Elindul a világ legjobbjai nélküli világbajnokság, és csupán egy kérdés lebeg a levegőben: vajon Európa mennyire tekinti ezt a tornát komolyan?

Közép-európai idő szerint vasárnap hajnali 2 órakor kezdetét veszi a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) új, nagyszabású sorozata, a 32 csapatos klubvilágbajnokság, amelynek első mérkőzésén az egyiptomi al-Ahli és az amerikai Inter Miami FC lép pályára. Érdekesség, hogy a kiírás következtében a hét legerősebb bajnokság győztesei közül öt csapat nem tud részt venni a tornán...

Egy régóta dédelgetett álom most végre valósággá válik. Több mint hét évvel ezelőtt, 2019 márciusában a FIFA bejelentette, hogy átalakítja a klubok világbajnokságát. Az új formátum első, 32 csapatos kiadásának 2021-ben Kínában kellett volna megrendezésre kerülnie – de a koronavírus-járvány váratlanul közbeszólt, és az egész világot megállította.

A történet egy ideig a megszokott kerékvágásban haladt - egészen a Manchester City diadaláig -, amikor 2025-re végre sikerült megvalósítani a régóta várt eseményt.

Amelynek megítélése, finoman szólva, igencsak vegyes...

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság számára komoly fejtörést jelentett, hogy miként lehet egy versenyt úgy kialakítani, hogy az mindenki számára hozzáférhető legyen, miközben a világ legkiválóbb sportolóit is bevonjuk. (És most tényleg hagyjuk figyelmen kívül azt a hosszú időszakot, amely alatt a profi sportolók kizárása különböző sportágakban zajlott.)

Az alapgondolat, amely lehetővé teszi, hogy sportolók a világ minden tájáról próbára tegyék magukat a legjobbak között, valóban nemes. Azonban, ha kiderül, hogy egy sportoló, aki részt vesz egy ilyen viadalon, egy erősebb nemzet válogatóján a legjobb húszba sem jutna be, akkor ez visszás eredményt eredményezhet. Hasonló problémákkal küzd a FIFA is, amely a 2026-os világbajnokságra 48 csapatosra bővítette a mezőnyt. Ám ahelyett, hogy a saját erősorrendjéhez igazodott volna, még lazított is a kritériumain.

A legutóbbi eredmények alapján a legnagyobb örömünkre az történt, hogy a legtöbb tagországgal rendelkező UEFA, amely a világ legjobb 11 csapata közül kilencet képvisel, valamint 48 csapatból 26-ot felölelő szövetség, sikeresen kiosztotta a 16 plusz kvótából hármat. Rendezés esetén ez a szám 13+1-re emelkedett, így végül csak két kvótát kellett megosztani. Ennek következtében most már összesen 16 európai csapat képviselheti kontinensünket a világbajnokságokon.

Ez azt jelenti, hogy a mezőnyben továbbra is a legnagyobb arányban az európai csapatok képviselik magukat, azonban az eddig sem kedvező 13/32 (vagy 14/32) arány 16/48-ra csökkent, így tovább gyengült az amúgy sem túl erős mezőny.

A FIFA ismét egy újabb lépést tett, amikor létrehozta a klubvilágbajnokságot, amelyen csupán 12 helyet biztosított az UEFA számára. Míg a nemzetközi versenyeknél globálisan van egyfajta egyensúly, addig a legkiválóbb nem európai labdarúgók túlnyomó többsége mégis európai klubok színeiben szerepel. Ha csak a keretek piaci értékét vesszük alapul, óriási eltérések mutatkozhatnak, ami a kontinens futballjának gazdasági súlyát tükrözi.

Vagy ha úgy jobban tetszik, a klubvilágbajnokságon elinduló nem európai együttesek közül a 11 legértékesebb csapat együtt sem éri el a Real Madrid szintjét.

Ezek tükrében valóban csak egy kérdés marad: mennyire tekintik komolyan az európai csapatok azt a plusz sorozatot, amelyet egyelőre inkább elkerülnének, mintsem várva várt eseményként üdvözölnének.

