Ha Trump szabadjára engedheti a Mexikói-öböl új elnevezését, akkor Putyin tanácsadója sem maradhat le, és máris van egy különleges javaslata a Finn-öböl nevének megváltoztatására.
Donald Trump javaslata a Mexikói-öböl "Amerikaira" való átkeresztelésével szikrát lobbantott az orosz elnök tudományos tanácsadójának fejében is.
Az orosz politikai táj sajátos dinamikával működik, ahol gyakran nem a hivatalos álláspontok, hanem az elnök körüli befolyásos személyek, úgynevezett szatellitek formálják a diskurzust. Ezek a javaslatok nem feltétlenül tükrözik a Kreml hivatalos véleményét, ami lehetőséget ad arra, hogy a hatalom távolságot tartson tőlük. A jelentős médiaszereplők, influenszerek, katonai bloggerek és elnöki tanácsadók ötletei két irányba terelhetők: vagy integrálják és politikai szintre emelik őket, vagy figyelmen kívül hagyják, esetleg a jövőre tartogatják. Például az Orosz Hadtörténeti Társaság, mint befolyásos csoport, nemrégiben a ruszofóbia és a szláv-ellenesség nyomait kutatja, keresve azok gyökereit a múltban és a jelen politikai kontextusában.
Az erről szóló Fekete Könyv múlt heti bemutatóján hangzott el a költői kérdés, hogy "Miért nevezzük Finn-öbölnek? Szentpétervár az öböl legnagyobb városa, így a logikus elnevezés Szentpétervári-öböl lenne" - osztotta meg nézetét az újságírókkal Mihail Mjagkov, a társaság vezető kutatója. (Eszmefuttatásában arra nem tért ki, hogy az öböl mentén két főváros is fekszik, Helsinki és Tallin, míg Szentpétervár nem az.)
A Finn-öböl (Suomenlahti) környéke évszázadok óta a különböző népek és vezetők harcainak színhelye. A keleti szlávok, köztük Alekszandr Nyevszkij, a német lovagrend és más hatalmak, mint a dánok, finnek, oroszok és svédek, sorra vívták egymással a tengeri összecsapásokat. Az orosz befolyás a 18. század elején vált stabilizálttá, amikor I. (Nagy) Péter cár elfoglalta és uralma alá vonta az öböl keleti partját, ezzel megalapítva Szentpétervár városát, amely hamarosan a birodalom új központjává vált.
Mivel nem létezik nemzetközi névadó hatóság, amely mindenkire nézve kötelezően előírhatná a földrajzi objektumok elnevezését, az országok és a tudományos intézetek viszonylag szabadon használhatnak vagy változtathatnak neveket. A több száz éves konszenzusok általában működnek (Atlanti-óceán, Csendes-óceán, Indiai-óceán), hiszen felrúgásuk komoly zavarokkal és költségekkel járna, de egyes aktuálpolitikai érdekek hozhatnak változásokat.
Városok átnevezése rendszeresen megesett a világtörténelemben, például Caricin-Sztálingrád-Volgográd esetében. Hódítások, polgárháborúk, országok szétválása vagy egyesülése, vagy akár csak történelmi hagyományok folytán nem ritkaság a névváltozás (Rhodesia-Zimbabwe, Burma-Mianmar, Csehszlovákia szétválása, a német egység, stb.). Legutóbb India döntött úgy, hogy hivatalos elnevezése ezentúl Bharat.
Kevesen vették észre, hogy Trump első hivatalos napján elrendelte az Egyesült Államok legmagasabb csúcsának, az alaszkai Denali-nak a McKinley névre való visszanevezését. A 25. elnök, William McKinley, aki 1897 és 1901 között irányította az országot, híres volt határozott vámpolitikájáról, ami miatt Donald Trump számára ő az egyik legjobban „üzletemberies” elnök. Érdekesség, hogy McKinley merénylet áldozata lett, amely megakadályozta a második ciklusra való visszatérését.
Erről az elnöki parancsról kevés szó esett, mert egy belügyről van szó, és a nemzetközi közvélemény figyelmét sokkal inkább a Mexikói-öböl kötötte le, felkeltve az orosz hivatalos történészek érdeklődését is.
A Szakértői Elemző Intézet nevű orosz agytröszt már 2012-ben kirukkolt az óceánnak tartott Északi (Jeges) tenger átnevezésének gondolatával, és az Oroszországi Óceán nevet javasolta. Ők is a logikára és a történelmi igazságosságra hivatkozva vetették fel az ötletet, amit akkor nem karolt fel a Kreml, de most újra esélyes a megfontolásra.
Nyikolaj Pavljuk, a szervezet vezetője megjegyezte, hogy a tengerek és óceánok elnevezése hagyományosan azokra az országokra épül, amelyek a legnagyobb hatással bírnak rájuk. A Jeges-tenger kritikus részeinek jogi státusza azonban még mindig homályos, ami együtt jár a potenciálisan jövedelmező hajózási útvonalak és természeti erőforrások felfedezésével. Ebből kifolyólag a javasolt változtatások mára sokkal nagyobb jelentőséggel bírnak, mint ahogyan azt egykor gondolták.
