Grönland döntött: Donald Trump nem kapott támogatást, és Dánia is csalódottan nézheti az eseményeket.

Az üzlet- és függetlenségpárti Demokraták nyerték Grönlandon a parlamenti választásokat, ráadásul igen nagy vereséget mérve az eddig kormányzó baloldali pártokra. A Dániához tartozó autonóm szigetországban a választásokat nagy érdeklődés övezte, azonban nemcsak a helyiek, hanem az egész világon, Donald Trump amerikai elnök ugyanis több ízben kifejezte igényét a geopolitikailag fontos szigetre. Trumpnak most nemet mondtak, de van itt más is.

2025. március 10-én, kedden Grönlandon parlamenti választásokra került sor, amely esemény nem csupán a helyi lakosság, hanem a globális közvélemény figyelmét is felkeltette. Ennek hátterében állt Donald Trump amerikai elnök többszöri kijelentése, amelyben a Dán Királysághoz tartozó sziget iránti érdeklődését fejezte ki.

A kampányok legfőbb témája a sziget függetlensége és jövője volt, szemben a helyi ügyekkel, mint az egészségügyi rendszer, társadalmi problémák, szegénység vagy a gazdasági helyzet. A választók figyelmét leginkább az foglalkoztatta, hogy a jövőben hova fog tartozni a sziget.

Már a választások előtt világos volt, hogy a 31 fős parlamentben a függetlenségre törekvő pártok lesznek túlsúlyban. Ezek a politikai erők előbb vagy utóbb népszavazást kívánnak tartani arról, hogy Dániától való elszakadásukat megvalósítsák, hiszen az emberek véleménye kulcsfontosságú ebben a kérdésben.

A pártok közötti különbségeket leginkább az határozza meg, hogy milyen gyorsan kívánják megvalósítani céljaikat. Például a centrista-populista Naleraq miniszterelnök-jelöltje, Pele Broberg, azt ígérte kampányában, hogy ha győznek, akkor még a jelenlegi ciklus során kiírják a függetlenségi népszavazást, amelyre a dán kormány 2009-ben adott felhatalmazást.

A választás jelentősége egyértelműen tükröződik abban, hogy idén rekordot döntött a szavazók aránya, hiszen a választásra jogosultak száma csökkent, mégis a grönlandiak 70,9%-a részt vett az urnák mellett, míg négy évvel ezelőtt, 2021-ben, csupán 65,9% voksolt a mindössze 57 ezer fős szigetországban. Ez a tendencia jól érzékelteti a demokratikus részvétel iránti fokozódó elköteleződést.

A 72 szavazókörből eddig 71-ből érkeztek eredmények, amelyek alapján a pártok a következőképpen alakultak:

A választások kimenetele egyértelműen a Demokraták diadalát hozta, hiszen a párt a története során elért legkiemelkedőbb eredményét könyvelhette el az este folyamán. Ezzel szemben az előző ciklusban kormányzó pártok, az Inuit Ataqatigiit és a Siumut, jelentős vereséget szenvedtek el: az előbbire 15,3, míg az utóbbira 14,7 százalékponttal kevesebben adták le szavazatukat idén, mint négy évvel ezelőtt.

Múte Egede jelenlegi miniszterelnök (Inuit Ataqatigiit) közösségi oldalán köszönte meg mindenkinek, aki rá és pártjára szavazott, valamint azt is kijelentette, hogy elfogadja a választás eredményét.

A Demokraták miniszterelnöke, Jens-Frederik Nielsen a győztes választások után hangsúlyozta, hogy pártja nyitott a párbeszédre bármely politikai erővel, és kész leülni tárgyalni minden olyan párttal, amely hajlandó együttműködni a kormányzásban. Az előzetes mandátumbecslések alapján a parlamenti többség eléréséhez csupán a centrista Naleraq párttal való együttműködés kínálkozik. Az este folyamán Pele Broberg, a centrista párt elnöke is kifejezte, hogy kész az együttműködésre a liberálisokkal.

