Izrael valóban komoly lépéseket tervez az iráni atomprogram megszüntetése érdekében.
Izrael továbbra is folytatja az Irán ellen indított légitámadások sorozatát, amely péntek hajnalban vette kezdetét. Benjamin Netanjahu miniszterelnök kijelentette, hogy az iráni rezsim soha nem volt olyan gyenge pozícióban, mint jelenleg. A mostani izraeli-iráni konfliktus sokkal intenzívebbnek bizonyul, mint a tavalyi összecsapások, amikor a felek egymás ellen korlátozott drón- és rakétatámadásokat hajtottak végre. Irán ugyan reagált az izraeli támadásokra, de kétségtelen, hogy a perzsa állam területét az 1980-1988-as Irak-Irán háború óta nem érték ilyen súlyos csapások, mint az elmúlt órákban. Izrael célja valószínűleg az iráni politikai rendszer megváltoztatása.
Izrael péntek hajnal óta intenzív légiharcot folytat fő riválisa, Irán ellen. Az elvégzett légi csapások nem csupán a nukleáris programokat célzó létesítményeket érintették, hanem a légvédelmi rendszereket és rakétatámaszpontokat is. Ennek következtében a már tavaly meggyengített iráni állam most még nehezebben tud válaszcsapásokat végrehajtani. A hírek szerint az izraeli légierő szinte akadálytalanul hajthatja végre a bombázásokat és rakétatámadásokat, miközben a Moszad ügynökei, akik beszivárogtak Irán területére, a helyi segítők támogatásával pontos információkkal rendelkeztek az iráni katonai vezetők tartózkodási helyéről. A légicsapás során életét vesztette Hoszein Szalami, a Forradalmi Gárda parancsnoka, valamint Mohamad Bageri vezérkari főnök is. Meg nem erősített információk szerint az izraeli erők Iránból indítottak dróntámadásokat is. Elemzők úgy vélik, hogy Benjamin Netanjahu kormányának már régóta a tervei között szerepelt a pénteken megkezdett légiháború.
Izraeli források alapján a légierő több tucat nukleáris célpontot támadott meg, és Benjamin Netanjahu kormányfő nyilatkozata szerint a csapások még napokig folytatódni fognak. "További támadásokra is lehet számítani. Az iráni vezetők teljesen zavarban vannak, nem tudják, mi csapott le rájuk, és arról sincs fogalmuk, mi vár még rájuk" – tette hozzá, hangsúlyozva, hogy az iráni rezsim soha nem volt ilyen gyenge pozícióban. Netanjahu arra is buzdította az iráni népet, hogy használják ki ezt a helyzetet, és harcoljanak a szabadságukért. Az első elemzések alapján az izraeli légicsapások sikeresnek bizonyultak; a Natanzban található létesítményben megszűnt az áramellátás az urándúsításhoz használt centrifugák esetében. Az izraeli kormány arról is tájékoztatott, hogy a légierő sikeresen megsemmisítette az iszfahani központot, ahol az atomfegyverek előállításához szükséges gyártási folyamatokat folytatták. Izrael véleménye szerint a hadsereg képes arra, hogy a légiháború folytatásával meggátolja Iránt abban, hogy folytassa katonai atomprogramját.
Történelmi lecke
A "Felemelkedő oroszlán" (Rising Lion) kódnevű offenzíva célja, hogy megakadályozza Irán atomfegyver előállítását, mivel a jeruzsálemi hatóságok szerint ez Izrael létét fenyegetné. Teherán ugyan tagadja, hogy nukleáris fegyvereket kívánna kifejleszteni, de a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) máris arra figyelmeztetett, hogy az iráni dúsítási program mértéke túllép a békés célú atomenergia fejlesztésének keretein. Az iráni vezetők nyilatkozatai, amelyekben rendszeresen a zsidó állam megsemmisítésével fenyegetőznek, tovább fokozzák az izraeli politikai körök aggodalmát.
Netanjahu véleménye szerint, míg közel egy évszázaddal ezelőtt a politikai vezetők nem tettek eleget, hogy megakadályozzák a náci diktátor, Adolf Hitler ámokfutását, ami a zsidó nép harmadának elpusztulásához vezetett, addig Izrael most, az Irán ellen irányuló lépésével, bizonyította, hogy levonta a történelmi tanulságokat.
Izrael már korábban is tett lépéseket az iráni atomprogram lassítása érdekében. Az utóbbi években több neves iráni atomtudós vált merénylet áldozatává, miközben Izraelnek - amerikai segítséggel - sikerült egy olyan rosszindulatú programot - a Stuxnetet - bejuttatni az iráni atomlétesítményekbe, amely tönkretette az urán dúsítását végző centrifugákat. Irán és a Nyugat ugyan 2015-ben megállapodott a perzsa állam nukleáris programjának szabályozásáról, ám amikor Donald Trump megkezdte első mandátumát, a lehető legrosszabbnak nevezte az alkut és felmondta a megállapodást.
Donald Trump és az izraeli háború kérdése egy olyan téma, amely sok vitát és elemzést generált a politikai színtéren. Az Egyesült Államok korábbi elnökének politikai döntései és megjegyzései jelentős hatással voltak Izrael és a palesztinok közötti konfliktusra. Trump adminisztrációja alatt számos fontos lépés történt, mint például Jeruzsálem elismerése Izrael fővárosaként, ami tovább feszítette a már amúgy is érzékeny viszonyokat a térségben. A háború során számos emberi jogi kérdés is felszínre került, és a nemzetközi közösség figyelme egyre inkább a konfliktus következményeire irányult. Trump politikája, amely gyakran a "szakítós" megközelítést hirdette, sokak szemében tovább mélyítette a feszültségeket. Az izraeli-palesztin konfliktus bonyolult és sokrétű, és Trump szerepe ebben a folyamatban továbbra is vitatott téma marad. A jövőbeni politikai döntések és a nemzetközi együttműködés kulcsszerepet játszhatnak abban, hogy a régióban tartós békét lehessen elérni. Az izraeli háború és Trump öröksége tehát nemcsak a múlt, hanem a jövő politikai táját is formálja.
