Egy hamis Hermés táska körüli vita robbantotta ki a konfliktust Berlusconi volt felesége és egy olasz miniszter között. A helyzet gyorsan eszkalálódott, és a két nő között heves szóváltás alakult ki, ami a sajtó figyelmének középpontjába került. Az esemén
Bíróságra viszi az ügyet az olasz turizmusért felelős miniszter, akit azzal vádolt meg a sajtóban az elhunyt Silvio Berlusconi olasz kormányfő egykori élettársa, hogy több mint egy évtizede egy nagy értékűnek mondott hamis táskát kapott tőle ajándékba. A tárcavezető tagadja, hogy földre terített lepedőkről vásárolná a luxusmárkák termékeinek hamisítványait, ami Olaszországban bűncselekménynek számít, amiért szabadságvesztés is kiróható. Egy hamisítványokkal kereskedő árus azonban állítja, hogy a miniszterasszony törzsvásárlója, és saját retiküljeit is nála vette.
A nagy médiafigyelmet kiváltó ügy márciusban robbant ki az Il Fatto Quotidiano napilap hasábjain, miszerint a néhai Silvio Berlusconi korábbi élettársa, Francesca Pascale azzal vádolja a Meloni-kormány turisztikai miniszterét, az elég megosztó személyiségű, pályafutása alatt több botrányba is belekeveredett, jelenleg is több bűnvádi eljárással szembenéző, luxusimádó Daniela Santanchét, hogy egy 18 ezer eurósnak (7,1 millió forintosnak) mondott Hermés Kelly hamisítványt kapott tőle ajándékba.
Santanché valójában két, drágaként emlegetett Hermés retikült ajándékozott Pascalének a 2013-as év során. Az egyik egy Birkin, míg a másik a híres Kelly modell volt. Állítólag Berlusconi, aki nem éppen lelkesedett a költséges ajándékok iránt, figyelmeztette párját, hogy az egykori helyettes államtitkár megbízhatósága kétséges lehet, így nem kizárt, hogy ezek a retikülök hamisítványok. Pascale azt sejtette, hogy a miniszter az ő megajándékozásával próbálta megnyerni a volt miniszterelnök szimpátiáját. 2013-ban Santanché a Forza Italia színeiben politizált, de a párt akkoriban komoly átalakulásokon ment keresztül, és belső hatalmi harcok zajlottak a vezetők között, ezért különösen jól jött volna számára Berlusconi támogatása.
A maga iróniájával csak odavetette. Azt hittem, viccel. Ő mindig jól felmérte az embereket, Santanchét is valamennyire ismerte. Hamis, mint a táskái. De én naiv voltam. Santanché mindig mindenféle színűt hord, azt állítja, mindet neki készítették. Na persze! A tehetős vevők hónapokat várnak, hogy egyáltalán egyet megkapjanak
- nyilatkozta Pascale arra utalva, hogy a francia Hermés divatháznál sokat kell ahhoz előbb más termékekre (selyemsálra, porcelántányérra, kulcstartóra, stb.) költeni, hogy az ember egyáltalán várólistára kerülhessen, hogy egy méregdrága, státusszimbólumnak számító táskát kifizethessen.
A cég ugyanis a limitált darabszámmal próbálja azt kivédeni, hogy a Birkin vagy a Kelly modellek devalválódjanak. Továbbá védi a számára fontos vásárlóréteget is, hogy nem enged olyanokat költeni náluk, akik csak összespórolnának egy táskára valót, valójában azonban nem az elit tagjai.
Két évvel később Pascale észrevette, hogy a Kelly retikül cipzárja eltört, ezért elhatározta, hogy elviszi a milánói Hermés márkaboltba javításra. Az eladó alaposan megvizsgálta a táskát, majd közölte vele, hogy sajnos a termék hamisítvány, mivel hiányoznak róla az eredeti termékeken található azonosító kódok. Az eladó elmondta, hogy a protokoll értelmében köteles lenne lefoglalni a táskát, ami a Louis Vuitton esetében is hasonlóképpen zajlik. Pascale végül visszakapta a táskáját, mivel az eladó nem akarta kellemetlen helyzetbe hozni őt, aki azt állította, hogy a terméket ajándékba kapta. Azonban sokan hangoztatják ezt az érvet, különösen azután, hogy a törvényi szabályozás szigorodott, amire később még visszatérünk.