Jöjjön azért az ellenoldal is: az UEFA-nál a Bajnokok Ligája reformálásával az országonkénti egy (címvédő esetén plusz egy) kvótát feladva mára addig jutott az elitsorozat, hogy a következő idényben a világ legerősebb bajnokságai közül az angol hat(!), a spanyol öt, az olasz, a német, a francia négy-négy együttest indíthat.

Míg a múlt különböző időszakaiban román, skót és jugoszláv csapatok is megkoronázhatták magukat, valamint belgák, görögök és svédek is eljuthattak a döntőig, a legfrissebb történelem tükrében a holland liga, amely eddig hat trófeát nyert és így az ötödik helyet foglalja el, valamint a négy győzelmet számláló portugál liga, amely a hatodik helyet bírja, jelenleg esélytelennek tűnik a döntős szereplésre.

Így pedig tényleg csodára van ahhoz szükség, hogy egy kisebb költségvetésből gazdálkodó csapat elérjen valamit.

Ezért akár izgalmas is lehetne megvizsgálni, hogy a korlátozottabb helyek mellett mennyivel nagyobb eséllyel pályáznak a nem európai csapatok. Ugyanakkor az elmúlt húsz év tapasztalatai azt mutatják, hogy ha visszatérnénk az egycsapatos rendszerhez, a Bajnokok Ligájában is hasonló tendenciák érvényesülnének: az a csapat, amelyik megnyeri a BL-t, nagy valószínűséggel a klub-világbajnokságot is elhódítja. Nem lenne meglepő, ha a Bajnokok Ligájában az indulók közül a végső győztes mindig az öt topliga egyik képviselője lenne.

Azt sem állíthatjuk, hogy a viszonylag kevesebb európai együttes több lehetőséget biztosítana, hiszen egy csapatnak még lehetősége van elkerülni egy gyengébb periódust, de tizenkettőnél ez már aligha megvalósítható. Így a kérdés továbbra is ott lebeg: mennyire tekintik komolyan az UEFA csapatai ezt a különös sorozatot?

Hiszen a kvalifikáció során már eleve olyan csapatok estek ki, amelyek alapvetően esélyesek lettek volna a végső győzelemre, és amelyek jelenléte egy ilyen eseményen mindenképpen indokolt volna.

A közelmúltban kialakult ázsiai szövetségi mezőnyből három csapat, nevezetesen az al-Hilal (2021), az Urava Red Diamonds (2022) és az al-Ain (2023-2024) BL-győztesek mellett az Ulszan, mint az utolsó négy év legjobb AFC-koefficiensű gárdája is bekerült a sorozatba. Az afrikai és a CONCACAF-zóna csapatai számára is négy-négy helyet biztosítottak. Az afrikai szekcióban két korábbi BL-győztes, az al-Ahli és a Vidad mellett a két legjobban rangsorolt CAF-koefficiensű együttes, az Espérance és a Mamelodi Sundowns kapott lehetőséget. A CONCACAF zónában három BL-győztes, a Monterrey, a Seattle Sounders és a Pachuca mellett a León kizárása után a playoffban bejutó Los Angeles FC is helyet kapott.

Dél-Amerikából a legutóbbi négy Libertadores-kupa-győztes (Palmeiras, Flamengo, Fluminense, Botafogo - mind brazil) mellett a legutóbbi négy évben legtöbb koefficienspontot szerző River Plate és Boca Juniors (argentinok). Óceániából sok kérdés nem volt, mivel a legutóbbi négy évben egyaránt az Auckland City nyerte meg a BL-t.

Viszont az európai helyzet itt is aggasztóan alakul.

A 2021-es Chelsea, a 2022-es Real Madrid és a 2023-as Manchester City BL-győztesek mellett az utolsó négy év legmagasabb koefficiensű csapatai is részt vehetnek a rendezvényen. Ez azt jelenti, hogy olyan csapatok, mint az osztrák Red Bull Salzburg is lehetőséget kapnak a szereplésre.

