Globális átalakulás küszöbén: ez lehet a Nyugat utolsó lehetősége a béke fenntartására.
Közhely: a letűnt 20. századdal együtt megszűnt jaltai világrend és az azt követő, rövid életű USA-domináns egypólusú rendszer is már a múlté. Helyüket egy rendkívül összetett, mégis alapvető küzdelem vette/veszi át a világban. Egy nemrégiben megjelent, a nemzetközi jog és történelmi tapasztalatok szemszögéből írt véleménycikk után a meglévő és körvonalazódó új struktúrák együttműködési lehetőségeiről írok - kifejezetten az EU szempontjából.
A napjainkban tapasztalt geopolitikai átalakulások nem csupán a nemzetek és érdekszférák hatalmi átrendeződéséről tanúskodnak, hanem egy mélyebb, ideológiai összecsapás színtereivé váltak. Az újraéledő imperializmus, amely az autokratikus és "történelmi" vagy "klasszikus" értékrend nevében fogalmazza meg céljait, összecsap a demokratikus, azaz "progresszív" világnézet védelmezőivel. Mindkét tábor fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy szövetségi kapcsolataikat szélesítve vagy új koalíciókat létrehozva növeljék befolyásukat a globális színtéren. Az államok számára elengedhetetlen, hogy partnereket keressenek a fejlődés érdekében, hiszen a nemzetközi versenyben csak így lehetnek sikeresek.
A demokrácia mélyén rejlő innovációs lehetőségek, amelyek alapja a szabadság, az egyenlőség és az emberi jogok tiszteletben tartása, hosszú távon garantálják a fenntartható és befogadó fejlődést. Ezzel szemben az autokráciák gyakran csak átmeneti gazdasági sikerekkel próbálják igazolni a torzított társadalmi és gazdasági struktúrákat. A globális színtéren a Nyugatnak fel kell ismernie:
Még mindig nem tette meg a szükséges lépéseket a nemrégiben véget ért gyarmati rendszer tanulságainak levonására. Sokkal előnyösebb helyzetbe kerülne, ha ő lenne a folyamat irányítója, minthogy passzívan várja, hogy a sérelmekből táplálkozó ideológiák által formált szövetségek merüljenek fel az ellenfelei között.
Az autokratikus rendszerek "rendpártiságának" működéséhez elengedhetetlen a társadalmi egyenlőtlenségek tolerálása, ami hosszú távon instabilitást és fokozódó elégedetlenséget szül, végül pedig politikai elnyomáshoz vezet. Ezzel szemben a demokratikus modellben a társadalmi dinamika alapját a nyitottság, a párbeszéd és a konszenzuskeresés képezi, bár kétségtelenül több erőfeszítést igényel.
Ráadásul a demokratikus fejlődés sem mentes a buktatóktól. Látjuk, hogy a túl gyors vagy nem megfelelően elmagyarázott társadalmi változtatások az erős demokratikus hagyományokkal rendelkező országokban is visszarendeződést képesek előidézni.
Csupán az Egyesült Államokban tapasztalható gyors technológiai és gazdasági átalakulásokra kell figyelnünk, amelyek számos társadalmi egyenlőtlenséget szültek, s ezek a jelenségek táptalajául szolgálnak a populista mozgalmak felnövekedésének.
Az EU keleti tagállamaiban, ahol a rendszerváltás óta eltelt viszonylag rövid időszak miatt a demokratikus intézmények még mindig törékeny alapokra építkeznek, a társadalmi kohézió hiánya különösen kedvező környezetet teremt az autokratikus tendenciák számára. Ezek a "rendpártiak" tartalékaikra építenek, amiért elengedhetetlen, hogy a szellemi és anyagi javak társadalmi szintű elosztásában megőrizzük a társadalmi konszenzusra épülő, igazságosságra törekvő arányokat. Az egyensúly fenntartása kulcsfontosságú a demokratikus értékek megőrzésében.
Az Európai Unió a 60-80-as évek, az USA és a Szovjetek által egyaránt bőven szórt "álomporából" ébredve ma már egyértelműen elkezdte felismerni a globális játékteret.
Az Európai Uniónak kihasználnia kell politikai és gazdasági erejét, hogy minden nemzet alapvető vágyára reagáljon: a tartós és békés fejlődés lehetőségére.