A szigetország külpolitikai helyzetének sajátos összefüggései - beleértve Donald Trump ambícióit és a Jeges-tenger, valamint Grönland geopolitikai jelentőségének átalakulását - miatt Nielsen hangsúlyozta, hogy elengedhetetlennek tartja a párbeszédet minden parlamentbe jutott politikai erővel. Célja, hogy közösen keressenek megoldásokat erre a komplex problémára.

Ráadásul egy lehetséges Demokraták és Naleraq kormánynál a függetlenség eléréséről vallott eltérő nézeteiket is közös nevezőre kéne hozni - míg a Naleraq mindig is a minél gyorsabbi függetlenedést tűzte ki zászlajára, addig a Demokraták a kétezres évek elején még unionista párt volt, később azonban a függetlenség pártjára álltak. Azonban a liberális párt ezt fokozatosan, lassan érné el szemben a Naleraq-kal, ami a kampány során kifejezte, hogy még ebben a ciklusban kiírnák a függetlenségi népszavazást.

Bár Grönland jelentős autonómiával rendelkezik Dánián belül, 32 olyan terület létezik, ahol a dán kormány továbbra is döntési jogkörrel bír a grönlandi lakosok felett. Ezen területek átvétele nem csupán egyszerű ügy, hanem számos tárgyalást és alapos előkészületet igényel. Ez akkor is igaz, ha a grönlandiak holnap függetlenségi népszavazást tartanának.

Ahogy már korábban említettük, a választók üzenete világosan tükrözi, miként látják a szigetország jogi helyzetét a jövőben. Az unionista Atassut mindössze a szavazatok 7,3%-át tudta megszerezni, ami jól mutatja, hogy a többi politikai erő között is széles körű egyetértés van abban, hogy Grönlandnak elkerülhetetlenül el kell jutnia a függetlenséghez.

Az, hogy a Naleraq ilyen jól szerepelt, az Mette Frideriksen dán miniszterelnököt komoly aggodalommal töltheti el, hiszen a függetlenségpártiak közül egyértelműen a Pele Broberg vezette párt követeli a népszavazás mihamarabbi kiírását - a dán és a grönlandi kormányok 2009-es megállapodása szerint Grönlandnak bármikor joga van függetlenedni, ahhoz egy népszavazáson kell a grönlandiak többségének ezt kimondani.

Bár a demokraták győzelme azt jelzi, hogy a közeljövőben nem várható jelentős változás, a Naleraq párt erősödése mégis figyelemre méltó üzenetet hordoz. Különösen érdekes, hogy a választásokat végül Jens-Frederik Nielsen vezette párt nyerte, amely a külföldi tőkebefektetések előmozdítását és a ritkaföldfém-bányászat elindítását helyezte a kampányának középpontjába.

Annak ellenére, hogy egyébként egy januári közvélemény-kutatás szerint a grönlandiak mindössze 6 százaléka szeretne az Egyesült Államok részévé válni, 85 százalékuk ellenzi azt, ráadásul a relatív többség (45 százalék) Trump érdeklődését Grönlandra nézve veszélyesnek látja - igaz, 43 százalékuk pedig szerint ez jó lehetőséget jelent a szigetországnak.

Ezért kulcsfontosságú, hogy Jens-Frederik Nielsen és a Demokraták kikkel fognak szövetségre lépni a kormányalakítás során. Az ideológiai hasonlóságok miatt a Naleraq párt tűnik a leglogikusabb választásnak, de csak akkor, ha a függetlenségért folytatott harcukból hajlandóak lennének engedni. Ugyanakkor lehetséges, hogy Nielsen inkább olyan politikai szövetségeseket keres, akik hasonló álláspontot képviselnek a függetlenség kérdésében.

Ebben az esetben a korábban jelentős támogatottsággal bíró, de mostanra súlyosan megbukott kormánypártok lehetnek a potenciális szövetségeseink. Ugyanakkor más területeken, mint például a környezetvédelem, a bányászat és a halászat, várhatóan konfliktusok lépnének fel a pártok között.