A klímaváltozás hatása az agráriumra egyre nyilvánvalóbbá válik: ahhoz, hogy a szüreti munkálatokhoz elegendő munkaerőt biztosítsunk, idénymunkásokból jóval nagyobb számra van szükség. Ez a tendencia új kihívások elé állítja a mezőgazdasági ágazatot, hisz

A klímaváltozás, különösen a hőmérséklet növekedése, két markánsan eltérő mechanizmus révén gyakorolja hatását a mezőgazdasági munkaerőpiacra.

A kutatók megfigyelései szerint a 20-25 Celsius fokos hőmérséklet ideális feltételeket teremt a munkatermelékenység szempontjából. Bármilyen eltérés ettől a hőmérsékleti tartománytól negatív hatással van a termelékenységre: minél nagyobb a különbség, annál kifejezettebb a csökkenés.

Ez a munkatermelékenységben tapasztalható veszteség a mindennapi életre fordítva a következőt jelenti:

ahhoz a mezőgazdasági munkához, amit 25 Celsius fokos környezeti hőmérséklet mellett 20 munkás képes elvégezni, 35 Celsius fokos hőmérséklet esetén már legalább 25 munkásra van szükség.

A szőlőszüret során végzett videofelvételek elemzése rávilágított, hogy a hőmérséklet növekedésével a munkások pihenésre és folyadékbevitelre fordított ideje drámaian megnőtt. A ciprusi szőlőszüretelők esetében ez a kiesett munkaidő akár 30%-ot is elérhetett, amint a hőmérséklet átlépte a 30˚C-t, még úgy is, hogy a munkások teljesítménybért kaptak.

A probléma messze túlmutat Ciprus határain, hiszen Magyarországon is egyre nyilvánvalóbb a nappali csúcshőmérséklet drámai emelkedése (38-42˚C!), ami szélesebb területeken és egyre hosszabb időszakokban jelentkező hőhullámokhoz vezet. Kutatásunk keretében négy különböző térséget elemeztünk (az ábrán sraffozással kiemelve), és arra voltunk kíváncsiak, hogy a magyar mezőgazdaságban dolgozók hogyan alkalmazkodnak a hőstresszhez. Milyen módszereket alkalmaznak a kedvezőtlen hatások csökkentésére, és mennyire tudatosult számukra a hőstressz munkatermelékenységre gyakorolt hatása?

Eredményeink alapján egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a nappali órák melegedésével párhuzamosan a kültéri munkavégzés egyre nehezebbé válik. Ennek következtében a munkakezdés időpontja folyamatosan korábbra kerül. A munkások szinte napfelkeltétől kezdve igyekeznek dolgozni, ameddig csak lehetséges a forróság elkerülésére, ami általában a délelőtt 10-11 órás időszakra esik. Ez a jelenség nem új keletű, hiszen évszázadok óta alkalmazzák ezt a stratégiát az extrém hőmérsékleti viszonyok kezelésére.

A korábbi időszakokhoz képest egy jelentős változás figyelhető meg: a szélsőségesen meleg időjárás már nem csupán néhány napra, vagy egy-két hétre korlátozódik, hanem júniustól egészen augusztus végéig komoly hatással van a szabadban végzett mezőgazdasági tevékenységekre.

Bár nem tekinthető általános gyakorlatnak, az éjszakai munkavégzés egyre inkább elterjedt jelenséggé válik. A szőlő- és gyümölcsültetvények esetében ez leginkább növényvédelmi feladatokat jelent, de a gépi szüret és betakarítás is egyre gyakoribbá válik. A fóliás és üvegházas termesztési környezetekben a dolgozók hőstressz szintje jelentősen magasabb, mint a szabadban dolgozók esetében, ezért érthető, hogy ezen a területen is egyre több kísérlet indult az éjszakai munkavégzés bevezetésére.

A hőségnapok számának ugrásszerű növekedésével a szezon egyre nagyobb részét érinti a munkaidő hőmérséklethez (hőségriadóhoz) történő igazítása, ami munkaidő-csökkentést jelent. Ennek értelmében a rendelkezésre álló rövidebb időintervallumban (alig öt-hat óra alatt) kellene a megszokott munkamennyiséget elvégezni, ám ez csak több munkáskézzel lenne megoldható, miközben a hajnali munkakezdés is hozzájárul ahhoz, hogy egyre kevesebb az azt vállaló és a munka elvégzésére alkalmas munkaerő, ami a gazdálkodók számára a munkaerőhiány fokozódásaként érzékelhető.