Ugyanakkor még az USA és az EU között is - bár erős az ideológiai egyezés a demokrácia, a piacgazdaság és az emberi jogok alapelveiben - számos kulturális különbség van. Gondoljunk az egyéni szabadság és a kollektív felelősség hangsúlyaira, életmódra, a társadalmi normákra vagy éppen a vallás szerepére a mindennapokban. Ezek a kulturális árnyalatok gyakran okoznak félreértéseket még a legszorosabb szövetségesek között is. A megértés hiánya még inkább kiéleződik a "Globális Dél" országaival való kapcsolatokban, ahol a nyugati értékrend feltétlen primátusát gyarmati attitűdnek tekintik.
A "Globális Dél" elemzésekor a figyelem gyakran Ázsia és a hatalmi versengés körül forog, de fontos, hogy ne hagyjuk figyelmen kívül Dél-Amerika és Afrika eddig még "rejtett" szereplőit sem.
Ezek a régiók és az egyes országok jelentős demográfiai és természeti erőforrásokkal bírnak, azonban a rendezetlen társadalmi kapcsolatok, a gyenge intézményi háttér és a gyakori politikai zűrzavarok komoly akadályokat gördítenek a fejlődésük elé. A kihívások hatékony kezeléséhez a Nyugatnak a saját értékrendje alapján kell közelítenie, hangsúlyozva a demokrácia által kínált innovációs lehetőségeket és az igazságosabb erőforrás-elosztás jelentőségét.
Az autokráciák rövid távú "hatékonysági" ígéretei csupán illúziók, amelyek mögött nem rejlik valódi megoldás a társadalmi kohézió és az igazságos elosztás problémáira. Bár ezek a rendszerek gyors döntéshozatalt és látszólagos eredményeket ígérnek, a mélyebb társadalmi feszültségek és egyenlőtlenségek továbbra is fennmaradnak. Az igazságos és fenntartható fejlődéshez elengedhetetlen, hogy a közösségek hangját és igényeit figyelembe vegyük, hiszen a valódi hatékonyság nem csupán számokban, hanem az emberek életminőségében és a társadalmi kapcsolatokban is megnyilvánul.
A következőkben néhány szubjektív, valamint nemzetközileg elismert mérőszám segítségével igyekszünk közelebb hozni azokat a szereplőket, akiket gyakran "távolinak" és "egzotikusnak" titulálnak, és segítünk, hogy ismerősebb perspektívába és arányokba kerüljön a róluk alkotott kép.
Egy példa arra, hogy a kevésbé ismert országok milyen mértékben formálják a mindennapjainkat a globális kereskedelem és biztonság szövetében: India, a dinamikusan változó világ színterén, kiemelkedő szereplővé vált. Stratégiai elhelyezkedésének köszönhetően, amely összeköti Ázsiát más kontinensekkel, és a több mint 1,4 milliárdos népességével – amely a világ legnagyobb lélekszámú államává teszi – India nem csupán gazdasági, hanem geopolitikai szempontból is kulcsfontosságú. A 2023-as évben elért 7,3%-os GDP-növekedésével pedig az egyik leggyorsabban fejlődő gazdaságként emelkedik ki a globális színtéren, erősítve a "Globális Dél" koncepcióját, amely a fejlődő országok közötti együttműködés és a fejlődés lehetőségeit hangsúlyozza.
India, bár maga is demokrácia, pragmatikusan kezeli kapcsolatait.
Vajon lehet-e még kétséges, hogy ekkora országok és feltörekvő népeik valós és egyre növekvő befolyást jelentenek? És vajon egyénileg, vagy valamilyen szervezet formájában fog megjelenni potenciáljuk a politikai színpadon?
A legfrissebb elemzések többsége Kínát helyezi a középpontba, különösen a "fejlődő" országok kontextusában. A Központi Birodalom önképének, érdekeinek és lépéseinek alapos megértése nélkül lehetetlen a globális dinamikákat helyesen értékelni. Kína hatalmas gazdasági potenciálja és az ennek nyomán kibontakozott sikeres gazdasági-politikai terjeszkedése Pekinget nem csupán elkerülhetetlenné, hanem egyben kihívó erővé is emeli a Nyugattal és a Kelettel szemben. De vajon milyen mértékben tekinthető a Nyugat és az EU számára hegemón hatalomnak? Léteznek-e olyan szabad gyökök, ahol a politikai kapcsolatok szövevénye sikeresen kiépíthető?
