Donald Trump új kihívásokkal nézhet szembe, mivel új ellenfél léphet a porondra.
Az Egyesült Államok gazdasági kihívóinak mindig új feje nő. Kezdődött a németekkel, aztán jöttek a japánok, majd jelenleg ismét Kína az első számú közellenség - mindeközben India is készül a kihívó szerepére.
Donald Trump amerikai elnöki hivatalba lépése után mindössze fél év telt el, ám a világgazdaság kilátásai mostanra soha nem látott mértékben bizonytalanná váltak. Az OECD legfrissebb előrejelzései szerint a globális gazdaság növekedését 2025-re vonatkozóan 3,1 százalékról 2,9 százalékra, míg 2026-ra 3 százalékról szintén 2,9 százalékra módosították. Az elemzők ehhez a csökkentett prognózishoz két fontos megjegyzést fűztek, amelyek további aggodalomra adhatnak okot.
Az egyik tényező, amely hozzájárul a gyengüléshez, az az Egyesült Államok, Mexikó, Kanada és Kína gazdasági helyzetének romlása, amely Trump vámháborújának következménye. Továbbá, a jövőbeni előrejelzések azon a feltételezésen alapulnak, hogy a májusi vámtarifaszintek érvényben maradnak az év hátralévő részében, valamint a következő évben is. Az inflációs helyzet is hasonlóképpen alakul. A kereskedelem költségeinek növekedése miatt az OECD országokban várhatóan idén 4,2 százalékos pénzromlásra számíthatunk, ami jövőre 3,2 százalékra mérséklődhet. Az OECD decemberi előrejelzése szerint 2025-re 3,7 százalékos inflációt, míg 2026-ra 2,9 százalékot vártak.
Trump elnök Kína elleni dühe arra készteti a vállalatokat, hogy feltegyék maguknak a kérdést: maradjanak vagy költöztessék át üzemeiket máshová - derül ki a Bloomberg cikkéből. A világon egy olyan ország van, amely bizonyos szempontból képes azt kínálni, amit Kína. Ez az ország India, amelynek déli része jó lehetőségekkel kecsegteti a költözni akarókat.
Az óriási népességgel rendelkező ország munkaképes korú lakossága 961 millió főt számlál, míg Kína 984 millióval büszkélkedhet. A feldolgozóipari órabér Kínában 5,6 dollár, ami jelenlegi árfolyamon körülbelül 1912 forintot jelent, míg Indiában mindössze 1 dollárt, vagyis alig több mint 341 forintot keresnek az alkalmazottak. Érdekes módon a délkelet-ázsiai térségben, például Indonéziában szintén hasonló órabér jellemző, de a környező országokban a munkaadók általában magasabb béreket kínálnak.
A hatalmas területű ország déli része jelentős ipari fejlődésen ment keresztül, különösen a délkeleti Tamilnádu államban, ahol a helyi kormány minden tőle telhetőt megtesz a befektetők vonzásáért. Folyamatosan zajlanak az infrastrukturális fejlesztések, és a kormány bőkezű adókedvezményekkel próbálja eloszlatni a régi, negatív előítéleteket, amelyek szerint Indiában nehézkes az üzletelés.
India függetlensége után a gazdasági önellátás szemléletét követte, amelynek célja az volt, hogy az ország saját szükségleteit képes legyen kielégíteni. Az 1990-es években azonban ez a megközelítés a külgazdasági nyitásra váltott, ami jelentős tőkebeáramlást hozott magával. A jelenlegi kormány ambiciózus célt tűzött ki: a feldolgozóipar részesedése a GDP-ből 25 százalékra emelkedjen. E célkitűzést azonban eddig nem sikerült megvalósítani; az országos átlag csupán 17,3 százalék körüli, ami az elmúlt évtized során lényegében változatlan maradt.
Néhány indiai állam azonban kiemelkedő teljesítményt nyújt az átlaghoz képest. Tamilnáduban például a 25 százalékos cél elérése már a láthatáron van, noha az ország népességének csupán hat százaléka él itt. Ezen a területen található India legnagyobb ipari parkjai, és Tamilnádú adja az elektronikai termékek exportjának 40 százalékát, valamint a motorkerékpár- és autóalkatrész-kivitel közel felét. Azonban a helyzet árnyoldala, hogy a Tamilnáduban gyártott termékek összetevőinek jelentős része Kínából érkezik. Emiatt jelenleg nem tekinthető önálló riválisnak a világ más gazdasági központjaival szemben, de a helyzet gyorsan átalakulhat.