Pascale dühétől fűtve felhívta Santanchét, hogy számon kérje a dolgot: "Tényleg azt hiszed, hogy ajándékba adtál nekem hamis táskákat? Ha tudom, sosem hoztam volna őket a boltba javíttatni, hogy aztán így szégyenkezzek!" Santanché állítólag meglehetősen sértetten reagált, tagadta a vádakat, és kérte, hogy az eladó vegye át a telefont. Emellett felajánlotta, hogy Pascale visszaadhatja neki a táskákat, ő pedig elintézi a cserét. Pletykák szerint a miniszter nem ismeretlen a luxustáskák világában, gardróbja tele van a legdrágább darabokkal, amelyek mellett dizájnerruhák, értékes ékszerek és karórák sorakoznak.
Hogy a leszbikus házassága után ma már a melegjogok harcosának számító Pascale miért pont most hozakodott elő e régi üggyel - amiről nyilatkozott a RAI3 tévécsatornának, valamint a La Repubblica és a Huffpost napilapoknak is - a széleskörben szélsőjobboldalinak tartott Meloni-adminisztráció tagjával szemben, azt sok olasz pont annyira nem érti, mint hogy a miniszternek miből telik a fényűző ruhatárra, amit a közelmúltban a parlamentben is felhozott az ellenzéket sértegető kirohanásában. "Én vagyok a megtestesülése mindannak, amit ti, baloldaliak, gyűlöltök. Magassarkút hordok, elegánsan öltözöm, szeretek odafigyelni a testemre. Van egy táskagyűjteményem. Ti nem a szegénység, hanem a gazdagság ellen harcoltok."
A vád arra késztette a minisztert, hogy felkutassa otthon a luxustáskák számláit, amelyeket állítása szerint meg is talált, így most rágalmazás miatt készül pert indítani a megajándékozott, illetve az ügyet kirobbantó napilap és a cikket szerző újságíró ellen is. Egy bejegyzésében ezt írta: "Az egyetlen hamis dolog itt az maga a hír." Egy másik napilapnak pedig azt nyilatkozta, hogy már nem is olvas "papírhulladék" újságokat, azok úgyis csak szennyet írnak, így teljesen felesleges is interjút adnia az újságíróknak. De megerősítette, hogy ezen botrány miatt sem fog lemondani, kitölti a ciklusát, ezt az ügyet pedig egy kicsit kínosnak, de egyben nevetségesnek is tartja.
Pascale a RAI3 csatornán elmondta, hogy ma már képes nevetni a történteken, de akkoriban rendkívül nehéz és fájdalmas élmény volt számára. "Ha a miniszter bíróságra idéz, kész vagyok, hiszen ott vannak a tanúim. Minden szükséges információt átadtam az ügyvédeimnek. Majd kiderül, hogy kikkel érkezem. Jelenleg nem lenne helyénvaló felfedni a tanúk kilétét. Őszintén remélem, hogy ez az ügy hamarosan lezárul, mert rendkívül szomorú helyzet. Sajnálom, hogy őt jobban foglalkoztatják a táskák, mint azok a komolyabb problémák, amelyek vele történtek" - tette hozzá, utalva a jelenleg zajló gazdasági bűnügyi eljárásokra.
2023-ban mi is írtunk a miniszter lapkiadója, a Visibilia elleni munkaügyi perekről, illetve hogy a koronavírus-járvány alatt Santanché cége úgy trükközhetett a számokkal, hogy jogosulttá váljon vissza nem térítendő támogatásokra, megkárosítva ezzel az állami egészségbiztosítót is. Február 25-én aztán Santanché ellen bizalmatlansági indítványt terjesztettek elő a parlamentben a többségi tulajdonában lévő Visibilia körüli ügyek miatt. A cég tavalyi mérlegét sem találták ugyanis hitelesnek a könyvvizsgálók, hamis könyvelés miatt folyik így a cég ellen büntetőeljárás, a részvényeivel való kereskedést fel is függesztették a tőzsdén. Santanché mellett 15 személyt vádolt meg az ügyészség, köztük az ügyvezetői feladatokat ellátó fiát is. A céget átvilágító szakemberek szerint sok sebből vérzik ez a történet, és komolyan felmerül a csalárdság gyanúja.
