Magyarország súlyos kritikák kereszttüzébe került: mi áll a gazdasági nehézségek hátterében?

A L'Express francia lapnak adott interjúban Dalibor Rohac közgazdász Lengyelország felemelkedését "nem csodának", hanem következetes reformok eredményének nevezte, szembeállítva azt Magyarország látványos lecsúszásával. Szerinte míg Varsó okosan használta fel az uniós forrásokat és stabil intézményeket épített, addig a magyar kormány túlságosan átpolitizálttá vált, ahol a külföldi befektetők elbizonytalanodtak az elmúlt években. Rohac úgy látja: a lengyel modell tanulságait Nyugat-Európának is érdemes lenne komolyan vennie.

Dalibor Rohac, az American Enterprise Institute kutatója szerint Lengyelország gazdasági felemelkedése "nem csoda", hanem következetes reformok eredménye, amelyeket már az 1990-es években Balcerowicz vezetésével indítottak el. Úgy fogalmazott, hogy az ország GDP-je ma már a világ húsz legnagyobb gazdasága között van, és "épp a japánt készül megelőzni egy főre jutó teljesítményben".

Ezzel ellentétben hangsúlyozza, hogy Magyarország súlyos lemaradásban van, holott a rendszerváltás idején még a lengyeleknél is gazdagabb volt.

Rohac megjegyezte, hogy a lengyelek, csehek és balti országok "komolyan elkötelezték magukat a termelékenység növelése mellett", stabil intézményi kereteket alakítottak ki, valamint alacsony adókulcsokat vezettek be, miközben ügyesen használták fel az uniós támogatásokat. Ezzel szemben Magyarország esetében azt állította, hogy az elmúlt másfél évtized során "de facto egypárti állammá alakult", ahol a kormány politikai és hatalomtechnikai lépései "megnehezítik egy olyan dinamikus gazdaság létrejöttét, mint amilyen a lengyel". Rohac szerint a helyzetet tovább súlyosbítja, hogy Budapest szigorú intézkedéseket hozott a külföldi befektetők ellen, különadót vezetett be számukra, és a jogállamiság problémái is gyakran terítékre kerülnek.

A kutató úgy fogalmazott, hogy "még Románia vagy Bulgária is jobban teljesít Magyarországnál", ami szerinte drámai fordulat a kilencvenes évekhez képest. Emlékeztetett, hogy

Magyarország a legtöbb kohéziós forrást kapta egy főre vetítve az EU-ban, mégsem látszanak az eredmények: míg Lengyelországban az uniós pénzek "infrastruktúrát, autópályákat, gyorsvasutakat" hoztak létre

Addig Magyarországon "Budapesten kívül inkább szétesés látszik", így azt mondta a francia lapnak, szerinte jogos a kérdés, "hová tűnt ez a pénz".

Rohac véleménye szerint a döntő eltérés nem csupán gazdasági, hanem politikai síkon is megnyilvánul. Lengyelországban az orosz-ukrán háború következtében kialakult egy "pártok feletti konszenzus", amely a konfliktus súlyát és következményeit felismerte; ezzel szemben Orbán Viktor "Moszkva oldalára állt". Ez a lépés szerinte utat nyitott a kormány további elszigetelődéséhez és a gazdasági visszaesés fokozódásához. Rohac úgy látja, hogy Magyarország olyan állapotba került, ahol gyakorlatilag minden független intézmény a kormány érdekeit szolgálja.

A kutató kitért arra, hogy Lengyelország sikerének további jele a demográfiai fordulat: sok, korábban Nyugat-Európába vándorolt lengyel visszatért, mert otthon is hasonló vagy jobb életminőséget lát.

Szerinte ez a lépés a hazai gazdaságba vetett bizalom kifejeződése, ami éles kontrasztot alkot azzal a ténnyel, hogy Magyarország jelentős munkaerő-veszteséggel küzd, és az elvándoroltak nem mutatnak hajlandóságot a hazájukba való visszatérésre.

Ezen kívül Lengyelország jelentős védelmi fejlesztései és egyre fontosabb geopolitikai pozíciója is hozzájárul ahhoz, hogy egyre nagyobb befolyással bírjon Európában.

Rohac hangsúlyozta, hogy Lengyelország nemcsak hatékonyabban használta ki az EU-s támogatásokat, hanem méretéből is jelentős előnyöket kovácsolt. Az ország 35 milliós, egynyelvű piaca rendkívül vonzó a befektetők számára, sokkal inkább, mint a szomszédos kisebb államok piaca. Ezen felül a jól képzett munkaerő, a humántőkébe való következetes befektetés, valamint az erős technológiai képzés is hozzájárult a gazdasági felzárkózáshoz.

Az interjú során hangsúlyozta, hogy Nyugat-Európa, különösen Franciaország, nem igazán ismeri fel a lengyel modellben rejlő tanulságokat.

Azt mondta, hogy továbbra is érezhető "egy bizonyos fokú arrogancia" Franciaország, Olaszország és Spanyolország részéről a keleti tagállamokkal szemben, holott ezek az országok sokszor előbb és pontosabban figyelmeztettek a kockázatokra, például az orosz fenyegetésre. Úgy fogalmazott: "lenne mit tanulni" a lengyelektől.

Végül úgy nyilatkozott, hogy a magyar-lengyel gazdasági különbség "pofon Orbánnak", és szerinte a magyar választók ezt látva a tavaszi választáson "más döntést hozhatnak, mint korábban". Hozzátette, hogy Lengyelország példája azt mutatja: