A magyar föld, melynek gyomrában ősi titkok lapulnak, nem csupán termékeny táj, hanem egy élő történet is. Dombok és völgyek váltakoznak, miközben a folyók szelíd kanyargása a múlt emlékét őrzi. A napfény aranysárga búzatáblákra hintázik, míg a gyümölcsös

Messziről jött embernek Erdély nehezen megfejthető talány. Elsőre érkezőt rabul ejti a magas hegyek övezte természeti idill, az székelység szófukar, nyakas becsületessége, az évszázadokon át a népek közötti tolerancia Tündérkertjének máig élő hagyománya.

Idővel elérkezik a kiábrándító felismerés pillanata. A Fidesz látszólag hatalmas erővel exportálta az anyaország szektás gyűlöletét. Az ember szinte listával a kezében jár, és pipálja ki az egyezéseket: a fiatalok, akik a jó ideje az Orbán által irányított RMDSZ szorításában élnek, inkább az apátia tengerébe menekülnek a közélet elől. A fejlesztési források, munkahelyek és segélyek legnagyobb része is az RMDSZ közvetítésével érkezik, így még a legkritikusabb góbé is inkább megtartja magának a kételyeit. Közben a festői tájban sorakoznak a Fidesz elit strómanjainak birtokai: fényűző szállodák és villák, amelyekről még a faluszéli kukázó medve is tudja, hogy éppen melyik anyaországi oligarcha szemeteséből turkál.

A helyi fideszesek még inkább a párt szellemiségét tükrözik, mint bárhol máshol. Közöttük szinte tapintható az anyaországi, szektás gyűlölet, amely mindent áthat. A szellemi önigazolás dominál: számukra csupán a magyar közmédia orbánista-putyinista narratívája létezik, míg minden más nézőpontot betegesnek, bűnösnek és gonosznak bélyegeznek.

Így Közép Európa legnagyobb környezeti, emberi katasztrófájának a helyszínén, Parajdon, ahol éppen ezrek szembesülnek eddigi életük - szó szerint - beomlásával a polgármester úr nem szakította meg nyaralását, hogy a település túlélése érdekében tárgyaljon az esetleges következő magyar miniszterelnökkel, az Mtv1 vágóképnek kiment-kivezényelt környékbeli fideszeseinek a legnagyobb gondja az volt, hogy az egyébként minden lehetséges alkalommal a segítőkészségét hangoztató Magyar Péter tudtára adják, hogy itt aztán "tekenyőbe ontják ki a belét".

A Fidesz által lezüllesztett egykori szabad, erdélyi magyar média romjain immár az anyaországi NER-propagandamédia vonul fel, amelynek arcátlanul sikerült azt állítania, hogy a nagyadorjáni polgármester alvállalkozóinak dolgozói ártatlan aratási ünnepséget tartottak. A valóság azonban egészen más: a Tisza-tábor közvetlen szomszédságában, a szántóföld közepére telepített tábor irányába irányított hatalmas hangfalból ordító obszcén szavak zengték be a teret, hogy elnyomják a benti kulturális programot, amely valódi értéket képviselt.

Mindazonáltal ez csupán egy felszínes benyomás.

A mostani, látványos tüntetések inkább a NER válságjelenségeire adott hisztérikus reakciók, semmint valódi társadalmi mozgalmak. Az ilyen közterületi politikai bohóckodás messze áll a góbéságtól. Erdélyben is érezhető a változás szele; a székelyföldi fiatalok körében ugyanúgy teret hódít a mocskosfideszizmus, mint itthon. Orbán tihanyi beszéde óta a középkorúak között is egyre többen formálnak véleményt róla, és az RMDSZ-re eddig is csak kényszerből szavaztak, miközben elvtelen alkalmazkodóknak tartják őket. A megkérdezettek többsége most is egyértelműen úgy látja, hogy ha "ideát" Magyar Péter lenne a befutó, az RMDSZ idővel könnyedén besorolna mögé, ahogyan azt a Fidesszel is megtette.

Annál is inkább mert ezt diktálja az erdélyi sors.

Mert Erdély és Partium messzire szakadt, idegen népek közé ékelt magyarsága mindenkor és mindenekelőtt: túlélt. Tatárt, törököt, oláhot, németet, Ceausescut. És most a most a NER, maga körül mindent lefojtó uralmát készül átvészelni.