Éjszakai élet a Nyolcban: Vajon elérhető-e a harmónia mindenki számára?
Budapest VIII. kerülete, a Józsefváros igazából két külön világ. Talán még inkább az, mint a többi. A belső része, a Palotanegyed már bőven integrálódott a turistás belvárosi vérkeringésbe, miközben a Körúton kívüli "Nyócnak" még mindig rossz a híre. Tény, hogy Józsefváros-külső még mindig a legszegényebb belső városrész, és a területén átfutó vasúti infrastruktúra, no meg a régi Ganz-gyár helyén működő kínai piac nem kifejezetten csalogatók, ám a rossz híre inkább abból fakad, hogy itt összpontosul Budapest hajléktalan-ellátása, és nem csak sok a romos ház, hanem rengeteg helyen laknak problémás, balhés szomszédok is. Ha nem egyenesen drogot osztanak.
A kerület átalakulása szédítő ütemben zajlik: a körúti szakaszon új szállodák építkezései pörögnek, míg a város más részein, a korábban üres telkeken és régi házak helyén, folyamatosan nőnek ki az új lakóépületek és kollégiumok. Józsefvárosban öt neves felsőoktatási intézmény jelenléte – az ELTE, az SZFE, a Pázmány, a Semmelweis és az NKE karai – még inkább fokozza a dinamizmust, ráadásul a Corvin-negyedben egy modern üzleti negyed is kialakult. Az elmúlt évtizedben a Nyócker jelentős metamorfózison ment keresztül, megújult, fiatalosabbá vált, és ezzel párhuzamosan a dzsentrifikáció folyamata is szárnyra kapott.
Ez pedig hatással van a negyedik éjszakai tevékenységeire is.
a bulinegyed határai mára jelentősen kitágultak, és a Blaha Lujza téren túl is felfedezhetünk izgalmas helyszíneket. Az egykori Corvin-tető és a Müszi már nem csupán a szórakozás központja, hanem a város kulturális életének pezsgő színtereivé váltak. A kerület közbiztonsága is javult, így az emberek bátrabban merészkednek felfedezni az újabb és újabb kocsmákat, bárokat és éttermeket. A régi, klasszikus Népszínház utcai késdobálók mellett megjelentek a modern, trendi helyek is, ahol a kreatív koktélok és a különleges gasztronómiai élmények várják az érdeklődőket. Ma már nemcsak a Macska vonzza a bulizni vágyókat, hanem egyre több olyan hely nyílik, ahol a zene, a művészet és a közösségi élmények találkoznak. A város éjszakai élete egyre színesebb és változatosabb, új trendek és stílusok jelennek meg, így mindenki megtalálhatja a számára legmegfelelőbb szórakozási formát.
Bár itt is tapasztalható némi aggodalom, legutóbb a Turbina került a figyelem középpontjába, miután zajproblémák miatt ideiglenesen felfüggesztették a zenés eseményeket a nagytermükben. Érdemes megjegyezni, hogy ez a hely a diszkók világában különleges helyet foglal el, és jelentősen eltér a többi újonnan megnyílt intézménytől – erről később még részletesebben is beszélgetünk majd.
Talán éppen a Corvin-tető sztorija mutatja meg, hogy az átalakulás milyen gyors is tud lenni. A népszerű szórakozóhelyet 2018-ban bezáratta az önkormányzat, miután egy razzián két (!) embert letartóztattak drogkereskedelemért, aztán többé nem is nyithattak már ki újra.
Végül az állam is beszállt a kerület fejlesztésébe, és 300 millió forintot biztosított az épület felújítására, hogy megújuljon a homlokzat, különösen a Blaha Lujza tér átalakítása kapcsán. Az új koncepció szerint a prémium turista- és vásárlóréteget megcélzó Time Out Market kap majd otthont az épületben, ami jelentős változást jelent ahhoz képest, hogy a teret korábban sokan csak "Budapest elhanyagolt sarkaként" emlegették.
Józsefvárosban az első fecskék már jóval korábban megérkeztek. Az áttörés éve 2014 volt, amikor végre megnyílt a négyes metró, ami új életet lehelt a Rákóczi térbe és a Köztársaság (most már II. János Pál Pápa) térbe is. Ezzel párhuzamosan a kerületbe betelepült az Auróra és a Gólya, míg a Csiga Café már közvetlenül előttük kinyitotta kapuit. Ekkor még egy minifesztivált is szerveztek „A Nyolc az új Hét” elnevezéssel, ami igazi különlegességnek számított.
