"Amennyiben a jelenlegi helyzet nem változik, szükséges lesz újragondolni a magyar felsőoktatás teljes szabályozási keretrendszerét."

A modellváltással létrejött magyar rendszerhez teljesen hasonlót máshol a világon nem találni - állapítja meg Kováts Gergely, Budapesti Corvinus Egyetem kutatója. Interju

A modellváltás folyamata 2019-ben indult el, és azóta is dinamikusan fejlődik, mára csupán öt állami fenntartású felsőoktatási intézmény működik az országban. De mit is jelent valójában a modellváltás, és mi köti össze ezeket az egyetemeket?

Amikor modellváltásról beszélünk, a felsőoktatási rendszer több elemében is megváltozik, ezek közül a legmarkánsabb az intézmények irányításának, kormányzásának átalakulása. Ezzel párhuzamosan a közalkalmazottakból a munka törvénykönyve szerint foglalkoztatott munkavállalókká válnak a dolgozók. Kicsit később ehhez társult egy finanszírozási reform is, amelynek során hosszú távú, úgynevezett közfeladat finanszírozási szerződések keretében kezdték el dotálni az intézményeket. Ezzel párhuzamosan megváltozott az is, ahogy az állam az ágazatot irányítja: míg korábban, mint fenntartó, tudott közvetlenül is hatást gyakorolni az intézményekre, most már csak ágazatirányítóként, közvetett módon van erre lehetősége. Az új fenntartó, a közérdekű vagyonkezelő alapítvány (KEKVA), elméletileg független a kormányzattól, és annak a bürokratikus szerveitől.

Ezek a közös vonások, de mik a legfőbb eltérések?

A modellváltás egy sokszínű és változatos folyamat, amely során a különféle intézmények sajátos kereteik és sajátos megközelítéseik alapján formálódnak át. Minden egyes átalakulás egyedi, hiszen a különböző konstrukciók eltérő igényeket és környezeti feltételeket tükröznek.

A Corvinus Egyetem számos szempontból kiemelkedő a magyar felsőoktatásban. Az állam nem kötött vele finanszírozási megállapodást, így az intézmény saját tőkével bír. A modellváltás során jelentős MOL és Richter részvényekhez jutott, valamint értékes ingatlanvagyonra is szert tett. Különleges helyzetbe került a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem is, amely nem alapítványi keretek között működik, hanem egy részvénytársaság látja el fenntartói feladatait.

E két példa, amely kiemelkedik a sorból, mellett a többi intézmény működési keretei nagyjából hasonlóak. Mégis, közöttük vannak eltérések, például abban, hogy melyik intézmény rendelkezik önálló vagyonelemekkel, míg mások nem. Emellett a hatáskörök elosztása is különbözőképpen alakult az alapítvány és az intézmény különböző szervei között, továbbá az is változó, hogy az alapítvány milyen menedzsmentstruktúrát hozott létre az intézményen belül - legyen szó rektori, kancellári vagy elnöki modellről.

Milyen tényezők határozzák meg, hogy a modellváltás időszakában ki tudott jelentős vagyont, részvénycsomagokat és ingatlanokat megszerezni, és ki maradt le erről a lehetőségről?

Kutatóként nincs rálátásunk annak részleteire, hogy ezek a kérdések hogyan dőltek el. Annyi látszik, hogy próbáltak olyan vagyonelemeket is adni az intézményeknek, amelyek valamilyen módon egyébként is kapcsolódtak hozzájuk. Az, hogy ezekkel hogyan gazdálkodnak, általában nem transzparens. Nagy publicitást kapott a kecskeméti Neumann János Egyetem esete, amely az Állami Számvevőszék jelentése szerint több mint 120 milliárd forintnyi, az államtól egyetemfejlesztésre kapott vagyont veszíthetett el az MNB alapítványokon keresztül. Mindez úgy történt, hogy az összeg befektetéséről szóló döntésre az egyetemnek nem is feltétlenül lehetett rálátása.

A felügyelőbizottság már 2014-ben figyelmeztetett arra, hogy problémák adódtak, a Fidesz azonban mégis figyelmen kívül hagyta a Matolcsy-féle közpénzeltulajdonítás ügyét.

Miért történhet meg ez?

