Feszültségek szöktek szárba a Schmidt Mária megverését utánzó színdarab kapcsán, amely heves diskurzusokat generált. Nagy Ervin is kifejtette véleményét az ügyben.
Egy érdekes nyílt levélváltás bontakozott ki Gulyás Gergely Kristóf fővárosi politikus és Nagy Ervin színész-aktivista között, amely az Átrium legújabb, Kabuki című előadását érintette. A politikus éles kritikával illette a produkciót, arra hivatkozva, hogy az közpénzből finanszírozott, és erőszakot, valamint gyűlöletkeltést ábrázol, különösen egy olyan jelenet miatt, ahol egy közéleti személyt bottal megölnek. Ezzel szemben Nagy Ervin úgy véli, hogy a vitatott jelenet szimbolikus értelmet hordoz, és a hatalommal való visszaélések kritikáját fogalmazza meg. A feszültség vasárnap új szintre lépett, amikor Gulyás a színész felelősségét firtatta, és a politikai erőszak relativizálásával vádolta őt, ezzel tovább mélyítve a két fél közötti nézeteltérést.
Nyílt levélben kezdett üzengetésbe Gulyás Gergely Kristóf, Budapest I. kerület önkormányzati képviselője és Nagy Ervin színész-aktivista az Átrium új, Kabuki című darabjával kapcsolatban. Az első nyílt levelet még október 27-én címezte a színészhez a fővárosi politikus, amire szombaton megérkezett a válasz, majd vasárnap pedig a viszontválasz is.
"Tisztelt Nagy Ervin! Az Átrium új darabjában Schmidt Máriát, a Terror Háza Múzeum igazgatóját a színpadon botokkal agyonverik. Nesze neked gyűlöletkeltés! Ön a Pro Cultura Urbis Közalapítvány kuratóriumának tagja, amely közpénzből támogatta ezt az előadást" - írta az önkormányzati képviselő.
"Ezért kíváncsi vagyok: amikor a társulat támogatását megszavazták, erre gondolt? Ön szerint ez beleillik a közpénzből finanszírozott 'művészet' keretei közé? Ha már a közéletről van szó: ez a Tisza Párt politikai álláspontja is? Ez az a szellemiség, amit Ön képvisel a párt nevében a kulturális színtéren? Igazán ez lenne a 'szeretetország', ahol botokkal verjük agyon azokat, akikkel nem értünk egyet?" - tette fel a kérdést.
Ma ott tartunk, hogy a Tisza párt vezetői újságírókkal szemben agresszív magatartást tanúsítanak, fegyverrel lépnek fel a színpadon, és egy budapesti színházban olyan előadás zajlik, amelyben egy Fideszhez kötődő közéleti figurát brutálisan megölnek bottal. Ezt a Tisza párt álláspontjaként lehet értelmezni. Ön ezt elfogadhatónak találja?
- Hogyan tudnánk ezt a szöveget egyedivé tenni? - kérdezte Nagy Ervint Gulyás Gergely Kristóf. "A művészet szabadon szárnyalhat, de soha nem lehet közömbös az emberi sorsok iránt. A közpénz felhasználásának felelőssége nem csupán egy szerep betöltését jelenti a színpadon. Várom, hogy megnyugtató válaszokkal szolgáljon" - zárta le gondolatait.
"Megnéztem a Kabuki című előadást Pintér Béla rendezésében. Az önök által kifogásolt rész, jelentem olyan brutális, mint amikor Vitéz László elagyabugyálja palacsintasütővel a gonoszokat. Nyugodtan lehet kérni rá az MTVA-ban egy 8-as karikát!" - válaszolt szombaton, szintén nyílt levélben Nagy Ervin.
„Különös módon az akciót egy 18. századi betyár szelleme kíséri, egyfajta lázálom keretein belül, amelynek valósághoz való viszonyát ön is biztosan érzékeli! Még szórakoztatóbb, hogy a hölgy a darab végén boldogan néptáncol, ezzel színházi értelemben semmissé téve az eddig látottakat, és visszavezetve a nézőt a jelen valóságába” – fogalmazott a színész.
