Magyar szemtanú Izraelben: Azt hallottuk, hogy hosszú ideig tarthat a helyzet, aggódunk, de pánikra nincs okunk.

Egy 28 éve Izraelben élő magyar idegenvezető osztotta meg a tapasztalatait az Index-szel. Zsuzsa elmondta, mikor és hogyan riasztják őket egy támadás esetén, valamint milyen óvóhelyre tudnak behúzódni. Emellett beszélt a közhangulatról, és arról is, hogy miként befolyásolja az alapszolgáltatásokat az országra zúdított rakétaeső.

Szombat hajnalban újabb rakétatámadások sújtották Izrael több jelentős városát: Tel-Aviv és Jeruzsálem felett hatalmas robbanások és füstoszlopok emelkedtek az ég felé, jelezve, hogy iráni rakéták érték el célpontjaikat. Az izraeli hadsereg sürgős figyelmeztetést adott ki, felszólítva a lakosságot, hogy azonnal keressen menedéket az óvóhelyeken.

Elértünk egy kint élő magyart, Zsuzsát, aki az Indexnek mesélte el tapasztalatait. Az idegenvezetőként dolgozó nő Haris városában él Észak-Izraelben. Elmondása szerint a környékükön utoljára reggel öt órakor szólaltak meg a légvédelmi szirénák (magyar idő szerint reggel 4-kor).

Péntek és szombat hajnalban az egész országban jelzett mindenkinek a telefonja. Van egy riasztás, mely szerint készüljünk föl, és maradjunk a védet helyek és a védelmi szobák környékén, és figyeljünk. Amikor kilövik a rakétákat, akkor is kapunk egy üzenetet, hogy nemsokára be kell menni az óvóhelyre, és amikor már közel van a rakéta, akkor megint riasztanak. És mindig csak olyan helyen szólal meg a riasztó, ahova éppen becsapódik a rakéta

- magyarázta az értesítési folyamatot.

A védelmi szobák kapcsán elmondta, hogy egy 14-15 lakásos társasházban élnek, ahol minden, 1990 után épült lakásban található egy különálló helység. "Ez egy normál szoba, de vasbetonból készült, páncélajtóval ellátva, és az ablakokra is húzható egy páncéltakaró" – tette hozzá. Megemlítette, hogy a helyiségben folyamatosan van élelem és víz, így akár hosszabb ideig is biztonságban maradhatnak. Eddig azonban nem volt szükség arra, hogy hosszabb időt töltsenek bent, hiszen tapasztalatai szerint a támadások között általában csak órák telnek el.

Szerinte amikor riasztanak, akkor "az emberek jelentős része szót fogad" és bemegy az óvóhelyre. Elmondta, nem tapasztalt pánikhangulatot, az élet nem állt meg, "ez mindenkinek a saját megfontolása, hogy hova megy és mit csinál", a főbb intézmények és a szupermarketek is működnek.

Zsuzsa már 28 éve tevékenykedik idegenvezetőként, de az utolsó három év során már másodszor kellett szembenéznie a munkanélküliséggel: először a világjárvány, most pedig a háború következtében. Elmesélte, hogy felkészítették őket a nehéz időkre, tudják, hogy a háború "nem fog egy-két nap alatt véget érni". Ennek ellenére a helyi közösség tagjai a háborús helyzet ellenére is összetartanak, még nagyobb mértékben, mint békeidőben, hiszen most "idegen emberek is önzetlenül segítik egymást".