A klímaváltozás újabb következményeként figyelhetjük meg, hogy a magas napi csúcshőmérséklet már olyan munkafolyamatokat is érint, mint például a szőlőszüret, amelyek korábban nem voltak ennyire veszélyeztetettek. A tél rövidülése miatt a tenyészidőszak jóval korábban, akár 2-4 héttel is kezdődhet, ami azt eredményezi, hogy a betakarítási időszak is egyre korábbi időpontokra tevődik át. Ez a változás nem csupán a mezőgazdasági munkát, hanem a szőlőtermelés teljes dinamikáját is átalakítja, új kihívások elé állítva a gazdákat.

Gyöngyös térségében a szőlőszüret ideje hagyományosan szeptember-október volt, ám az utóbbi években általánossá vált az augusztusi szüret, sőt voltak évek, amikor a korai fajtákat már júliusban szedni kellett, méghozzá a megszokotthoz képest jóval magasabb hőmérsékleti körülmények közepette.

A szőlősgazdák egyre inkább észlelik a szüretelők munkájának hatékonyságának csökkenését, valamint az általuk leszedett szőlő mennyiségének drámai visszaesését. Egy abasári szőlőtermesztő szavaival élve: "Ha például egy átlagos, közepes méretű Muscat Ottonel fürtről beszélünk, emlékszem, amikor én iskolás voltam, úgy tanultuk, hogy egy napszámos egy munkanap alatt körülbelül 500-600 kiló szőlőt tudott leszedni. A kétezres évek elején az ötszáz kiló még reálisnak számított, míg a hatszázas mennyiség már túlzás volt. Jelenleg viszont, ha egy szüretelő 200-250 kilót szed le, az már jó teljesítménynek számít."

A munkavégző képesség csökkenése egyre inkább észlelhető a gazdálkodók körében, akik ezt jellemzően a tapasztalt és szakképzett munkavállalók elöregedésével, valamint a helyükre lépő új munkatársak gyakori alkalmatlanságával vagy legalábbis rutintalanságával indokolják. Érdekes módon azonban a munkakörülmények, különösen a hőmérsékletváltozás hatásait senki sem említette a kutatás során, holott ezek is jelentős szerepet játszhatnak a munkások teljesítményének csökkenésében. Amikor a klímaváltozás gazdálkodásra gyakorolt hatásait vizsgáltuk, rendszeresen felmerült a szabadtéri munkák időkeretének eltolódása és szükségszerű lerövidülése. Ahogy egy gyöngyöstarjáni családi szőlőgazdaság vezetője találóan megfogalmazta:

nincs sok értelme ilyenkor [tíz óra után] kint dolgozni, mert csak elfárad az ember, haladni meg nem halad.

A megkérdezett gazdálkodók a hőstressz fogalmát elsősorban a növények szempontjából értelmezték, hangsúlyozva, hogy a klímaváltozás komoly kihívás elé állítja a növénytermesztést, legyen szó hajtatott zöldségekről fóliában, szőlőültetvényekről vagy gyümölcsösökről. Azonban a munkavállalók, beleértve saját magukat is, nem tekintették magukat a hőstressz áldozataiként, és nem vették figyelembe, hogy ők is elérhetik teljesítőképességük határait, sőt, egészségügyi kockázatokkal is szembesülhetnek. Ez a nézőpont súlyos információhiányra utal, hiszen a hőstressz nem csupán a termelési hatékonyságot rontja, hanem komoly egészségügyi problémákat is okozhat, extrém esetekben akár az emberi élet védelmét is veszélyeztetheti.

A hőstressz kezelésének egyik kulcsfontosságú eleme a megfelelő pihenőidő biztosítása, amely a munkaegészségügy szempontjából elengedhetetlen. A klímaváltozás miatt egyre több munkavállalónak kell szembenéznie a hőstressz fokozódásával. Fontos azonban észben tartani, hogy a munkaadók általában a teljesítmény növelésére törekednek, míg a dolgozók számára a legfőbb prioritás az egészségük megőrzése, de sok esetben a magasabb jövedelem elérése is. Ezen eltérő érdekek miatt mindkét fél hajlamos lehet figyelmen kívül hagyni a munkavédelmi hatóságok által javasolt pihenőidők fontosságát.

