A pszichológia szerepe a kívánt testsúly elérésében kiemelkedően fontos lehet. A testsúlycsökkentés és a fenntartása nem csupán fizikai kihívás, hanem mentális és érzelmi folyamat is. Az alábbiakban bemutatjuk, mikor és hogyan segíthet a pszichológia ebbe
Az elhízás hátterét mindig komplexen kell vizsgálni, és nem elég csupán azt mondani, hogy ha valakinek kellő akaratereje van, akkor biztosan le tud fogyni. Mik azok a helyzetek, amikor a túlsúly a lelkünkben zajló folyamatokkal van összefüggésben? Mikor nyúlhatunk a pszichológiához annak érdekében, hogy elérjük az optimális testsúlyt?
Az elhízás megjelenése mögött sokféle tényező húzódik meg, ezért fontos, hogy ezt a jelenséget átfogóan vizsgáljuk. A túlsúly kialakulásához hozzájárulhat többek között a genetikai háttér, az egészségtelen étkezési szokások, a lassabb anyagcsere, valamint különböző hormonális zavarok. Emellett a társadalmi és kulturális hatások, valamint a pszichés állapotok is jelentős szerepet játszanak ebben a komplex problémában.
A DSM-5 (Mentális zavarok Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyve, 5. kiadás) ma már megkülönbözteti az úgynevezett falásroham zavart. Az ilyen személy gyakran nem tudja abbahagyni, illetve kontrollálni az evést, és az átlagosnál sokkal nagyobb mennyiségű ételt fogyaszt. Sokszor az evéssel igyekszik kompenzálni, de közben szenved is a kövérségtől. Evés után gyakran él meg bűntudatot és azt, hogy undorodik magától. A falásroham az enyhétől egészen az extrém esetekig is előfordulhat. A klinikai kritériumok szintjét akkor éri el, ha a falásrohamok átlagosan legalább hetente egyszer (vagy többször) jelentkeznek három hónapon át. Ilyen esetben pszichiátriai, pszichológiai kezelést igényel.
Az érzelmi evés egy különböző jelenség, amely különbözik a falásrohamzavartól. Itt a cél nem a túlevés, hanem egyfajta érzelmi feszültség csökkentése, amikor az egyén normál mennyiségű ételt fogyaszt egy megterhelő érzelmi helyzetben. Az étkezés ilyenkor nem az éhségről szól, hanem arról, hogy a személy képtelen más módon kezelni a felmerülő erős érzéseit. Ez a jelenség tehát inkább az érzelmi igények kielégítéséről szól, mint a fizikai szükségletek fenntartásáról. Az érzelmi evés egyik jellemző típusa a stresszevés, amely akkor jelentkezik, amikor egy feszültséggel teli szituációra reagálunk étkezéssel. A pszichológus ilyenkor fontos szerepet játszik abban, hogy segítsen azonosítani, miért nyúlunk az ételhez, hogyan hat ránk a táplálék, és milyen egyéb módszereket alkalmazhatnánk a stressz kezelésére, így elkerülve az evésre való támaszkodást.
Érdekes jelenség, hogy léteznek olyan esetek, amikor a testképzavarnak egy különös formájáról beszélhetünk. Ezt a jelenséget fatorexiának hívják, amelyről korábbi írásunkban már említést tettünk. A fatorexia lényege, hogy az egyén nem tudja észlelni a saját túlsúlyát. Hasonlóan az anorexiához, amelynél az érintett a vékonyságot nem ismeri fel, a fatorexiás személy sem érzékeli, hogy a testsúlya már jóval az egészséges határ fölött van, és a súlygyarapodás folytatódik. Ez a helyzet különösen aggasztó, mert ha valaki túlságosan elhízik, és ezt nem realizálja, akkor komoly egészségügyi problémákhoz vezethet. Az ilyen testképzavarok felismerése és kezelése elengedhetetlen a hosszú távú jólét szempontjából.
Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy milyen kultúrában élünk és milyen mintákat hozunk otthonról. Míg korábban a teltség a jólét mutatója volt, addig ma már a soványságot nem feltétlen azonosítjuk az éhezéssel. Nagyszüleink, dédszüleink idejében a háború alatt egészen mást jelentett az, amikor nem volt mit enni. Ez később is döntően befolyásolta az ételekhez való viszonyukat vagy azt, hogy ők ezzel fejezték ki a szeretetüket, ha főzhettek, gondoskodhattak, ha mindig fel volt halmozva otthon élelem.
