A The New York Times olvasói számára a Krasznahorkai név kiejtése egy különleges nyelvi kihívást jelentett. A cikkben részletesen bemutatták, hogyan kell helyesen kiejteni ezt a magyar nevet, amely a nyelv gazdagságát és sokszínűségét tükrözi. A szerzők l
Amerikában most kezdik felfedezni a friss magyar Nobel-díjas nevét, amely számukra szinte olyan rejtélyesnek tűnhet, mint az író által megformált, könyvet betöltő, szövevényes mondatai.
Bár Krasznahorkai László művei angol nyelven is folyamatosan megjelennek, az amerikai olvasók csak most, a Nobel-díjának csütörtöki bejelentése után kezdik felfedezni a nevét – legalábbis ezt sugallja a The New York Times friss cikke. A szerző, mielőtt a művész életművének fontos állomásait bemutatná, egy kis útmutatót készített az elismert regényíró különleges vezetéknevének helyes kiejtéséhez.
Krasznahorkai (ejtsd: CRAS-now-hoar-kay) egy különleges név, amely mögött egy gazdag és sokrétű kulturális örökség rejlik. Ez a név sokakat megihletett, és a mögötte álló személyek munkássága, gondolatai és művészete egyedülálló nyomot hagyott a világban. Az elnevezés nem csupán egy egyszerű szó, hanem egy egész világnézet, amely arra ösztönöz, hogy mélyebben megértsük a művészet és az emberi tapasztalatok összetettségét.
Alex Marshall cikkében kiemeli, hogy a regényíró egyedi stílusát az jellemzi, hogy művei, mint például az 1989-ben napvilágot látott, több mint 300 oldalas „Az ellenállás melankóliája” és a legújabb angol nyelvű regény, a 400 oldalas „07769”, mindössze egy-egy mondatból épülnek fel.
Érdekesség, hogy a szerző által ajánlott kiejtés inkább "Krasznáohórkáj"-nak tűnik, ám valószínű, hogy ezzel még mindig szélesebb körben elérheti az olvasókat, mint ha a precíz, de jóval kevesebb ember által ismert fonetikai jelekkel próbálná megmagyarázni a nevet. Az angolszász közönség számára talán így könnyebben befogadható a név, mint a szótárakban található, bonyolultabb kiejtési útmutatók alapján.
