Hogyan ismerhetjük fel, hogy a háziállatunk boldog? Az állatok érzelmeinek megértése nem mindig egyszerű, de vannak bizonyos jelek, amelyek segíthetnek nekünk ebben. Figyeljük meg a testbeszédüket: ha az állatunk játékos, kíváncsi, és szívesen keres minke
A kutyák és macskák viselkedéséből rengeteg információt nyerhetünk, de fontos, hogy óvatosan értelmezzük a jeleiket, mert könnyen félreérthetjük őket.
Hosszas vitát lehet nyitni arról, hogy van-e személyisége egy háziállatnak, az viszont egyértelmű, hogy számos esetben eltér a reakciójuk. Más dolgokat szeretnek és másképp viselkednek, akár boldogok, akár szomorúak. A viselkedést befolyásolhatja az állat fajtája, kora, szocializációja, külső körülmények és még számtalan dolog. Épp ezért nehéz egyértelmű válaszokat adni, de a Washington Post összegyűjtötte a legfontosabb támpontokat ahhoz, hogy megállapítsuk, mikor boldogok.
"A legtöbb állattartó azonnal észreveszi, ha kedvence boldog, ám az ijedtség vagy frusztráció jelei gyakran rejtve maradnak a figyelmünk elől" - idézi a lap Melissa Bain, az állatviselkedéssel foglalkozó professzort. De mik azok az árulkodó jelek, amelyekre érdemes figyelni?
A boldog macska jellemzője a nyugodt testtartás: fülei előre irányulnak, teste lágyan megdől, míg farka magasan, büszkén áll. A kutya is hasonló módon mutatja ki elégedettségét: fülei szintén előre merednek, testtartása egyenes, és gyakran csóválja a farkát. Azonban Bain figyelmeztet, hogy a kutyák farkának csóválása nem mindig a boldogság jele; sok esetben inkább éberségüket fejezik ki ezzel a mozdulattal, nem pedig azt, hogy jól érzik magukat. Hasonlóan, a hangok is sokat elárulhatnak az állatok érzelmeiről: egyesek örömükben kezdenek el ugatni vagy nyávogni, míg mások stresszes helyzetekben vokalizálnak.
A testbeszéd mellett érdemes figyelni az állat viselkedését. Amikor boldog - az emberhez hasonlóan - az állat is sokkal szociálisabb. Szívesen tartózkodik az emberekkel egy szobában, akár oda is bújik. Játszik, nem morog vagy fúj az idegenekre. Mindezt a fajta is befolyásolja: a labradorok például sokkal szociálisabbak és fajtársaikkal is szívesebben játszanak, mint a shiba típusok, a kiemelkedően intelligens pásztorkutyák (border collie, ausztrál juhász) pedig jobban kedvelik az emberek társaságát, mint más kutyáékét.
A macskák szocializációját alapvetően 7 hetes korig lehet befolyásolni, a kutyák pedig 14 és 16 hetes koruk között veszik fel a későbbi szokásaik jelentős részét. Ez az időszak rendkívül meghatározó a későbbi kötődési formák szempontjából, a szakértő azonban hangsúlyozza: szinte bármilyen negatív szokás vagy mintázat megváltoztatható a megfelelő specialista segítségével.
A boldogság jele az is, ha az állat ugrál, rohangál. A viselkedést a legjobban az angol "zoomies" kifejezéssel lehet leírni, aminek magyar megfelelője nem igazán van, de ez alábbi videó tökéletesen megmutatja miről van szó. Van természetesen macskás verzió is.
Mit tesz az állat, ha nem érzi jól magát? Bizonyos szempontból ezt könnyebb észrevenni. A kutyák, ha szoronganak, gyakran visszahúzódnak, fülüket lehajtják, farkukat pedig a lábuk közé rejtik, orruk pedig száraz marad. Előfordulhat, hogy ide-oda járkálnak, vagy éppen saját magukat, illetve sima felületeket kezdenek el nyalogatni. Ezen kívül agresszív viselkedés is megjelenhet náluk, mint például morgás, ugatás vagy akár harapás is.
A macska ilyenkor füleit hátrahúzza, hátát ívbe görbíti, és akár laposan is kúszhat a talaj mentén. Farka a földre lecsügg, miközben sziszegés, köpködés és vakarózás kíséri mozgását. A pupillái kitágulása szintén gyakori jelenség, amely szorongásra vagy stresszre utal, legyen szó akár kutyákról, akár macskákról.
A testbeszéd és a viselkedésformák szempontjából a korábban említett jelek ellentéte is sokat elárulhat. Ha egy állat levert, és nem reagál a játékokra, az általában azt jelzi, hogy valami nincs rendben. Elképzelhető, hogy a környezetében jelentős változások történtek – például költözés, egy közeli hozzátartozó elvesztése vagy egy új családtag érkezése –, és ezek feldolgozása hosszú időt vehet igénybe, akár hónapokig is, ahogy azt Stanley Coren pszichológus a Postnak nyilatkozta.
Amikor a háziállat rosszul viselkedik - megrág dolgokat, a lakásba piszkít -, vagy szomorúnak látszik, sokszor egy számára kellemetlen szituációval próbál a maga módján megbirkózni, vagy felhívni magára a figyelmet. A legtöbb esetben az aggasztó viselkedés megszüntethető olyan tevékenységek által, amiket az állat élvez.
Az emberek a világot főként a látvány alapján érzékelik, míg a kutyák számára a szagok jelentik a legfőbb információforrást. Éppen ezért, a séták során nem a megtett távolság a lényeg, hanem az élmények és ingerek sokasága. Engedjük meg nekik, hogy szaglásszanak, rohangáljanak és felfedezők legyenek. A macskák esetében pedig a vadászat ösztöne dominál, így érdemes játékokkal stimulálni őket, hogy kiélhessék természetes kíváncsiságukat és energikus természetüket.
Lehetséges, hogy komoly problémával állunk szemben: ha a háziállat folyamatosan levert, nem mutat érdeklődést a korábban kedvelt tevékenységek iránt, és huzamosabb ideig szokatlan módon viselkedik, akkor érdemes szakmai segítséget kérni. Az állatorvos szakértelme kulcsfontosságú lehet a terápiás beavatkozás vagy gyógykezelés szükségességének megítélésében.
A leglényegesebb dolog az, hogy az állatok jelenléte nem csupán számunkra kedvező, hanem számukra is. Sokszor a feladatunk csupán annyi, hogy időt szánjunk rájuk. Hozzuk őket magunkkal, ahová csak lehet, simogassuk, és játsszunk velük. Coren professzor szavaival élve: "A kutyák számára már az is jutalom, ha az általuk szeretett emberek környezetében lehetnek." Ez jól tükrözi, hogy az állatok boldogságához milyen egyszerű, ámde fontos lépések vezetnek.