A feltörekvő országok gyakran két jelentős, ám alapvetően eltérő önmeghatározással bíró csoportba sorolhatók. Az ASEAN és a BRICS különböző célkitűzésekkel és szerkezeti keretek között működik, de mindkettő aktívan részt vesz a formálódó multipoláris világrendben, és sajátos módon viszonyul a nyugati modellhez. Érdemes megemlíteni, hogy hasonló kezdeményezések Afrikában is fellelhetők, a legismertebb közülük az Afrikai Unió (AU). Azonban ezeknek a szervezeteknek a jelenlegi szerepe és befolyása még nem éri el a BRICS és ASEAN által képviselt szintet.
Tekintsük át a két szervezet elsődleges definícióit, céljait, világnézetét! Leszögezendő, hogy egyik sem hasonlít és nem is tűzi ki célul se az USA, se az EU akár még lazábban értelmezett államok szövetsége megközelítést, nemhogy államszövetséget.
Az ASEAN középpontjában a gazdasági növekedés, a társadalmi fejlődés és a regionális stabilitás áll. A szervezet nem rendelkezik kollektív védelmi szerződéssel, és a semlegesség elve alapvető szerepet játszik külpolitikai törekvéseiben. Ennek ellenére az ADMM-Plus (ASEAN Védelmi Miniszterek Találkozója Plusz) keretein belül a tagállamok, valamint nyolc párbeszédpartner - mint például az Egyesült Államok és Kína - együttműködnek a terrorizmus elleni küzdelemben, a tengeri biztonság javításában és a katasztrófaelhárítás terén.
A szervezet tagjai dinamikus gazdasági és politikai kapcsolatokat ápolnak az Európai Unió tagállamaival. Kétévente rendszeresen megrendezésre kerülnek intézményes találkozók, amelyek az ASEAN és az EU Külügyminiszteri Találkozók (AEMM) keretében valósulnak meg. A legutóbbi, már 24. alkalommal megrendezett AEMM találkozóra 2023. február 2-án került sor Brüsszel szívében.
Egy szorosabb katonai együttműködés a NATO-val kétségtelenül heves ellenállást váltana ki Kína és Oroszország részéről.
A résztvevők Kínához és Európához való viszonyulása jelentős eltéréseket mutat. Miközben Európa gyarmati múltja sok esetben még mindig feldolgozatlanul hever, addig az ázsiai országok széles spektrumának történetében többször is megfigyelhető a Mennyei Birodalomhoz fűződő adófizetői vagy közigazgatási függőség. Ma pedig a feltörekvő kínai gazdasági és politikai expanziót sokan fenyegetésként élik meg, amely nem csupán a regionális hatalmi egyensúlyt formálja át, hanem a meglévő politikai elit pozícióit is kockáztatja a társadalmi struktúrák központosított átalakulásával.
A BRICS egy összetett gazdasági és politikai tömörülés, mely a "Globális Dél" érdekeit igyekszik képviselni, valamint a multipoláris világrend kialakítását célozza meg. A 2024. januári bővítéssel a szervezet a globális GDP több mint 36%-át, és a világ népességének körülbelül 47%-át fogja képviselni. Érdemes megemlíteni, hogy a BRICS önmeghatározása alternatívát kínál a Nyugattal szemben, és jelenleg még viszonylag laza szövetségként működik. Bár nem rendelkezik katonai szárnnyal, egyes tagjai, például Kína és Oroszország, jelentős katonai erővel bírnak.
A BRICS leginkább a nyugati dominanciájú nemzetközi pénzügyi és jogi intézmények támasztotta kihívásra összpontosít.
Ez a tömb, amelyben jelentős autokratikus rezsimek is találhatók, a "rendpártiság" és a gyors gazdasági növekedés ígéretével próbálja megnyerni az országok bizalmát. A BRICS-országok a kölcsönös kereskedelem során alternatív fizetési megoldásokat és helyi valuták alkalmazását népszerűsítik, ezzel világosan egy olyan pénzügyi struktúra kialakítására törekednek, amely szemben áll a demokratikus államok uralta hagyományos rendszerekkel.
A Közel-Kelet Komplexitása és az ábrahámi vallások öröksége
A cikk elején még nem voltak tisztázva az Iráni-Izraeli konfliktus újabb feszültségei, így ezt a témát csak utólag, érintőlegesen fogjuk megemlíteni a Közel-Kelet kapcsán. A térség országai saját regionális együttműködési mechanizmusaikkal rendelkeznek, amelyek közül a legfontosabbak az Öböl Menti Együttműködési Tanács (GCC) és az Arab Liga (League of Arab States - LAS).
