Jakupcsek Gabriella: Ahol a politika jelen van, ott az ember könnyen manipulálhatóvá válik.

Jakupcsek Gabriella szombat délelőtt Havas Dóra gasztroműsorának társműsorvezetőjeként lép a TV Paprika képernyőjére. Az adás felvétele után a Blikk újságírói lehetőséget kaptak, hogy interjút készítsenek a népszerű műsorvezető-írónővel. A beszélgetés során szóba került, hogy mennyire befolyásolja Gabriella döntéseit, hogy ki a vendéglátója, illetve milyen meghívások érkeznek hozzá a különböző szereplésekre.

Természetesen! Íme egy egyedi változat: "Ez tényleg számít! A műsort a régi kollégáim készítik, és külön öröm volt újra látni Radnai Pétert, valamint a rendezőt és a szerkesztőket. Már az is boldogsággal töltene el, ha csupán látogatóként érkeztem volna. Dórával egyébként sosem találkoztunk még ilyen környezetben; eddig mindig ő volt az én vendégem. Ezért ez az esemény számomra rendkívül izgalmas, és nagyon élvezem az ilyen új helyzeteket."

- magyarázta Jakupcsek, aki azt is felfedte, létezik-e olyan kérés, amit nem fogad el, és hogy hol találja azt a határt, ami számára már elfogadhatatlan.

Az életünk során számos olyan esemény és tapasztalat érkezik, amelyeknek megvan a maga ideje. Fontos, hogy felismerjük, mikor és hol van a helyük az életünkben. Ugyanakkor az is elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk azzal, kik azok, akikkel ezt az utat járjuk. A megfelelő társak mellett könnyebb navigálni a kihívások között és élvezni az örömöket.

Ahogy említi, a hitele is közrejátszik ebben, de az is lényeges, hogy az a személy, aki mellette áll, felkeltse az érdeklődését.

Számomra a legfontosabb az, hogy milyen értéket képvisel egy ember, és kit tisztelek benne. Ez az alapvető kérdésem. Szükségem van arra, hogy meglássam, mi teszi a másik embert számomra vonzóvá. Fontos, hogy jól érezzem magam egy adott közegben, és ahogyan már említettem, az időzítés is kulcsfontosságú. Sokszor tapasztalom, hogy az emberek későn kapnak megkereséseket, amelyek a koruk, stílusuk vagy felkészültségük miatt nem biztos, hogy a legjobb döntésnek bizonyulnak. Vannak műsorok, amelyekre visszatekintve azt mondom, hogy "jaj, de jó lett volna néhány évvel ezelőtt részt venni benne" - akkor még szívesen belevágtam volna. De ami elmúlt, azt már nem lehet visszahozni.

A beszélgetés során szóba került, hogy Jakupcsek olyasmit sem vállal, aminél felmerül a politika. Múlt hónapban például lemondta egy női konferencián való szereplését, mert egy aktív politikust - Magyar Pétert - is meghívták a tudta nélkül. Azt mondja, a politika egy nagyon erős határ.

Mert ahol ott a politika, az ember könnyen válik akaratán kívül eszközzé egy-egy politikus kezében. Innentől pedig megállíthatatlan a címkézés, a megbélyegzés. Felfokozott időszakban ez gyűlölködést, fenyegetéseket jelent. Ettől függetlenül én még magánemberként felelősséggel várok egy változást, de ezt nekünk is meg kell tenni magunkban. Nem fordulhatunk egymás ellen, nem láthatunk egymásban azonnal ellenséget, nem sorolhatjuk be a másikat rögtön ide vagy oda. Mert nem ez számít. Nagyon szeretek kiállni ügyek mentén, de nem szeretem magam eszköznek érezni. Ettől eddig is távol tartottam magam, az elmúlt 15 évben is, és most is szeretném magam ahhoz tartani, hogy bár a nagyon fontos társadalmi kérdéseket minél szélesebb körben jó megvitatni, a pártpolitika beszűkít, leegyszerűsít. Ez nem az én terepem.

