Még mindig gyakran él a szenvedélyekkel, de ötven felett inkább a kutyapózra esküszik, mintsem a misszionáriusra.

A bántalmazás adott ihletet a magyar csapatnak, most fojtogató érzésről énekelnek

Snoop Dogg-gal igazán bármit el lehet adni: legyen szó egy természetfilmes sorozatról, főzőműsorról Martha Stewarttal, vagy akár a párizsi olimpiáról. Ő vitte a lángot, és az NBC-nek kommentálta a díjlovaglás izgalmait. Mondjuk, hogy ő minden idők leglazább olimpiai nagykövete, az is elmondható, hogy a sporthoz való kapcsolata annyira szoros, mint a melegítők iránti szeretete. A nyakában lógó medálok pedig olyan hatalmasak, hogy simán elmennek az olimpiai aranyak mellett!

Természetesen, Snoop Dogg neve mindig is garancia volt a sikerre, még egy lemez esetében is. Harminc évvel a gengszterrap egyik mérföldkövének számító Doggystyle megjelenése után, ahol Dr. Dre-vel közösen alkottak, a rapper most új irányt vesz. Ötvenen túl, a misszionárius pózhoz közelebb állva, az új albuma, a Missionary, érzelmeket is csepegtet a dalokba. Hogy egyértelmű legyen, hogy itt nem vallási prédikációról van szó, a borító egy hatalmas, becsomagolt óvszert ábrázol, ezzel is hangsúlyozva a könnyed, játékos megközelítést.

Bizonyára van, akit meglepett, hogy a televíziós személyiséggé vált Snoop egyáltalán megjelentet lemezeket is, és erre most itt van a Dr. Dre-vel elkészített új albuma, amely Kendrick Lamar munkája mellett a karácsonyi hiphop-piac legnagyobb durranása volt. Snoop legutóbbi két albuma, a 2021-es From tha Streets 2 tha Suites nem került fel a listákra, és a 2022-es BODR is csak a 104. helyet érte el a Billboard 200-as listáján, tehát sokan már temették a zenés karrierjét, amikor kiderült, a tévés és filmes szerepek mellett portfóliójának legfontosabb része mégis a pop. Felkérte a hiphop egyik legnagyobb totemét, Dr Dre-t, hogy rakjon össze neki egy albumnyi zenés alapot, ami azért nagy szó, mert az 1993-as Doggystyle óta ez az első teljes lemezre szóló együttműködésük.

A Doggystyle a gangsta rap igazi mesterműve, amely azonnal az élre törve debütált a Billboard 200-as listáján, valamint az R&B slágerlistán. Olyan ikonikus dalok fémjelzik, mint a Gin and Juice és a What's My Name. Az album első hetében már egymillió példányban kelt el, és azóta négyszeres platinalemez státuszt ért el. Snoop Dogg a címválasztással és a producer kiválasztásával egyértelműen célzott arra, hogy megalkossa a XXI. század legkiemelkedőbb nyugati parti G-funk hiphop albumát. Ambíciói világosak: egy új zenei irányt képviselni és emlékezetes örökséget hagyni maga után.

Snoopban az a jó, hogy egyszerre karikatúrája és élő legendája a hiphopnak, hogy te döntöd el, mennyire veszed komolyan azt, ahogy gengszterkedik, vagy ahogy a nőkről beszél. Az album Snoop talán leginkább zenei albuma, Dr Dre nagyon odatette magát, maga Quincy Jones is megsüvegelné a munkát.

A közreműködők száma (mint például Eminem, 50 Cent és BJ the Chicago Kid) olyannyira nagy, hogy néha úgy tűnik, Snoop Dogg mintha csak egy vendég lenne a saját albumán. Azonban a kidolgozott funky, soul és chilles jazzy-pop dallamok olyan meggyőzőek, hogy azt kell mondanunk: legalább nem egy unalmas, sablonos szövegi kiüresedés az egész, hanem egy valódi szakmai munka. Különösen figyelemre méltó, ahogy Snoop újraértelmezi Tom Petty klasszikusát, a Last Dance With Mary Jane-t, amelyből egy elgondolkodtató, szívszorító himnusz születik.

A szöveg egy különös mélységgel bír, hiszen a narrátor visszatekint a gyermekkorára, amikor mindössze ötévesen már felfedezte a szívás rituáléját, amelyet szinte biblikus képzelettel övez. A hamu és por ciklusa, akárcsak Lázár feltámadása, egyfajta újraértelmezést kínál a múlt emlékeinek. Majd a mondat, hogy „Nigga, mi most tankolunk”, egyfajta frissességet és közvetlenséget visz a beszélgetésbe, mintha a szavak önálló életre kelnének. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy Snoop Dogg, aki már 53 éves, nem érezhetné-e szükségét annak, hogy túllépjen a régi, füstös poénokon, és ne csupán a nőket tárgyiasítsa. A borítón látható óvszer elég nyilvánvalóan a fiatalokhoz szól, de a felnőtté válás küszöbén az ilyen tréfák már nem biztos, hogy megállják a helyüket. Az évek múlásával talán érdemesebb lenne más aspektusait is felfedezni a felnőtt életnek, hiszen a humor forrása is átalakulhat az idő múlásával.

Mégis, Snoopnak ez a megjelenés továbbra is remekül áll!

Nem számít, hány év telt el, nem számít, hogy több mint huszonöt éve van a zenész életében, és az sem lényeg, hogy a Tom Petty mellett egy The Police klasszikus, a Message In The Bottle gitármotívumát is beemeli az Another Part of Me című számába. Mert az egész működik, és egy teljesen természetes, autentikus hangzású albumot eredményez, amely óvszeres borítójával igazi figyelemfelkeltő. Különösen figyelemre méltó Snoop alkalmazkodóképessége: nemcsak kiválóan rappelt, hanem a dalok ritmusai is magával ragadóak, még ha a témák a megszokottak is. Itt van például a Gorgeous című laza G-funk szám...

Olyan elképesztően csodásan érzem magam..., ez egyszerűen eufórikus, igen, baby, vágjunk bele a legőrültebb kalandokba egészen reggel hatig! Megmutatom, hogyan kell igazán jól csinálni... itt vagy az én birodalmamban, te csaj... Kétségtelen, hogy ezzel a lendülettel újra és újra elérhetjük azokat a tizenéveseket, akik az önbizalomhiánnyal küzdenek. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy egy gyerekkórus énekli a Hard Knocks refrénjét, amelyben felfedezhetjük a Pink Floyd Another Brick in the Wall ikonikus sorának (Tanárok, hagyják békén a gyerekeket!) újragondolását. Persze a maga módján, a tanárok helyett motherfuckerst mond. Szóval itt van Snoop huszadik albuma, az óvszerbe csomagolt Missionary, amely megóv mindenkit a nem kívánt, unalmas délutánoktól!