Ennek ellenére a bevezető már arról árulkodott, hogy a Hétker színes és szabad szellemét el kell juttatni a Nyóckerig. Mindeközben azonban fontos, hogy egy erősebb civil-jótékonykodó aspektus is megjelenjen a történetben, hiszen a szociális problémák itt kétségtelenül a középpontban állnak, és érdemes figyelmet szentelni nekik. Ezen ügyekkel való foglalkozás nem csupán PR-tevékenység, hanem valódi elköteleződést igényel.
Bár ezek a helyek gyorsan népszerűségi csúcsra jutottak, a bulizni vágyó fiatalokat mégis inkább a frissen nyitott Bartók-negyed vonzotta magához. Ezzel pedig éppen azt a megállapítást cáfolták meg, miszerint ez a korosztály nehezen mozdul el otthonról.
Ebben az időszakban több kezdeményezés is született a Nyolc új helyszínek beindítására, azonban ezek általában rövid életűeknek bizonyultak. A valódi fellendülés csak a Covid időszakának környékén kezdett el kibontakozni, párhuzamosan azzal, hogy a lakhatási árak növekedése miatt a rossz hírű Nyócker hirtelen vonzó alternatívává vált e társadalmi réteg számára. Ezek az emberek szeretnék, ha gyalogosan is elérhetők lennének a belvárosi lehetőségek, miközben a Dürer-kert bezárása mellett a Keleti-blokk is eltűnt a térképről, így a művészek jelentős része a Józsefváros irányába vándorolt, ahol még rendelkezésre állt szabad infrastruktúra próbatermek és koncerthelyszínek számára.
Talán éppen ezért nem keltett akkora feltűnést, mint más kerületek, mert a fejlődése sokkal természetesebb és organikusabb folyamat volt. A helyszínek többségét magánvállalkozók bérelték vagy vásárolták meg, tisztán piaci alapon. Az emberi lépték is megjelenik: a legtöbb kocsma hétköznap éjfél körül (vagy akár egykor) zárja be kapuit, befogadóképességük pedig messze elmarad a hetedik kerület átlagától. Ráadásul úgy helyezkednek el, hogy a vendégek között ne keletkezzen egyetlen nagy, zajos tömeg, hanem inkább kellemesen eloszlott közönség mozogjon a helyek között.
A valódi tömegjelenetek csak olyan alkalmakra jellemzőek, amikor köztéri esemény zajlik, például a népszerű Józsefvárosi Jazzfesztivál vagy a kerület hagyományos falunapjaként ismert Kashmír Feszt.
Míg a Csiga, az Auróra és a Gólya már régóta a helyi élet meghatározó szereplői, az utóbbi években számos új helyszín látott napvilágot, amelyek saját, egyedi kultúrájukkal és közösségeikkel bővítették a város színtérét.
A Hintaló 2018-as nyitása előtt senki nem gondolta volna, hogy a kies, pusztulat Bacsó Béla utcában lehet tapast kínáló prémium koktélbárt üzemeltetni, ám az expat közönség ezt meghazudtolta. Jóformán állandó teltházzal fut a hely, és azóta a Bacsót is felújították, olyannyira, hogy a Népszínház sarkán új pizzéria üzemel kiülős terasszal, ott, ahol tavaly ilyenkor még építkezési kerítések és toi toi vécék fogadták az embert.
Ahogy mélyebbre merülünk a Rákóczi tér varázslatos világába, egyértelmű, hogy a környék átalakulása szembetűnő. Minden egyes helyszín terasszal büszkélkedik, ahol választhatunk a különleges cseh sörök (Bohémia), a prémium magyar borok (Borháló) és a hipster kultúra által inspirált koktélok (Vatoz) között. Itt talán a legjobban érzékelhető, hogy a város trendi részeiből érkező, igényes fiatalok találkozóhelyévé vált, így a klasszikus késdobálók helyett már az ő ízlésükhöz igazítják a kínálatot. Emlékszem, pár évvel ezelőtt még a Vaj árlistájának puszta látványa is szívrohamot okozott volna ebben a közegben (és a környéken!), ám mára a helyszín teljesen új dimenziót kapott.