A műsorvezető korábban a #Bochkorban jelentette ki, hogy a TV2-n újraindult Napló vezetését sem vállalná, amit szakmai-erkölcsi kérdésnek nevezett a stúdióban.

Mindenki saját magának határozza meg, mit fogad el vagy utasít el. Fontos, hogy a szabadságunk része legyen az is, hogy bárki kifejezhesse ellenérzését olyan dolgokkal szemben, amelyek nem feltétlenül egyeznek meg a saját értékrendjével.

Az interjú során felmerült Jakupcsek nemrégiben megosztott Facebook-posztja is, amelyben nosztalgiával idézte fel a régi MTV-székház elhagyatott épületét. A bejegyzésében többek között megjegyezte, hogy "a páternoszter nagyszerűen szimbolizálja a körforgást, és azt, hogy a mi szakmánk jelenleg is egyfajta hullámzásban él: hol fent, hol lent." Ezzel összefüggésben arra voltak kíváncsiak, hogy ő szerint most éppen hol tart a szakma.

Ahogy írtam, hol fent, hol lent. Nagyon sok tehetséges ember van, és nagyon megosztó, ki mikor jut lehetőséghez, ráadásul szerintem sokkal színesebb a mi szakmánk, mint ahány műfajt most megjelenít. Nagyon szeretném ezt megint egy virágzó műfajú szakmaként látni, hogy ne csak a politika és a primer szórakoztatás legyen terítéken, hanem például a magazinműsorok is, amelyekben rengeteg érdekességet, értékes embert meg lehet mutatni. Valahogy az értékek mentén kellene haladnia a televíziózásnak, amire a pályafutásom kezdetén egyébként ez volt a jellemző, mert akkor az volt a dolga, hogy ismereteket terjesszen.

Kiemelte, hogy azóta az internet rengeteget átvett a tévé szerepéből, de a civilek, valamint az ő tehetségeik bemutatása továbbra is fontos feladat maradt.

Havas Dóra műsora például pont ilyen. Rá kellett csodálkoznom, hogy miközben a felvétel alatt olyan dolgokról beszélgetünk, amikről mindenki szeret, mert a gasztronómia az érzékszerveinken keresztül hat, tehetséges fiatalemberek ülnek a stúdióban, akik valamit létrehoznak, akár egy vállalkozást, vagy épp a kultúrát menedzselik. Épp azt mondtam a főszerkesztőnek, hogy ugyan egy gasztroműsorról van szó, érdemes elgondolkodni azon, hogy pont itt jelennek meg olyan emberek, akiknek sokkal nagyobb publicitást lenne érdemes adni.

Ami a legutolsó saját műsorát, a 2022-ben befejeződött Jakupcsek Pluszt illeti, a műsorvezető kifejezi, hogy ez egy igazán különleges sorozat volt, azonban "ott elérkezett a finálé ideje". A talkshow műfajának hiányát érzi, és meggyőződése, hogy az egész ország is vágyik rá.

A civil emberek hangja sajnos gyakran elhallgat a televízió világában. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy írásaimmal kiállok mellettük. Az inspirációm forrása az a megfigyelés, hogy a hétköznapi emberek ritkán kapnak teret a képernyőkön, és ha mégis, az általában tragikus körülmények között történik, mint egy baleset, amit a hírekben közvetítenek. Pedig ha az életünket szolgálatként tekintjük, a televízió szerepe kulcsfontosságú: képes példákat állítani elénk, legyenek azok pozitívak vagy negatívak, valamint információkkal ellátni a közönséget. Ebben a küldetésben mélyen hiszek, és szeretném, ha a civil emberek történetei is felhangzanának.

Jakupcsek az utóbbi évek során két könyvet publikált, és nemsokára érkezik a harmadik, a "Jóanyád!" című műve is. Az írásra – hasonlóan a televíziós munkáihoz és előadásaihoz – mint egy különleges hangszerre tekint, amelyen kifejezheti gondolatait és érzéseit.

Azt meséli, hogy tévés ajánlatok is kopogtatnak az ajtaján, de hangsúlyozza, hogy lényeges alaposan mérlegelni, mi lehetne igazán vonzó egy adott műsor keretein belül az ő szemszögéből.