A törvényi szabályozás nagyon nagy szabadságot ad az egyetemeket működtető alapítványoknak és azok kuratóriumainak abban, hogy milyen döntéseket vonnak magukhoz és hogyan alakítják ki a belső intézményi döntéshozási gyakorlataikat. A kuratóriumok dönthetek például az intézmény szervezeti és működési szabályzatáról, s így arról is, hogy milyen hatásköröket adnak a szenátusnak. Ezzel kapcsolatban a Színház és Filmművészeti Egyetem korábbi Hallgatói Önkormányzata tett alkotmányjogi panaszt. Az Alkotmánybíróság azt mondta, hogy a kuratóriumoknak csak véleményezési jogot kell biztosítania a szenátusok számára. Ugyanakkor ezeket a véleményeket a kuratóriumnak nem kell figyelembe vennie. Ha megnézzük a 21 modellváltó intézményt, a kuratóriumok jellemzően magukhoz vonták a gazdálkodási, pénzügyi jellegű kérdéseket. A tartalmi jellegű dolgokban, mint az intézményi stratégia, a képzési programok indítása, vagy a vezetőválasztás, viszont nagyon vegyessé vált a kép. Vannak kuratóriumok, amelyek ezekben a kérdésekben is magukhoz vonták a döntés jogát, nagyon aktívak, és dominálják az intézmények működését, és vannak olyanok is, amelyek gyakorlatilag változatlanul hagyták a korábbi, állami fenntartásban megszokott szenátusi hatásköröket, vagy még ki is bővítették azokat. A kuratórium ugyanakkor bármikor változtathat a hatáskörök megosztásán. Jöhet egy új tag, aki másként gondolkodik ezekről a kérdésekről, és ha átviszi az akaratát, onnantól az egyetem egészen más konstrukcióban működhet.

Fejlesztés helyett csak megszállták a magyarországi egyetemeket, a Fidesz háttérhatalmat építettSok magyar fiatal a politikai-társadalmi helyzet miatt megy külföldre tanulni, és nagy részük nem is akar hazaköltözni

Az ötfős alapítványi kuratóriumokkal kapcsolatban éppen az a kritika, hogy a kezdetektől jellemzően politikai-, vagy a politikához kötődő gazdasági szereplők vezetik őket. Ez érdemben nem változott azóta sem, hogy a miniszterek az uniós aggályok hatására visszaléptek ezekből a testületekből. A tagok élethosszig viselik ezt a tisztséget, ha valaki kiesik, ők választhatnak maguk közé új tagot. Létezik hasonló modell a világban?

A felsőoktatási intézmények irányítási struktúrája világszerte sokféle formát ölthet, és számos intézmény működik olyan boardokkal, amelyek részben vagy teljesen külső tagokból állnak. Ugyanakkor a magyar modell rendkívül különleges, hiszen a globális térképen alig található hasonló konstrukció. A jelentős hatáskörrel rendelkező boardok általában nagyobb létszámúak és sokszínűbb összetételűek, míg a kisebb, homogénebb testületek inkább felügyeleti funkciót látnak el. A magyar rendszer sajátossága, hogy a kuratóriumok rendkívül kis létszámúak, ám jelentős hatalommal bírnak. Az összetételük szempontjából is egyedi, hiszen minden tagot a kormány jelöl ki, így a kuratórium tagjainak kiválasztásában az egyetemeknek nincs beleszólásuk. Ennek következtében a felsőoktatási intézmények nem tudják közvetlenül számon kérni a kuratórium döntéseit, legyen szó akár hibás döntésekről vagy nem megfelelő gazdálkodásról. Az ilyen mértékű centralizált irányítás különösen figyelemre méltó a nemzetközi összehasonlításban.

Izgalmas kérdés, hogy a Neumann János Egyetemért Alapítvány kuratóriumi tagjainak milyen konkrét felelősségeit fogják vizsgálni a lehetséges vagyonvesztés kapcsán.

Ez a kérdés kulcsfontosságú indikátora lesz annak, hogy a tagok mennyire vonhatók felelősségre és mennyire számonkérhetők a döntéseikért. A modellváltás során nagy kockázatot jelent, hogy a kuratóriumok működése mennyire átlátható; létezik-e számadásra és elszámolásra vonatkozó kötelezettségük. Kiemelten fontos lenne, hogy az egyetemek képviselői is részt vegyenek az alapítványok irányító testületeiben, akik az intézmény közösségétől kapták a megbízatásukat, és így felelősséggel tartoznak a közösség irányába. Ellenkező esetben fennáll a veszélye annak, hogy az egyetemi közösség kiszorul a döntéshozatal folyamatából.

Más országokban is ülnek a kormányzathoz köthető szereplők ezekben a testületekben?

Elterjedt gyakorlatnak számít, hogy ezekbe a testületekbe bekerülnek a gazdasági életet, az államigazgatást képviselő szereplők, akár politikusok. Svédországban és Csehországban is előfordul például, hogy politikai szereplők ülnek a kuratóriumoknak megfelelő irányító vagy felügyelő testületekben, ugyanakkor azok jellemzően nagyobb létszámúak, így a politikai szempont nem tudja dominálni a döntéseket. A másik különbség, hogy ezekben az országokban a politikusok a pozíciójukhoz kötődően töltik ezt be ezeket a szerepeket. Tehát például a mindenkori honvédelmi miniszter ül be egy szakirányú egyetem vezető testületébe, de csak amíg betölti ezt a kormányzati tisztséget.