Mindössze egy köpésnyire található a régi telefonközpontból kialakított Nyolcésfél, amely számos keleti blokkos menekült kreatív központja lett. A földszinten most Teufel néven futó teraszos kocsma várja a látogatókat, míg az ötödik emeleten a klasszikusabb szurkolói ivó, Ötésfél, egy műfüves focipályával is büszkélkedik! Ez a hely remek ellentétben áll az N° space sznobelektronikai koncepciójával. Az épület tele van próbatermekkel, műhelyekkel és irodákkal, így még éjfélkor is folyamatosan pezseg az élet, még akkor is, ha a vendéglátóegység ilyenkor lehúzza a rolót.
Az egész jelenség különös, hiszen míg a kétezres évek elején a művészek és a kocsmárosok közös erővel próbálták meg életre kelteni az elhagyott helyeket – gondoljunk csak a Szimplára vagy a Tűzraktérre –, addig most a Nyolcésfélnél már egy izraeli befektető az, aki az Inspirációs Övezet és Alkotótér néven kínálja bérbe az üzlethelyiségeket egy ipari épületben. Ez a fordulat jól tükrözi a színtér fokozatos professzionalizálódását, ahol a kreativitás és a vállalkozói szellem találkozik, de talán a régi, közösségi szellem is átalakul.
Két gazdasági válsággal ezelőtt még igencsak szégyenletesnek számított, ha valaki eladta magát, de manapság az anyagi megfontolások elsődlegességét már az alkotói körökben is egyre inkább elfogadják – ha másért nem, hát kényszerből.
Ezt a történetet talán a Gólya meséjén keresztül is nyomon követhetjük. A vonalas baloldali, szövetkezeti kocsma már régen áttelepült az egykori Budapest TV épületébe, és ehhez jelentős összegű bankhitelt kellett igénybe venniük. Ezen a ponton az üzem már annyira megerősödött, hogy a radikális balos szellemiségből fakadó házfoglalás gondolata gyakorlatilag fel sem merült.
és már csak a méretéből fakadóan is sokkal többfajta programot kell vinnie, mint ami csak a balos szubkultúrát érdekelné. Ám mégsem mindenáron a profitra megy: a közösségi hozzáállást jól jellemzi, hogy pár hete még lecsófőző versenyt is rendezett a szomszédságnak, akikkel külön munkacsoport tartja a kapcsolatot.
Egy lakón kívül nem is nyomja fel őket senki a hatóságnál, és a terasz lakott területre néző részét is bezárják este 11-kor, hogy a hétvégén hajnal négyig verető közönség ne zavarja a lakókat.
A Vajdahunyad utca 4. szám alatt található Turbina története igazán különleges és fordulatos. Az épület már a Kádár-korszakban is a közösségi élet színtere volt, hiszen úttörőház működött benne, ahol koncertek és táncstúdiók színesítették a fiatalok mindennapjait. A rendszerváltás után a Menhely Alapítvány alakította át szállóvá, ezzel új funkciót adva az épületnek. 2011-ben a hely újra életre kelt Gondozó néven, ahol egy klasszikus romkocsma várta a vendégeket, és amelynek egyik különlegessége az egyik első szabadulószoba, a ParaPark volt. Az évek során azonban ez a koncepció is változott, és 2016-ban Bujdosó kertté alakult, ami egy újabb izgalmas fejezetet jelentett. De a Bujdosó sorsa is megpecsételődött, és 2019-ben, a lakosság meglepetésére, Csete Manek Gábor és Papp László - akik már a Toldit, a Kolorádót, a Lärmot, a Fogast, a Központot és a Telekom Electronic Beatset is sikeresen üzemeltették - megnyitották a Turbinát. Ezzel egy újabb izgalmas helyszín született, amely újra megújította a környék kulturális életét.
Manek itt is egy igazán impozáns víziót valósított meg, pénzt, paripát és fegyvert nem kímélve, világszínvonalú hangtechnológiával és az ehhez méltó árszínvonallal - ami kétségkívül egy új szintet jelentett a kerületi szórakozóhelyek palettáján. Nem véletlenül, hiszen az utóbbi években a techno bulik kedvelői már hozzászoktak, hogy inkább ipartelepeken vagy éppen a puszta közepén keresnek maguknak szórakozást. Itt azonban egy hatalmas, modern helyszín nyílik a lakóövezet szívében, hajnalig tartó nyitva tartással. Éppen ezért feszültségek alakultak ki a jelenlegi önkormányzattal, hiszen az üzemeltetők már nem pusztán a bulinegyed rémei, hanem az underground szcéna igazi oligarchái lettek.