A mindennapi gyakorlat során a gazdálkodók arra törekedtek, hogy megfeleljenek a hazai, nem túlságosan szigorú jogszabályoknak. A munkahelyek munkavédelmi követelményeit a többször módosított 3/2002. (II. 8.) SzCsM-EüM együttes rendelet határozza meg, melyben a hőstressznek kitett munkahelyekre vonatkozó előírások is szerepelnek.

A pihenőidők effajta számontartása, tapasztalataink szerint legalábbis, teljesen idegen volt a hazai kisgazdaságoktól. A szabadtéren dolgozók alapvetően saját ritmusuk szerint haladhattak, ha pihenésre volt szükségük, pihenhettek, senki sem mérte, hogy miként alakul a pihenőidő.

A Szentes környéki, nagyobb foglalkoztatotti létszámmal dolgozó hajtatott növénytermesztők esetében ez a kérdés már jóval formalizáltabban jelentkezik. Ennek pozitív elemeként a műszakba be vannak építve a pihenők - ugyanakkor a dolgozók egy része inkább nem él a pihenés lehetőségével, hiszen teljesítménybért kapnak.

A teljesítményalapú bérezés rendszere arra ösztönzi a munkavállalókat, hogy csökkentsék a pihenőidők hosszát, és maximális erőfeszítéssel végezzék feladataikat, néha még saját egészségük kárára is. Ezzel szemben az időalapú bérezés (mint az óradíj vagy napidíj) esetében ez a probléma kevésbé jelentkezik. Ugyanakkor a magyar jogszabályok által előírt, hőstressznek kitett munkahelyeken kötelezően biztosított öt perces pihenőidő valószínűleg nem elegendő ahhoz, hogy a rendkívül magas hőmérsékletnek kitett dolgozók egészségét megfelelően megóvja.

A magyar jogi keretek között egy lényeges hiányosság figyelhető meg: a dolgozók hőstresszének mértékét nem mérlegelik kellőképpen, csupán egy általános küszöbértéket állapítanak meg.

A hazai munkavédelmi előírások szerint, ha a hőmérséklet tűző napon eléri a 40 ˚C-ot, a munkáltatónak óránként öt-tíz perc pihenőidőt kell biztosítania. Ugyanez a szabály vonatkozik egy árnyékos műhelyre is, ahol a hőmérséklet 31 ˚C-ra emelkedik. Tehát a munkavállalók védelme érdekében mindkét esetben gondoskodni kell a megfelelő pihenőkről.

Ezzel szemben az amerikai munkavédelmi hivatal (NIOSH) sávosan határozza meg az ajánlott pihenőidőt a hőstressz egészségkárosító hatásainak elkerülése érdekében. Így például, ha a munkavégzésre közvetlen napsütésnek kitéve kerül sor, és a hőmérséklet eléri a 40 Celsius fokot 20 perc nehéz fizikai munka után 40 perc(!!!) pihenést irányoz elő.

A kutatásunk során szerzett tapasztalatok és eredmények arra utalnak, hogy...

A klímaváltozás következtében megjelenő hőstressz új kihívások elé állít minket, így elengedhetetlen, hogy a hazai jogi kereteket átdolgozzuk. E változások figyelembevételével sürgető feladat, hogy a szabályozásunkat a jelenlegi környezeti realitásokhoz igazítsuk.

Természetesen! Kérlek, írd le, hogy mely két beavatkozási területről van szó, és milyen stílusban szeretnéd, hogy egyedivé tegyem a szöveget.

A kutatás finanszírozását a Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Alap biztosította (K 132975). További részletekért lásd: Koós B., Kovács K., Váradi M. M., Hamza E. (2024). "Mezőgazdaság és foglalkoztatás a klímaváltozás szorításában." Tér és Társadalom, 38(4), 64-92.

Ez a cikk a szerző egyéni nézőpontját tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik meg a Portfolio szerkesztőségének hivatalos álláspontjával.