A két említett szervezet közül az előbb említett a Közel-Keleten a leginkább az ASEAN-hoz hasonlítható regionális együttműködési forma. Mindkettő a stabilitás megteremtésére, a gazdasági kapcsolatok erősítésére és a kulturális interakciókra helyezi a hangsúlyt, viszont a GCC tagállamai között a politikai rendszerek sokkal egységesebbek. Az iszlám, mint közös identitásformáló tényező, a GCC esetében sokkal dominánsabb szerepet játszik, mint az ASEAN-ban, ám az ASEAN sikeresebben valósította meg a regionális integrációt és a közös identitás erősítését. A terjedelem és a formátum nem teszi lehetővé, hogy mélyrehatóan elemezzük az iszlám különböző irányzatait, valamint az azt képviselő országok, népcsoportok vagy dinasztiák belső és külső dinamikáját. Azonban lényeges kiemelni, hogy a Közel-Kelet a három Ábrahámi vallás – kereszténység, iszlám és judaizmus – közös bölcsője, amely gazdag kulturális és vallási örökséget hordoz magában.
A béke, valamint az egyéni és társadalmi jólét megteremtése és átörökítése a következő generációk számára, mint univerzális erkölcsi értékek, a Közel-Kelet történelmi, vallási és kulturális sokszínűségével összhangban azt jelzi, hogy a "nyugati" és "keleti" rendszerek közötti hidak megépítése elengedhetetlenül szükségessé teszi a legkisebb közös nevezőkről való párbeszédet, amely nemcsak a vallási nézetekre, hanem a kölcsönös kulturális megértésre is épít. Ez a folyamat nem csupán politikai és gazdasági érdekek harmonizálásáról szól, hanem a valódi emberi kapcsolatok kialakításáról is. Egy másik megközelítés a vevő-eladói, technológiai és ökológiai kölcsönös függőségek kihasználásában rejlik, amelyek közös utat nyithatnak a Nyugat és a Közel-Kelet számára. Amennyiben sikerül olyan rendszereket kialakítani, amelyek lehetővé teszik a javak fejlesztését és ellenőrzését, a belső és külső együttműködés előnyeit felismerő felek kölcsönösen támogathatják egymást, ezzel szemben az ideológiai szinten eszkalálódó konfliktusokkal. Ez a kölcsönös támogatás kulcsfontosságú lehet a fenntartható fejlődés és a béke megteremtésében.
A jelenlegi globális tendenciák nem csupán a hatalmi viszonyok átalakulásáról tanúskodnak, hanem alapvető értékek és rendszerek összecsapásáról is. A Nyugatnak fel kell ismernie, hogy a globális stabilitás csak aktív cselekvés és felelősségvállalás révén valósítható meg. Az Európai Uniónak, mint jelentős gazdasági és politikai egységnek, érdeke, hogy a nemzetközi partnerkapcsolatokat olyan alapokra helyezze, amelyek a kölcsönös elismerés, a gazdasági fejlődés támogatása és a nemzetközi jogrend megerősítése hármas céljának szolgálnak. Ugyanakkor a demokratikus oldalon elengedhetetlen, hogy a haladó változások a társadalmi konszenzusra építve, az "igazságosság" elveit figyelembe véve valósuljanak meg. Ellenkező esetben a "rendpártiság" vonzereje és a társadalmi elégedetlenség könnyen visszarendeződéshez vezethet.
Elengedhetetlen, hogy ez a folyamat ne rontsa a már meglévő globális intézmények, például az ENSZ és tagjaik hatékonyságát, hanem inkább erősítse és kiegészítse őket, hogy együtt még sikeresebben tudjanak működni.
Amennyiben a Nyugat képes észlelni mindezt, az ASEAN potenciális szövetségesünk lehet. Az ASEAN filozófiája, amely a semlegesség, a konszenzus és az önrendelkezés alapelveire épít, olyan fundamentumokat biztosít, amelyek harmonizálnak a nyugati demokratikus értékekkel. A párbeszéd és az együttműködés keretein belül az ASEAN-nal együttműködve kölcsönös előnyök és fejlesztések révén hidakat építhetünk a "Globális Dél" irányába. A semlegesség és a hatékonyság, mint az el nem kötelezett és önrendelkezésen alapuló politikai megközelítés példája, inspirációt nyújthat a globális együttműködés új modelljeinek kialakításához, ahol a különböző világnézetek pragmatikus együttműködésre képesek a közös célok elérése érdekében.