Ami a semleges szurkolók számára különösen szomorú lehet, az az, hogy az angol bajnok Liverpool – amely 2018-ban, 2019-ben győztes, és 2022-ben is a Bajnokok Ligája döntőjében szerepelt – valamint az olasz bajnok Napoli és a spanyol Barcelona, amely minden fontos címet begyűjtött (bajnoki cím, Király-kupa, Szuperkupa), nem vehet részt a közelgő megmérettetésen. Emellett a top 7 bajnokságban szereplő Sporting CP (portugál) és PSV (holland) párosának hiánya is fájó pont lehet a futballrajongók számára.

A világ legértékesebb keretei között a Barcelona (4.) és a Liverpool (8.) mellett még a Bajnokok Ligája elődöntős Arsenal (3.) és az Európa-liga győztes Tottenham (9.) sem található. Az Inter (10.) mögött álló hét csapat pedig teljesen hiányzik a listáról.

Azok számára, akik az 1998 és 2022 közötti világbajnokságokat követték, nem lesz ismeretlen a formátum: a 32 csapat nyolc darab négyes csoportban küzd egymással a két-két továbbjutó helyért, ezt követően kieséses szakasz következik a 16 talpon maradt gárda számára, az egyetlen differencia, hogy nem lesz bronzmérkőzés, így 64 helyett 63 összecsapást rendeznek.

Az összecsapások helyszínei 11 amerikai városra terjednek ki, amelyek közül a többség a keleti parton található. Ugyanakkor a kaliforniai Pasadena és a washingtoni Seattle révén a Csendes-óceán partvidéke is fontos szereplővé válik.

A finálét New Jersey-ben, az NFL-ben szereplő New York Jets és New York Giants otthonául szolgáló MetLife Stadiumban rendezik meg július 13-án, 21 órás kezdéssel.

Nos, ha más miatt nem is, a jelentős pénzdíj miatt mindenképpen érdemes lesz maximálisan odatenni magát mindenkinek. A győztes akár 125 millió dollárt (körülbelül 108 millió eurót) vihet haza, ami még a legnagyobb csapatok költségvetésében is figyelemre méltó összegnek számít.

Az együttesek a csoportkörben minden döntetlenért 1 millió dollárt kapnak, a győzelemért kettőt, a nyolcaddöntőbe jutásért újabb 7,5 millió érkezhet a számlára, a negyeddöntő további 13,125 milliót ér, az elődöntő pedig 21-et. A döntős 30 milliót kap még, a győztes pedig 40 milliót.

A sportteljesítmények révén a csapatok összesen 475 millió dollár bevételre tehetnek szert. Ezen felül a részvételi alap is hozzájárul a pénzügyi kerethez, amely 525 millió dollárt tesz ki. Ezt az összeget a résztvevő csapatok biztosan megkapják, ám a kifizetések nem egységesen oszlanak meg közöttük.

Az M4 Sport nem hosszabbította meg a 2025-ös klubvilágbajnokságra vonatkozó szerződését, ezért a magyar nézők számára nem lesz elérhető a verseny közvetítése a televízióban.

Követni a meccseket a DAZN felületein keresztül lehet ingyenesen, a regisztráció után.

A klubvilágbajnokság előtti szerkesztőségi erősorrendünkben nem meglepő módon az európai együttesek nagy fölénye rajzolódik ki, a tavasszal Európát leigázó Paris Saint-Germain az utolsó szavazattal szerezte meg az első helyet rangsorunkban.

Egyedülálló módon a világ legértékesebb keretével rendelkező Real Madrid állt az élen, amely a rendezvény előtt sikeresen megszerezte Trent Alexander-Arnoldot és Dean Huijsent. Végül azonban a csapat a második helyen végzett.

Az aranylabdás Rodri hosszú sérülése után végre visszatért a Manchester City csapatába, ám a gárda még mindig nem tudta megvetni a lábát a dobogón, csupán egy hajszálnyival megelőzve a Bayern München együttesét.

Az első tíz között kizárólag az európai topligák csapatai kaptak helyet, míg a legjobb UEFA-n kívüli klubként a Boca Juniors végzett, amely ezzel megelőzte a brazil Flamengót a rangsorban, köszönhetően kiemelkedő teljesítményének.

A River Plate (23) éppen lecsúszott a top 16-ból, a felsoroltakon kívül pedig még az Inter Miami (7), a Salzburg (6) és az al-Hilal (4) kapott pontokat.