A mostani Nyócban azonban mégis talán az az igazán érdekes, hogy kik és hogyan tudtak tekerni egyet az egykor volt romkocsma-koncepción, alkalmazkodva a kerület sajátos megkötéseihez.
Ahogy korábban már említettem, az új közönség érkezésével elkezdtek eltűnni a régi nyóckeres kocsmák, és nemrég a Timi presszó is eladósorba került. Úgy tűnik, már csupán néhány ilyen hely él tovább, mint például a Kedvenc söröző a Népszínház környékén, a Kis Práter a Baross téren, vagy a Csendes a Visi Imre utcában.
Jelenleg úgy tűnik, hogy ezek a változások nem fognak nyomtalanul eltűnni. A Kiss József utcai Zsír esetében a berendezés szinte érintetlen maradt, csupán az itallapot, a kocsmárosokat és a vendégkört frissítették, ennek köszönhetően a hely mindig népszerű, és folyamatosan teltházzal üzemel, miközben valami népzenés őrület pörög a háttérben. Még izgalmasabb a 32-es söröző sorsa, amelyet a Fran Palermo zenekarból ismert Sajó Dani vásárolt meg, és a helyhez egy galériás üzlethelyiséget, a Picit is hozzácsatolt. Itt a régi hangulat és a személyzet megmaradt, míg a söröző hétvégenként a fröccsöt kedvelő hipszterek kedvenc találkozóhelyévé vált.
Ezeket követik a hangulatos, barátságos helyszínek, mint a Nagyfuvaros utcai aprócska Susuka, vagy a Német utcában megnyílt társasjátékozó, az Ignác, a nyúl. Ezek a helyek kiválóan tükrözik, hogy a reggeli órákban a kávézókban megforduló alkoholisták helyett egyre inkább egy kreatív, közösségi szellemű társadalmi csoport talál otthonra a nyolcadik kerületben.
Józsefvárosban mostanában a budapesti DIY-színtér igazi nagyágyúi gyűlnek össze. Számos olyan helyszín bontogatja szárnyait, amelyek zártkörűen, adományokból működnek, és eldugott pincékben vagy telepeken rejtőznek. Ezek a titkos búvóhelyek izgalmas programokat kínálnak mindazok számára, akik érzékenyek az ilyen különlegességekre, és nem riadnak vissza egy kis kosztól. Talán még meg is döbbennek, ha a fent említett helyeket említjük mellettük, hiszen az utóbbiakat a túlélés szelleme vezette a kerület felfedezésére.
A vendéglátóhelyek legújabb trendjei kapcsán könnyen észlelhető, hogy az önkormányzat sokkal fogékonyabbá vált a sétálóutcák kialakítására (gondoljunk csak a Pikó-féle autósüldözésre), valamint a teraszengedélyek rugalmasabb kezelésére. Ennek következtében sokkal kellemesebb atmoszféra alakult ki, mint ami az előző kerületi vezetés idején tapasztalható volt.
Jelenleg a yuppie-k, akiknek lehetőségük van a home office-ra, inkább a város szélén keresnek menedéket, míg a Covid-lezárások alatt formálódott generáció egy része már nem biztos, hogy a megszokott helyszínek és szituációk felé orientálódik. Ennek következtében talán a közösségi buborék is lassabban növekszik.
Persze, rengeteg pénzt lehet beleölni a közterek felújításába, de a Keleti pályaudvar környékén már jól látszott, hol húzódnak a határok – nem is beszélve a Blaháról. Ez a kissé zord megjelenés viszont talán éppen elég ahhoz, hogy a kerület külső része rejtve maradjon a turisták és az őket kiszolgáló vállalkozások elől, lehetővé téve ezzel, hogy ez az idilli állapot néhány évig megmaradjon. Jelenlegi tapasztalataink alapján úgy tűnik, hogy az éjszakai élet és a helyi lakók viszonya a "hagyd élni az élni hagyni" elv mentén működhet, ha a csillagok kedvező együttállása folytán a dolgok megfelelő arányban és mértékben zajlanak.