Az Egyesült Államok elnöke nemrégiben arról beszélt, hogy Washington tisztában volt az izraeli hadműveletek terveivel. Kifejezte, hogy szívesebben látta volna, ha Netanjahuék várnak az akcióval, mivel lehetőség nyílt volna a válság diplomáciai úton történő rendezésére. "Mindent tudtunk, és igyekeztem megóvni Iránt a megaláztatástól és a pusztulástól, mert szerettem volna, ha létrejön egy megállapodás. Még mindig van esély az alkura, még nem késő" - nyilatkozta Trump. Később pedig arra figyelmeztette Teheránt, hogy sürgősen egyezzen meg, különben hamarosan túl késő lesz. Trump, ahogyan azt már megszokhattuk, ismét megváltoztatta nézőpontját: míg korábban a Netanjahuval folytatott tárgyalások során a támadás elhalasztását kérte, most úgy tűnt, mintha ő lenne az offenzíva egyik szellemi atyja, állítva, hogy hatvannapos ultimátumot adott Iránnak a megegyezésre. "Ez most a 61. nap, megmondtam Iránnak, mit kellene tenniük, de ők késlekedtek" - írta a Truth Social nevű közösségi platformján. Emellett méltatta az izraeli műveletekhez felhasznált "kiváló amerikai technológiát" is.
A The Guardian című brit lap értékelése szerint függetlenül attól, hogy éppen mit mond Trump, biztosra vehető, hogy az USA tudott a készülő izraeli akcióról. Ezt támasztja alá az is, hogy az utóbbi hetekben az USA rakétákat szállított Izraelbe a Vaskupola nevű légvédelmi rendszer számára, mert Izrael már akkor készült a lehetséges iráni ellencsapásokra.
A péntek délelőtti órákban Irán több mint száz drónt indított Izrael irányába, míg az esti órákban rakétatámadások célpontjává vált Jeruzsálem és Tel Aviv. A hatóságok sürgetően kérték a lakosságot, hogy keressen menedéket az óvóhelyeken, amíg a légvédelem igyekezett megsemmisíteni az érkező rakétákat. Az izraeli hatóságok nyilatkozata szerint Irán körülbelül száz rakétát lőtt ki, ezek közül a légvédelem a többséget sikeresen megsemmisítette, azonban helyi források arról számoltak be, hogy Tel Avivban legalább egy repülőeszköz becsapódott. Az iráni rakéták megsemmisítése érdekében Izrael több szövetségese, köztük az Egyesült Államok is aktívan részt vett. Izraeli források szerint több mint negyven sérültet ápolnak kórházban, és legalább egy ember életét vesztette a támadások következtében.
A kínai és orosz bírálat jellemzői és hatásai rendkívül érdekes és összetett témát képeznek. A két ország politikai és gazdasági kapcsolatai, valamint a nemzetközi színtéren való együttműködésük gyakran bírálatok kereszttüzébe kerül. Ez a bírálat nemcsak a kormányzati intézkedésekre és döntésekre vonatkozik, hanem a társadalmi és kulturális aspektusokra is kiterjed. A kínai bírálat általában a demokratikus értékek hiányára, az emberi jogok megsértésére és a cenzúrára összpontosít. Oroszország esetében a bírálatok gyakran a politikai elnyomásra, a sajtószabadság korlátozására és a nemzetközi normák figyelmen kívül hagyására irányulnak. Mindkét ország esetében a nemzetközi közösség reakciói és a globális politikai dinamikák is fontos tényezők, amelyek befolyásolják a bírálatok mértékét és jellegét. A bírálatok hatása nemcsak a belpolitikai helyzetre van kihatással, hanem a külföldi kapcsolatokra is. A nemzetközi közvélemény és a globális politikai környezet folyamatosan formálja a két ország imázsát, és ez a bírálatok révén számos esetben felerősödhet vagy éppen ellenkezőleg, mérséklődhet. Összességében a kínai és orosz bírálat egy komplex téma, amely mélyen gyökerezik a politikai, társadalmi és kulturális kontextusokban, és amely folyamatosan fejlődik a globális események hatására.
Miközben az Egyesült Államok egyre egyértelműbb támogatását fejezi ki Izrael katonai akciói iránt, Kína határozottan Teherán mellé állt. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának rendkívüli ülésén felszólaló nagykövet hangsúlyozta, hogy Izrael tevékenységei sértik Irán szuverenitását és területi integritását. Kína álláspontja szerint Izraelnek azonnal le kellene állítania légicsapásait, mivel Iránnak jogában áll folytatni békés atomprogramját.
Teherán egyik legfontosabb szövetségese, Oroszország, amely már évek óta iráni drónokkal támogatja Ukrajnát, szintén bírálta Izraelt. Vlagyimir Putyin, az orosz elnök, kijelentette, hogy Izrael megszegte az ENSZ alapokmányát és a nemzetközi jogot. Ezen kívül felajánlotta, hogy kész közvetítő szerepet vállalni a konfliktusban álló felek között.
