Putyin célja az Oresnyik hiperszónikus rakétával valószínűleg a katonai erő demonstrálása, valamint a geopolitikai befolyásának növelése. Ez a rakéta képes elkerülni a meglévő védelmi rendszereket, így hatékony eszközként szolgálhat a stratégiai elrettent

Közepes hatótávolságú, hiperszónikus, nem nukleáris töltettel felszerelt ballisztikus rakétát vetett be Oroszország Ukrajna ellen.

Nemrégiben egy Oresnyik néven ismert, közepes hatótávolságú ballisztikus rakéta csapódott be a Dnyipro városában található Pivdenmas ipari komplexum területén. Ez a hiperszonikus rakéta lenyűgöző képességekkel rendelkezik: akár 5500 kilométer távolságban lévő célpontokat is elérhet,sebessége pedig meghaladhatja az óránkénti 13000 kilométert. A hírek szerint a jelenlegi légvédelmi rendszerek nem képesek hatékonyan azonosítani vagy megsemmisíteni ezt a fenyegetést.

Az esemény következtében másnap az orosz elnök bejelentést tett. Érdekesség, hogy a háború kezdete óta csupán ritkán szólította meg az orosz népet, így valószínű, hogy a Kreml kiemelkedően fontosnak ítéli a rakéta bevetését. Az Oresnyikről (Mogyorófa) egyelőre meglehetősen csekély információ áll rendelkezésre. Annyit azonban sikerült kideríteni, hogy

A rendelkezésre álló információk szerint az orosz hadsereg egyik kulcsfontosságú fegyverei közé tartozik az RS-26 Rubezs interkontinentális ballisztikus rakéta, amely jelentős szerepet játszik a stratégiai arzenálban. Putyin beszédében hangsúlyozta, hogy az új fegyver sikeres tesztelésen ment keresztül, és jelezte, hogy a jövőbeni katonapolitikai események fényében további próbák és éles bevetések is várhatóak. Az ehhez szükséges eszközök már rendelkezésre állnak, sőt, új rendszerek fejlesztése is folyamatban van.

Majd hozzátette, hogy ha erre sor kerül, az ukrajnai civil lakosságot értesíteni fogják – valószínűleg ironikus módon utalva arra, hogy míg a Nyugat és Putyin álláspontja szerint a kijevi vezetés a végsőkig harcol, ez a helyzet inkább a hatalom gyakorlóit érinti. A Kreml ugyanis a kijevi "rezsimmel" és támogatóival szemben, nem pedig az ukrán néppel vívja harcát. Ez a narratíva meglehetősen gyakori az orosz médiában.

Az események egy újabb fordulópontot jeleztek, miután az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország zöld lámpát adott az Ukrajnának átadott nagy hatótávolságú fegyverek orosz célpontok ellen történő bevetésére. Ennek következtében Ukrajna azonnal akcióba lépett, és hadrendbe állította az ATACMS és Storm Shadow/Scalp rakétáit. A támadások során több fontos célpontot sikerült eltalálni a Kurszki és Brjanszki megyében. Brjanszkban egy parancsnoki központot ért találat, melynek következtében több tiszt megsérült, sőt, néhányan életüket is vesztették. Putyin számára a rakéták ukrán területen történő "tesztelése" válaszként értékelhető a nyugati szövetségesek által generált feszültségre. Az Oresnyik tesztelése óta további ATACMS csapások irányultak a Kurszki területekre is, jelezve a konfliktus eszkalálódását.

Nem véletlen a célpont kiválasztása sem. Értesülések szerint a Pivdenmas (az orosz köztudatban Juzsmas) üzem területét érte a csapás. Az üzem a szovjet éra egyik legmeghatározóbb ipari komplexuma volt, ahol a szovjet rakéták fontos elemei készültek. Zelenszkij és csapata nemrégiben nyilatkozott arról, hogy évi akár 3000 saját fejlesztésű rakétát és 30 ezer nagy hatótávolságú drónt fognak gyártani, amelyeket hatásosan tudnak bevetni Oroszország ellen. Ez pedig nagyban segítené az ukránokat, hogy áthidalják azokat a fennakadásoknak, amit a nyugati partnerek okoztak, amikor az eszkalációtól tartva fogták vissza fegyvereik átadását, vagy korlátozták azok bevetésének földrajzi lehetőségeit. A Kreml tehát az erre potenciálisan alkalmas üzemen tesztelte azt a rakétát, amelyet Ukrajnának, de már nyugati partnereinek is szánt, akik Kijevnek szállítanak és/vagy aktívan segítenek fegyverrendszereik orosz magterületek elleni bevetésében is.

