Haláláig kísérte Jimmy Carter lelkét elnöksége alatt elkövetett legsúlyosabb vétsége, amely folyamatosan terhelte a lelkiismeretét.

Miután december végén, 100 éves korában elhunyt Jimmy Carter, az Egyesült Államok 39. elnöke, egyre-másra születnek meg a hivatali ideje alatt (1977-1981) végzett tevékenységét méltató vagy éppen bíráló írások. Az Insidethegames.biz az 1980-as moszkvai olimpia bojkottját veszi górcső alá.

December 29-én elhunyt Jimmy Carter, az Egyesült Államok 39. elnöke, aki százévesként minden idők legidősebb kort megélt amerikai elnöke volt. Az utóbbi két hétben sorra jelentek meg a tevékenységét, életpályáját méltató, netán kritizáló elemzések.

Carter 1978-ban méltán kapta meg a Nobel-békedíjat a Camp David-i szerződés, az Egyiptom és Izrael közötti békemegállapodás tető alá hozásáért. Ugyanakkor az amerikai történelem egyik legsúlyosabb kudarca, az Iránban túszul ejtett amerikaiak kimentési kísérlete 1980. április 24-én, amely nyolc amerikai állampolgár halálához vezetett, szintén az ő nevéhez köthető.

Az 1980-as év eseményei között kiemelkedő szerepet játszott a moszkvai olimpia bojkottja, mely Afganisztán szovjet megszállásának következményeként alakult ki. Ez a döntés a mai napig megosztja a közvéleményt, hiszen sokan úgy vélik, hogy a politika beavatkozása tönkretette az olimpiai szellem tisztaságát. E bojkott hatására a kommunista blokk is reagált: az 1984-es Los Angeles-i olimpia bojkottja következett, amely számos magyar sportoló álmát törte össze, akik évtizedek kemény munkáját látták kárba veszni az események miatt.

Annak idején Carter azzal az indokkal kezdeményezte a távolmaradást a moszkvai olimpiától, hogy Afganisztán szovjet inváziója súlyos fenyegetést jelent a világbékére. Ez természetesen igaz volt, más kérdés, nem biztos, hogy a bojkott volt erre a helyes reakció.

Afganisztán megszállása a második világháború óta a legnagyobb kihívást jelenti a globális béke fenntartásában.

- hangoztatta Carter a helyzet elemző beszédében. Az Egyesült Államok Olimpiai Bizottsága kétharmados szavazattöbbséggel fogadta el a bojkottról szóló határozatot, azonban nem sokkal ezután kritikák is megjelentek, amelyek szerint a politikát nem lenne szabad összekeverni a sporttal.

Sajnos nem látogathattuk meg a moszkvai olimpiát egy meglehetősen zavaros indok következtében.

„Minden idők legjobb 400 gátasa, Edwin Moses így nyilatkozott: 1976-ban Montrealban, majd 1984-ben Los Angelesben is diadalmaskodott a versenyszámban. Különösen figyelemre méltó, hogy 1977 és 1987 között összesen 107 versenyt nyert meg, ami azt jelenti, hogy háromszoros olimpiai aranyérmesként is búcsúzhatott volna a sportágtól.”

Az 1980-as olimpiai csapatba tartozó 474 amerikai sportoló közül 227-en végleg lemaradtak az olimpiai részvételről. Míg az Egyesült Államok hivatalosan olimpikonnak tekintette ezeket a sportolókat, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság nem ismerte el őket, így a számukra az olimpiai álmok megvalósítása örökre elmaradt.

Carter 1980 nyarán a Fehér Ház falai között fogadta az 1980-as olimpiai csapat tagjait, és tiszteletben részesítette őket a Kongresszusi Aranyéremmel. Érdekes módon, az érmek valójában aranyozott bronzból készültek, ami egyfajta szimbolikus gesztusként is értelmezhető.

Jesse Vassallo, a jelenlegi világbajnok úszó, szívében hordozza a Fehér Ház-beli fogadás emlékét, amikor a moszkvai olimpiára készült. E különleges esemény varázsa és jelentősége sosem halványul el benne: „Ez nem csupán egy hivatalos találkozó volt számomra, hanem egy felejthetetlen pillanat, amely a sportág iránti szenvedélyemet és az álmokat keretezi. A Fehér Ház falai között érezni a történelem súlyát és a jövő lehetőségeit, különleges érzés volt. Abban a pillanatban tudtam, hogy minden eddigi áldozatom és kemény munkám egy újabb lépés a céljaim felé.” Jesse szavai tükrözik a versenyszellemét és a vágyát, hogy a legjobbat hozza ki magából, miközben a sport és a nemzet közötti szoros köteléket is hangsúlyozza.

Carter kíváncsian érdeklődött, hogyan teljesítettem volna Moszkvában. A válaszom az volt, hogy két arany- és egy ezüstérmet szereztem volna. Ekkor észrevettem, hogy az arca fájdalmas grimaszt öltött.

Évekkel később Carter egy repülőútja során véletlenül egymás mellé került Jeff Blatnick kötöttfogású birkózóval, aki 1984-ben olimpiai bajnok lett a +100 kilós súlycsoportban. Az akkor már exelnök ezt mondta Blatnicknak:

Őszintén sajnálom, de úgy érzem, hogy a bojkott nem volt a legjobb választás.

Kai Bird újságíró a 2021-es Carter-életrajzában azt írta, hogy a bojkottra a legharcosabb Fehér Ház-i héja, Zbigniew Brzezinski nemzetbiztonsági tanácsadó vette rá Cartert. Cyrus Vance külügyminiszter ugyan ellenezte, de a hidegháborús légkörben Brzezinski kerekedett felül. Bird szerint a történelem Vance-t igazolta, ugyanis az olimpiai bojkottnak semmiféle hatása nem volt a szovjet politikára, leszámítva a visszavágást, Los Angeles bojkottját.

A szovjet erők még kilenc esztendőn át megőrizzék Afganisztán felett a hatalmukat, folytatva a megszállás politikáját.

(Borítókép: Jimmy Carter, az egykori amerikai elnök, 2018. szeptember 30-án. Fotó: Scott Cunningham / Getty Images)