Hamarosan elérkezik a húsvét ünnepe, melyet a szent három nap különleges jelentőséggel bír. Az ünnep varázsa és a hagyományok gazdagsága minden évben új élményeket kínál. A locsolkodás, a tojásfestés és az ünnepi asztal megterítése mind hozzájárulnak ahho

A legfontosabb keresztény ünnep, a húsvét, egy különleges időszakot megelőző böjttel veszi kezdetét, amely hamvazószerdától nagyszombatig tart, összesen negyven napon át. Ezt a szent időszakot a virágvasárnappal kezdődő nagyböjti hét zárja, amelyet a hívek a nagyhét néven ismernek.

A húsvéti szent három napon (Sacrum Triduum Paschale), azaz nagycsütörtökön, nagypénteken és nagyszombaton emlékezik meg a kereszténység Jézus Krisztus kínszenvedéséről, kereszthaláláról és feltámadásáról. A Nemzeti Archívum Sajtóarchívumának összeállítása.

A nagycsütörtök, más néven zöldcsütörtök, a keresztény hagyományban Krisztus utolsó vacsorájának, elfogatásának és szenvedésének kezdetét idézi fel. Ezen a napon a katolikus egyház az oltáriszentség felvételének emlékét ünnepli. Az elnevezés „zöld” része arra utal, hogy a böjt ideje alatt a hívők általában zöld növényeket, például spenótot fogyasztanak, így emelve ki a nap szellemiségét és a megújulás fontosságát.

A nagycsütörtöki krizmamisén különleges jelentőségű szertartás zajlik, melynek során megszentelik azokat az olajokat, amelyeket a szentségek kiszolgáltatása során használnak. E három szent olaj közé tartozik a bérmálás során alkalmazott krizma, a katekumenek, azaz a keresztelendők olaja, valamint a betegek olaja. E szertartás nem csupán a hagyományok ápolását jelenti, hanem a közösség spirituális megújulásának is szimbóluma.

Az esti "utolsó vacsora miséjén", miután a Gloria éneke betölti a teret, a harangok zúgása elhal, mintha Róma felé tartanának. Ezzel kezdetét veszi a legmélyebb gyász, amely minden hívő szívébe belopja magát. A mise zárásaként, ahol a lábmosás szertartása is helyet kaphat, az oltáriszentséget gondosan visszaviszik őrzési helyére. Az oltárról mindent eltávolítanak, ez az oltárfosztás pillanata, csupán a gyertyatartók és a lepel alá rejtett kereszt marad, hogy emlékeztessen Jézus szenvedésére és az Őt megfosztó ruháira. A református templomokban a nagyhét alkalmából fekete terítővel borítják le az úrasztalát, és esetleg a szószéket is, így fokozva a szomorú hangulatot.

Nagypéntek Jézus kereszthalálának emlékét idézi fel, és a legszigorúbb böjt és gyász időszakát jelenti a hívők számára. Az ősi katolikus hagyományok szerint ezen a napon, valamint a következő napon, a miseáldozat bemutatása elmarad, így hódolatot adva a megváltó szenvedésének és áldozatának.

A liturgiában felolvassák a Megváltó halálára vonatkozó írásokat, majd a passiót, Jézus szenvedésének történetét, és leleplezik a gyászlepellel bevont keresztet. Nagypénteken szokásos a keresztútjárás, amelyen emlékezetbe idézik Jézus szenvedésének egyes állomásait.

A keresztút, más néven kálvária, ma már hagyományos tizennégy stációval bír, amelynek gyökerei az 1600-as évekre nyúlnak vissza. Nagypéntek különleges nap a hívők számára, ilyenkor tartózkodnak a húsételektől, és a nap folyamán legfeljebb háromszor étkeznek, de csak egy alkalommal engedik meg maguknak a jóllakást. Ezen a napon sok közösségben a tisztálkodás is középpontba kerül: szokássá vált a meszelés, takarítás, valamint a nagymosás, míg számos helyen a tűzgyújtást is mellőzik.

Nagyszombat a húsvéti ünneplés előestéje, amikor a valódi ünnep délután veszi kezdetét. Ezen a napon emlékezünk arra a pillanatra, amikor Krisztus holtteste a sziklába vájt sírban nyugodott, ám harmadnapra, vagyis húsvétvasárnap hajnalára, feltámadt. Ekkor kerül sor a tűzszentelésre, amelyet a húsvéti gyertya és a keresztvíz szentelése, majd a vigília mise követ. A tűz Krisztus jelképe, akinek feltámadása a remény és a fény újjászületését hirdeti a keresztény közösségek számára. A misén az Üdvözítő feltámadásának öröme bontakozik ki, a Gloriára ismét megszólalnak a harangok, és felcsendül az Alleluja. Az este folyamán a feltámadási körmenetet tartják, amely még inkább felerősíti az ünnep jelentőségét.

Nagyszombaton zárul a negyvennapos böjt időszaka, és a körmenetből hazaérkező családok ünnepélyes hangulatban ülnek asztalhoz, hogy elfogyasszák a hagyományos húsvéti vacsorát, amely túlnyomórészt sonkából és tojásból készül. E napon egy különleges szokás is életben maradt: az első harangszóra mindenki kiszalad a kertbe, és megrázza a gyümölcsfákat, hogy a régi, gyenge termés lehulljon, így az új, egészséges gyümölcsöknek utat engedjen.

A tűzszentelés során keletkezett hamut és parazsat különleges tisztelettel megőrizték, gyógyító erővel ruházva fel őket. Ezen anyagokból a jószág ivóvizébe is kevertek, hogy azok egészségét támogassák; emellett szétszórták az istállóban, a házban és a földeken, szertartásos módon ezzel is védve a termést és az otthoni békét.

A húsvéti időszakban számos település ünnepi fesztiválokkal várja az érdeklődőket, és a tervek szerint nagypénteken újra megnyitja kapuit az ország talán leglátványosabb panorámáját nyújtó kilátója.