Az idén eltávozott utazó és sarkkutató, Artur Csilingarov, 2007-ben merész lépést tett, amikor az Északi-sark tengerfenékén orosz zászlót tűzött ki a Lomonoszov-hátság feltérképezése során. Csilingarov és öt társa két MIR merülőhajón indultak el a sarki mélységek felfedezésére, amiért megérdemelten elnyerték az Oroszország Hőse kitüntetést. A kutató akkor így nyilatkozott: "Az Északi-sark orosz terület. Célunk, hogy bebizonyítsuk, az Északi-sark valójában az orosz földrajzi terület kiterjesztése."
18 év után, látva a gyökeresen megváltozott viszonyokat, okkal feltételezhetjük, hogy az ehhez hasonló elméletek lehetnek az orosz expanzív sarki politika eszmei alapkövei.
A sarkvidéki tengeri jégpáncél gyors ütemű vékonyodása jelentős átalakulásokat hozott az északi hajózási és kitermelési lehetőségek terén, ami főként Oroszország előnyére szolgál. Moszkva évek óta szorgalmazza, hogy kiterjessze kizárólagos gazdasági övezetét, amelyet a nemzetközi jog szerint a tengerparttól 200 tengeri mérföld (316 kilométer) távolságban határoznak meg. Csilingarov kutatásainak eredményeire hivatkozva Oroszország azt állítja, hogy jogi alapja van e kiterjesztéshez.
Az ügy jelentősége különösen kiemelkedő Donald Trump intenzív érdeklődése Grönland és az északi sarkvidék iránt. Január közepén Dmitrij Peszkov, az elnöki szóvivő, hangsúlyozta, hogy "nagy figyelemmel követjük a [grönlandi] helyzet drámai változásait, amelyek egyelőre, hála Istennek, csupán a nyilatkozatok szintjén zajlanak. Elkötelezettek vagyunk a béke és a stabilitás megőrzése mellett ezen a területen, és nyitottak vagyunk a párbeszédre minden érintett féllel, hogy közösen támogathassuk e célok elérését" - tette hozzá Peszkov.
A Finn-öböl Oroszországgal, Finnországgal és Észtországgal határos, és a Balti-tenger melléktengerének tekintik. Az ukrajnai orosz invázió miatt az észt védelmi minisztérium ősszel közölte, hogy Finnországgal együtt dolgoznak egy készenléti terven, amely biztonsági fenyegetés esetén lezárná az öblöt az orosz hajók előtt.
Moszkva aggodalma az utóbbi időszakban drámaian megnövekedett, miután hivatalossá vált Finnország és Svédország NATO-tagsága. Ennek következményeként nem csupán a Balti-öböl, hanem szinte az egész Balti-tenger a NATO befolyása alá került. A törökországi tilalom miatt az orosz haditengerészet számára a Boszporusz áthajózása lehetetlenné vált, ami súlyosan korlátozta Moszkva tengeri mozgásterét. Egy esetleges konfliktus esetén az orosz erőknek csupán a távoli Murmanszk kikötőjéből lenne lehetőségük a világóceán felé való eljutásra.
Dmitrij Medvegyev, a korábbi orosz elnök, már 2022-ben figyelmeztetett arra, hogy a két északi ország NATO-csatlakozása komoly következményekkel járhat, beleértve a balti térség nukleáris biztonságának megszűnését. A svéd és finn kormányok erre reagálva hangsúlyozták, hogy fel kell készülniük bármilyen orosz lépésre, és hogy a biztonsági garanciák egyetlen valódi forrása a NATO 5. cikkelye, amely a kollektív védelem elvét fogalmazza meg. E szakasz értelmében bármely szövetséges ellen irányuló agressziót a szövetség többi tagja ellen elkövetett támadásnak kell tekinteni, így biztosítva az egységes fellépést.
Tavaly májusban a helyzet tovább romlott, amikor az orosz hatóságok tervezetet készítettek arról, hogy megváltoztatják az ország tengeri határait Litvániával és Finnországgal. Az orosz védelmi minisztérium által készített dokumentumban az áll, hogy Oroszország a Finn-öböl keleti részén található vizek egy részét, valamint a kalinyingrádi régióban található Baltijszk és Zelenogradszk városok közelében lévő területet kívánja belső vizévé nyilvánítani.
Oroszország módosította azoknak a földrajzi koordinátáknak a meghatározását, amelyek az orosz parti tengert és a szomszédos zónát elválasztó alapvonalakat jelölik. A legújabb kormányhatározat melléklete szerint Oroszország szándékában áll felülvizsgálni a Litvániával közös határszakaszát, különös figyelmet fordítva a Kurónia és a kalinyingrádi Taran-fok vidékére.
A litván külügyminisztérium szerint Oroszország lépéseit szándékos, célzott, eszkaláló provokációnak tekintik a szomszédos országok és társadalmaik megfélemlítésére.