400 milliárd forint elvesztése nem elég, a modellt váltó egyetemekről hozott törvénymódosítás visszadobására készül az Európai Bizottság

Lényegében az Európai Uniónak is ez a baja a modellváltott egyetemekkel, ezért zárták ki a diákokat és oktatókat az Erasmus+ és Horizon programokból. De az is félő, hogy a jelenlegi politikai vezetés így akarja megőrizni az egyetemek feletti befolyását egy esetleges kormányváltás esetén. Kimutatható a politikai befolyás?

A NER egy erőteljesen centralizált logikára épül, amelynek célja, hogy a társadalmi struktúrákat úgy alakítsa, hogy minden szereplő a központi, monopol helyzetben lévő hatalomtól függjön. Ez a megközelítés nemcsak a hatalomgyakorlás módját befolyásolja, hanem az intézmények működési kereteit is drámaian szűkíti, függetlenül attól, hogy a kuratóriumok összetétele éppen milyen. Kutatóként nem rendelkezünk elegendő információval ahhoz, hogy megítéljük, vajon a kuratóriumi döntések mögött politikai motivációk húzódnak-e meg. Azonban egyértelmű, hogy a jelenlegi rendszerben ennek a lehetősége jelentős, hiszen a döntéshozatali folyamatok átláthatósága hiányzik, és gyakran nem találunk a testületekben olyan tagokat, akiket más érdekelt felek delegáltak volna.

Az ADF szerint számos jogi abszurdum kíséri a kutatóközpontok egyetemhez csatolását, sorsdöntő lehet, ha a bíróság megadja az azonnali jogvédelmet

Az egyetemek többsége azzal a céllal váltott modellt, hogy remélhetőleg több pénzügyi forráshoz jusson. E közben a dolgozók egy része is a magasabb bér ígérete miatt nem ellenállt a "kékvásításnak". De vajon valóban javult az anyagi helyzetük a modellváltó intézményeknek?

A modellváltás mögött az intézmények három-négy alapvető indok áll, amelyek közül az egyik legsúlyosabb tényező a magasabb finanszírozás lehetősége volt. A közfinanszírozási szerződések öt éves időtávra rögzítik, hogy az intézmény mekkora támogatásra számíthat, amennyiben teljesíti a kitűzött feltételeket. Általánosságban elmondható, hogy az elérhető összegek jelentősen meghaladják a korábbiakat, és a többletfinanszírozás lehetősége is megnyílt. Az intézmények még csak most ismerkednek az indikátorok alapján történő szerződéses finanszírozási modellel, de már most látható, hogy egyre jobban eligibilisítik magukat ezekre a forrásokra, így lényegesen több pénzhez juthatnak, mint korábban. Az más kérdés, hogy a felhasználás részleteiről gyakran tárgyalniuk kell a kuratóriummal is.

NÉVJEGY

Kováts Gergely a Corvinus Egyetem Vezetéstudományi Intézetében dolgozik docensként, emellett a Nemzetközi Felsőoktatási Kutatások Központját vezeti. Ő a vezetője egy olyan kutatócsoportnak, amely hosszú évek óta foglalkozik egy átfogó OTKA-kutatással, amelynek címe: "Modellváltás a felsőoktatásban - Milyen hatással van az intézményi kormányzás átalakulása a magyar egyetemekre?"

Ezek is állami források. Miért tűnik úgy, hogy az állam látszólag visszavonul az egyetemek irányításából, miközben végső soron mégis nagyobb összegeket fordít rájuk, mint a megmaradt állami felsőoktatási intézményekre?

Ezt a kérdést leginkább tőlük kellene feltenni. Nyilvánvaló, hogy ez a finanszírozási modell gyakorlatilag bármelyik egyetem számára alkalmazható, nem szükséges hozzá új struktúrát kialakítani. Például néhány egyházi intézmény is ezen az alapon működik. Az ELTE, valamint a BME átalakulása előtt szintén úgy érvelt, hogy ők is részesülhetnének ebben a finanszírozási rendszerben. Hogy miért nem valósult meg ez a lehetőség, arról csak találgatásokkal tudunk élni.

Milyen hatásokkal jár, hogy csupán három állami fenntartású egyetem működik hazánkban?

A magyar felsőoktatási táj képét alapvetően a nem állami fenntartású intézmények határozzák meg, amelyek már a rendszer jelentős részét képezik. Az állami intézmények működését viszont a felsőoktatási törvény részletesen körüljárja, míg a többi, például magán- és egyházi intézmények működése csupán kivételként jelenik meg a szabályozásban. Külön figyelmet érdemel a Nemzeti Közszolgálati Egyetem esete, amely teljesen eltér a törvényi keretektől. Véleményem szerint, ha ez a helyzet fennmarad, akkor sürgősen át kell gondolni a teljes ágazati szabályozást.