A szóban forgó személy teljesen eltér attól a kormányhoz közel álló üzletasszonytól, akit önök elképzelnek. Nem érkezik hatalmas költségvetésű magángépen, nem kíséri testőrség, és nincsenek fényűző villái az Andrássyn. Nem öltözik a legújabb Chanel kollekcióból, nincs gyermeke, és nem üzemeltet éttermet, valamint adriai luxus ingatlanokkal sem rendelkezik...
Nagy Ervin kifejtette: "Ami a műbalhét és a hangulatkeltést illeti, talán érdemes lenne figyelmet fordítania az előadás lényegére is."
Pintér egy különleges darabot hozott létre, amely a pártállam küzdelmeit tárja fel, ahogyan próbálja megrepeszteni polgárai gerincességét. A mű bemutatja, miként manipulálja vagy fenyegeti az állam az embereket, amikor azok nem hajlandók engedelmeskedni a felsőbb utasításoknak. A történet a nézők elé tárja, hogyan igyekszik eltiporni az önbecsülést és oroszbarát irányba terelni Petőfi szabad népét! Pintér Európában szinte páratlan eredetiséggel és bátorsággal mutatja be mindezt, tele betyárokkal, időutazásokkal, Sógunnal, csíkos lóval, néptánccal és lenyűgöző színészi teljesítményekkel! - emelte ki a színész.
"Ha bármilyen kétség merülne fel, bátran forduljanak Pokorni úrhoz vagy néhány kormányhoz közel álló tisztviselőhöz, akiknek van annyi színházi érzékük, hogy titokban eljárnak szórakozni, még a saját magukon való nevetés árán is... Nyugodtan csatlakozzanak a frakcióhoz! Szerezni fogok pótszéket. (Már csak az hiányzik.) Hátha a katarzis új perspektívákat nyit meg előttük! Soha nem késő..." - osztotta meg közösségi oldalán Nagy Ervin.
Tisztelt Nagy Ervin! Szeretném megköszönni a válaszát. Úgy vélem, hogy a darab már önmagában is aggasztó. Azonban ami igazán elriasztó, az nem csupán a jelenet tartalma, hanem az, ahogyan Ön és a környezete igyekszik relativizálni a politikai erőszakot. Amikor a bántalmazás vicc tárgyává válik, és a gyűlölet "művészi eszközként" jelenik meg, az a közéletben is megbontja a határokat a szabad véleménynyilvánítás és a megfélemlítés között – írta Gulyás Gergely Kristóf a viszontválaszában vasárnap.
Nem elegendő, hogy a Tisza Párt európai parlamenti képviselői révén egy magyarverő olasz Antifa-tag elkerülte az igazságot. Nem elegendő, hogy a Tisza politikusai rendre összetűzésbe kerülnek újságírókkal. Nem elegendő, hogy Ruszin-Szendi Romulusz fegyverrel a kezében jár-kel, és erőszakos megnyilvánulásokat tesz. Most pedig Ön, egy neves színművész, azt állítja, hogy elfogadható, ha valakit politikai nézetei miatt megölnek – még ha csak "szimbolikusan" is.
- fogalmazott a fővárosi politikus. "Csehov óta tudjuk, hogy ha egy pisztoly feltűnik az első felvonásban, a harmadikban már elkerülhetetlenül elsül. Amikor a politikai erőszak a színpadon mindennapivá válik, előbb-utóbb akad olyan, aki a valóságban is elsüti a fegyvert. Ezért ez már nem csupán ízlésbeli kérdés, hanem felelősségvállalás is" - tette hozzá.
"A művészet szabadsága felbecsülhetetlen érték, de nem szolgálhat pajzsként azok számára, akik gyűlöletet hirdetnek a színpadon. A közpénz támogatásának elfogadása nem csupán jogot, hanem felelősséget is jelent - főként, ha valaki a szavaival másokat ösztönözhet az agresszióra. Szomorúan tapasztalom, hogy Önben a politikai ambíciók felülkerekedtek a színészi hivatáson - azon a hivatáson, amely egykor a lélek mélységeit kutatta, nem pedig a botok erejét."
