írhatta volna. A tavaszi alaptörvény-módosításkor a kétharmados többség ugyancsak a "különleges védelem" biztosítása érdekében rendelkezett úgy, hogy a gyermekek jogainak védelme - az élethez való jog kivételével - "minden más alapvető jogot megelőz". Következésképpen a gyülekezéshez és a gyermekvédelemhez való alapjogok esetleges ütközésekor nem a "szükségesség-arányosság" jól bevált mércéjét alkalmazva kell eljárni (lásd az Alaptörvény I. cikkét), hanem - legalábbis a kormány szerint - a "keresztény kultúra" minden mást felülíró elvárásai szerint. A DK miközben (helyesen) nem azonosul a parlamenti többségnek a nemi identitással és a szexuális orientációval kapcsolatos "fundamentalista" nézeteivel, szintén félretenné az emberi jogok védelmére vonatkozó alkotmányos tételt."
Az emberi makacsság megjelenik a magyar kormánypolitikában: folyamatosan keresik a morális megfontolásokat, de sajnos nem találnak. Nem meglepő ez, hiszen Orbán Viktorék világlátása már régóta eltorzult, hatalommániás jellege pedig megakadályozza, hogy valódi etikai kérdések egyáltalán szóba kerüljenek. Jelenleg a kormányfő szuverenitásra hivatkozva igyekszik orosz és amerikai támogatásokat keresni. Még egy békecsúcsnak nevezett Trump-Putyin találkozó is jól jött volna, annak ellenére, hogy az egyik érintett fél, az ukrán delegáció, az előkészítő tárgyalásokra sem kapott meghívót. Amikor Ukrajna jelezte részvételi szándékát, a válasz csupán vállvonogatás volt. Mire Orbán, mint közvetítő ország vezetője, reagálhatott volna, a találkozó lehetősége már elillant. Ez természetesen nem zárja ki, hogy a két vezető valamikor találkozni fog - akár Budapesten is -, de az a lehetőség, amiről a magyar diplomácia álmodott, végül elmaradt. És talán jobb is ez így. Mit is hozott volna egy ilyen találkozó? Semmit, ami a béke ügyét illeti. Mindenféle előkészület nélkül, az egyik harcoló felet kihagyva, valószínűleg semmi haszna nem lett volna, csupán annyi, hogy a magyar kormány hetekig hangoztatta volna, hogy legalább tárgyalóasztalhoz ültek. Az a kijelentés, hogy „legalább leültek tárgyalni”, ebben a kontextusban a legnagyobb hazugságnak számít, és nem csupán azért, mert Ukrajna képviselete nélkül zajlott volna a találkozó.