Az evés szerepe a családon belül kiemelkedően fontos, hiszen már kisgyermekkorban is jelentős hatással van a gyerekek étkezéshez való viszonyára. Ha egy gyermek azt tapasztalja, hogy szülei folyamatosan stresszelnek az étkezések körül, és elégedetlenek a saját testük képével, akkor valószínű, hogy ez a negatív érzés át fog szivárogni az ő életébe is. Az ilyen környezetben felnövő gyerekek hajlamosak lehetnek arra, hogy felnőttként is hasonlóan viszonyuljanak az étkezéshez, ami hosszú távon befolyásolhatja egészségi állapotukat és önértékelésüket.
Az étkezési zavarok, mint például az anorexia vagy a falásroham, mögött sok esetben hasonló okok húzódnak meg. Ezek közé tartozhatnak a korai kötődési problémák, az érzelmi állapotok kezelésének nehézségei, a stresszkezelés hiányosságai, a magányosság érzése, vagy a túlzott elvárások, amelyek nyomás alá helyezik az egyént. Ezek a tényezők mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy valaki ne tudja megfelelően kezelni az étkezési szokásait.
Nem meglepő, hogy ez a fajta elakadás gyakran gyerekkorban gyökerezik. Ha valaki egész életében kicsi, vékony és védtelen volt, és esetleg sokszor szenvedett emiatt, akkor felnőttként akaratlanul is úgy védi magát, hogy túlfogyaszt. Valószínűleg sokan emlékeznek arra a mondatra, amit gyerekként hallottak: "Egyél, hogy nagy és erős legyél!" Ezzel a kijelentéssel azt is sugalljuk, hogy az étkezés egyfajta pajzsként szolgálhat a bántalmazás ellen.
Kétségtelen, hogy a depresszió és az elhízás között szoros kapcsolat áll fenn. A túlsúlyos egyének körében a depresszió előfordulásának aránya meglehetősen magas. Felmerül a kérdés: vajon a túlsúly okozza a depressziót, mivel az érintettek nem érzik magukat jól saját testükben, vagy éppen ellenkezőleg, a mentális problémák vezetnek az étkezési szokások megváltozásához és a túlevéshez?
Köztudott tény, hogy majmoknál és embereknél egyaránt a magas kortizolszint (stresszhormon) depresszió esetén magasabb. Éppen ezért, ahogy arról már fentebb is volt szó, nagyobb stressz esetén hajlamosak vagyunk az ételhez nyúlni (általában nem a legegészségesebb alternatívákhoz) és ezzel nyugtatni magunkat. Az sem segít, hogy a hangulat javítására felírt antidepresszánsok egyik leggyakoribb mellékhatása a hízás, így sokszor az egyik problémából jön a másik. Hiszen minél rosszabb a hangulatunk, annál kevésbé leszünk motiváltak az életmódváltásra és az étkezési szokásaink megváltoztatására.
Az elhízás mögött rejlő okok rendkívül összetett képet festenek. Szakemberek gyakran szembesülnek azzal a kihívással, hogy azonosítsák és rangsorolják a legfontosabb tényezőket, amelyekkel először érdemes foglalkozni. Bizonyos esetekben az étel jutalomként való megvonása még kedvezőtlenebb következményekkel járhat. Nem meglepő tehát, hogy súlyosan depressziós egyéneknél a dohányzásról való leszokás sem mindig ajánlott lépés. A sikeres életmódváltás vagy diéta megkezdésének kulcsa az, hogy az egyén mentálisan kiegyensúlyozott állapotban legyen. Máskor viszont a testsúly kontrollálása és a fogyás jelentős mértékben hozzájárulhat a hangulat javulásához is.
Elengedhetetlen, hogy tudatosan átgondoljuk, mi állhat az elhízás mögött. Fontos felderíteni a családi háttérből hozott szokásokat, és megvizsgálni, milyen helyzetek vagy érzelmi állapotok indítják el az étkezési szokásainkat, amelyek nem mindig az éhséghez köthetők. Milyen élethelyzetekben találja magát a szóban forgó személy? A munkanélküliség, a vizsgaidőszak, a munkahelyi stressz, vagy akár a kisbabás időszak mind olyan körülmények, amelyek az evésre való hajlamot fokozhatják. Hasonló a helyzet az érzelmi reakciókkal is: az idegesség, a szomorúság vagy az unalom gyakran arra ösztönözhet, hogy az emberek az evéshez nyúljanak, mint egyfajta pillanatnyi örömforráshoz.
A kognitív viselkedésterápia és a hatékony stresszkezelési módszerek elsajátítása kiemelkedő jelentőséggel bírnak ebben a folyamatban. A terápia célja nem csupán az önismeret mélyítése, hanem a különböző gondolkodási minták azonosítása is. Ezen kívül hozzájárulhat az önbizalom és az önértékelés erősítéséhez is, lehetővé téve, hogy a személy egy kiegyensúlyozottabb és magabiztosabb életet éljen.