A legnyilvánvalóbb üzenet nyilvánvalóan Ukrajna európai támogatóinak szólt: az új fegyver, amelyről a nyilatkozó állította, hogy egyetlen létező lég- és rakétavédelmi rendszer sem tudja semlegesíteni, olyan célpontok ellen is bevethető, amelyeket egyértelműen Oroszország ellen szállítanak Ukrajnának. A Kreml a már említett fegyverrendszerek orosz területek ellen irányuló használatát úgy értelmezi, mint a nyugati államok közvetlen beavatkozását az ukrajnai konfliktusba. Hiszen a helyzetük szerint az ukrán katonák önállóan nem képesek ezeket a rendszereket hatékonyan üzemeltetni; ehhez szükség van a nyugati partnerek támogatására, legalább a navigációs feladatok elvégzésében.

Ukrajnában és a nyugati médiában, Putyin bejelentésével és az orosz hivatalos nyilatkozatokkal ellentétben, kezdetben egy interkontinentális ballisztikus rakétáról beszéltek, azt állítva, hogy egy nagy hatótávolságú Rubezs csapódott be a területre. Szakértők azonban arra figyelmeztetnek, hogy a Kreml különös hangsúlyt fektetett arra, hogy közepes hatótávolságú ballisztikus rakétát teszteltek, ami nem tűnik véletlennek. E mögött az a feltételezés áll, hogy ez a lépés a hivatalba lépés előtt álló Trump-adminisztrációnak szóló üzenet lehetett. Trump első elnöksége alatt az Egyesült Államok ugyanis egyoldalúan kilépett a Moszkva és Washington között 1987-ben aláírt, a kis- és közepes hatótávolságú ballisztikus rakéták leszereléséről szóló szerződésből, amit később Oroszország is követett.

Az üzenet tehát arra vonatkozhat, hogy Moszkva nem vesztegette az időt és új, a korábbiaknál hatásosabb és pusztítóbb közepes hatótávú ballisztikus rakétát fejlesztett ki, amelyet szükség esetén használni is tud. És használta is... Ezzel együtt figyelemre méltó, hogy az esetleges végzetes következményekkel járó félreértések elkerülése érdekében Moszkva értesítette Washingtont a rakéta indításáról és arról is, hogy az nem hordoz nukleáris töltetet. Utóbbit, még a Kremllel szemben igen kritikus elemzők is professzionális lépésként értékelték.

A hidegháború idején az ilyen típusú rakéták európai célpontokra voltak ráállítva. Putyin erő általi elrettentést kísérelt meg, amely azzal, hogy az orosz nukleáris elrettentési doktrína újabb változata is érvénybe lépett jóval nagyobb fenyegetést jelent a NATO európai tagországaira nézve egy esetleges eszkaláció esetén. Az új doktrína szerint Oroszország közös támadásként értékeli azokat az eseteket, amelyek során az országot és szövetségeseit nem nukleáris állam támadja meg, de azt egy nukleáris állam támogatja.

Az orosz mélységi területek ellen bevetett nyugati fegyverek, a Kreml szemszögéből nézve, olyan eseménynek számítanak, amely feljogosítja őket arra, hogy indokolt, de aránytalan válaszcsapást mérjenek Ukrajnára, vagy akár azoknak az országoknak egyikére, amelyek támogatják Kijevet. Az ATACMS és Storm Shadow rakéták orosz területen való alkalmazása nyomán a konfliktus, amely Oroszország és Ukrajna között zajlik, globális dimenziókat öltött.

A politikai bloggerek és megmondó emberek belső forrásokra hivatkozva azt állítják, hogy a Kreml egyelőre ténylegesen nem kíván semmilyen nukleáris fegyvert bevetni Ukrajnában, utóbbi viszont többször is felvetette már, hogy szüksége lenne saját nukleáris elrettentési eszközökre, a nyugati döntéshozók köréből pedig egyre több konfrontatív üzenet hangzik el, amelyek akár további eszkalációhoz is vezethetnek. Bár a III. világháború Valerij Zaluzsnij kijelentése ellenére még nem tört ki és remélhetőleg nem is fog, a most látható tendenciák nem túl jó irányba mutat.

A Neumann János Egyetem Eurázsia Központjának szakértőjeként, valamint a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatójaként dolgozik a szerző, hozzájárulva a regionális és nemzetközi kapcsolatok mélyebb megértéséhez.

Borítókép: Egy orosz atomrakéta halad át a Vörös téren Moszkvában, 2020. június 24-én. A kép Mikhail Svetlov / Getty Images jóvoltából készült.