A közeledés hatékonyabbá tételéhez érdemes a következő jellemzők elmélyítésére fókuszálni:
Az ázsiai filozófia a saját döntési szabadságra épülő politikai eszméket hirdet, amelyek harmonikusan illeszkedhetnek egy olyan rendezőelvhez, amely a béke megőrzése érdekében az elrettentés és a rugalmasság sajátos kombinációjára épít. Ez a megközelítés lehetőséget teremt a nyugati és keleti rendszerek összekapcsolására és az érdekek összehangolására, ezzel új utakat nyitva a globális együttműködés előtt.
"Az ellenségem ellensége a barátom" elv alapján az alábbi területek kínálják magukat: 1. **Kultúrák közötti párbeszéd** - A különböző kultúrák képviselői, akik nem kedvelik egymást, egy közös célt találhatnak, amely összeköti őket. 2. **Politikai koalíciók** - Olyan politikai pártok vagy csoportok, akiknek eltérő nézeteik vannak, de közös ellenfeleik révén összefognak. 3. **Sportcsapatok rivalizálása** - Két csapat, akik a pályán nem barátok, de közös ellenfeleikkel szemben összefognak. 4. **Üzleti szféra** - Két konkurens vállalat, akik egy közös problémával néznek szembe, így együttműködnek a megoldás érdekében. 5. **Környezeti aktivizmus** - Különböző civil szervezetek, akik eltérő megközelítésekkel dolgoznak, de egy közös célért, a környezet védelméért egyesítik erejüket. Ezek a területek mind azt mutatják, hogy a közös ellenség vagy kihívás képes összekapcsolni azokat, akik különben nem találnának közös nevezőt.
A földrajzi elhelyezkedés és a különböző fegyvernemek szempontjából számos potenciális együttműködési terület bontakozik ki előttünk. Ilyenek például a Délkelet-ázsiai szigetvilág és a szárazföldi határvidékek, ahol a kábítószer-kereskedelem elleni harc, valamint légi- és szárazföldi információs műveletek révén erősíthetik egymás képességeit. Továbbá, a Malakkai-szoros, a Bengáli-öböl és az Indiai-óceán keleti része is kiemelt figyelmet érdemel, hiszen itt a kalózkodás elleni fellépések és a légi-, illetve tengeri műveletek összekapcsolása lehetőséget ad a hatékonyabb védekezésre. A Dél-kínai-tenger és a környező tengeri útvonalak szintén fontos szerepet játszanak, hiszen a hajóutak biztosítása és a hadgyakorlatok megfigyelése elengedhetetlen a térség stabilitásának megőrzéséhez. A katasztrófaelhárítás területén az együttműködés még hangsúlyosabbá válik, ahol mérnöki, légiszállítási és orvosi szakértelem összefogásával lehetne hatékonyan reagálni a váratlan helyzetekre. Az ilyen műveletek célja nem csupán a bizalomépítés, hanem a meglévő helyszíni kapacitások bővítése is, amely hozzájárul a közös biztonság fokozásához. Ezzel párhuzamosan az agresszorok számára ez a megközelítés elkerülhetetlenül arra kényszeríti őket, hogy erőiket szétforgácsolják és figyelmüket megosszák, ami a védekezés hatékonyságát növelheti.
A tét rendkívül magas, hiszen a jövő világrendje nagymértékben függ attól, hogy Európa mennyire tudja észlelni és feldolgozni a múltjából eredő terheket.
Képesek leszünk-e túllépni a gyarmati múlt nyomasztó örökségén, és egy olyan globális rendszert kiépíteni, amelyben az inkluzivitás, az igazságosság és a béke állnak a középpontban? Egy olyan világban, ahol a demokrácia kreatív lehetőségei felülmúlják az autokrácia látszólagos, de rövidlátó hatékonyságát?
A béke és stabil fejlődés, a pragmatikus, független el nem kötelezettség mint közös kelet-nyugati ideológiai értékek elrettentéssel történő kikényszerítésére, a készség a képességek megosztására a Kelettel lehet a demokratikus nyugati fő üzenete. Ami pozitívan rezonálhat Keleten, amiért ott is készek lehetnek egy globális együttműködésre.