Az Il Fatto Quotidiano azonban továbbment és kapcsolatba lépett egy hamis divatárut forgalmazó személlyel, Mauróval, akit a toszkán tengerparti rész feketepiacán csak "Maradona" néven ismernek. Errefelé szokott nyaranta vakációzni Santanché is, aki állítólag visszatérő vásárlója az árusnak. "Igen, én adok el neki. A táskákat a tengerparton veszi át, beül a napernyő alá, hogy ne lássák. A tévében aztán mindig látom, hogy az én táskáimat hordja. De ha ilyen ismert embereken vannak, senki sem gyanakszik" - nyilatkozta a napilapnak. A miniszterasszonyról korábban már készült olyan fotó az egyébként luxusüzlettel is gazdagon ellátott Forte dei Marmi üdülővároskában, amint utcai árusok portékáit nézegeti - a földre leterített fehér lepedőkön nyilvánvalóan nem eredeti termékek sorakoznak 20-30 eurórért, ezt bárki konstatálhatja Olaszország-szerte.
Az, hogy csodálkozva nézel valamit, és az, hogy megvásárolod, két teljesen eltérő dolog. Én soha nem költöttem pénzt, csak élveztem a látványt. Tényleg bűn ez? Ráadásul, ha a barátaim vagy vendégeim a parton illegális árukat szereznek be - mert hát ez valóban illegális kereskedelem -, az rendkívüli módon felháborít.
- nyilatkozta a miniszter, akinek már a jogszabály szigorú értelmezése miatt is kérdéses a magyarázkodása. Itt van egy állami vezető, aki a kormányon belül miniszteri pozícióban tevékenykedik, és éppen egy bűncselekményre figyel fel – hiszen a nyugtaadás, vagyis az adózás ebben az esetben elmarad. Ahelyett, hogy az ügyben illetékes pénzügyőrség helyi egységét értesítené, inkább a silány minőségű, de sokszor megtévesztően vonzó termékekben gyönyörködik – ahogy már korábban is beszámoltunk az olasz real fake hamisítványokról ebben a kiterjedt elemzésben.
Mint az olasz sajtó is kiemeli, amennyiben Santanché tudott arról, hogy az Hermés táskák hamisítványok, a továbbadásukkal orgazdaságot követett el, amit a törvény kettőtől nyolc évig terjedő börtönbüntetéssel és 200 ezertől 4 millió forintnyi euróig terjedő pénzbírsággal sújt. Ha viszont nem volt tudatában annak, hogy a termékek hamisak, és hogy az Hermés táskáit csak márkaüzletben lehet megvenni, semmiképpen sem lepedőkről az utcán, akkor a gondatlan vásárlás vétségét követhette el, amely a bírságon túl akár hat hónapig terjedő szabadságvesztéssel is járhat.
Mivel az esemény 2013-ban zajlott, a jogi következmények már elévültek, így valószínű, hogy egy esetleges vesztes per esetén az imázsán kívül nem szenvedne komolyabb kárt. Santanché azonban éppen egy olyan minisztériumot vezet, amelynek alapvető feladata lenne az eredeti termékek védelme és népszerűsítése, ahogyan azt a kormány szándékozza. Mivel a jelentős francia és olasz divatmárkák is túlnyomórészt Olaszországban gyártják bőráruikat, a turisták számára könnyen hozzáférhető hamisítványok komoly fenyegetést jelentenek az olasz gazdaságra és a munkahelyekre. Amennyiben a tehetős vásárlók tömegesen elfordulnak azoktól a luxusmárkáktól, amelyek logókkal vagy monogrammintákkal ellátott termékeit bárki fillérekért megvásárolhatja, az súlyos következményekkel járhat.
