Nagy Ervin kifejezte véleményét a Pintér Béla körüli vitáról, megjegyezve: "Biztosan érzékeli, mennyire eltávolodott ez a helyzet a valóságtól."

A kormányzati kommunikáció a Pintér Béla és Társulata legújabb produkciója, a Kabuki körül kezdett el terjedni, anélkül, hogy bárki is alaposan megismerte volna az előadást. Az elképzelés szerint a darabban kétes dolgok zajlanak, és még Nagy Ervint és a Tisza pártot is sikerült belekeverni a történetbe, ami egészen abszurd helyzeteket teremtett.

Nem kevés erőfeszítésébe került a kormánypártnak, hogy Pintér Béla új előadása kapcsán is eljusson a Tisza párt besározásához, de ha komoly kerülőkkel is, sikerült megugraniuk a feladatot, mert láthatóan nem elég, hogy noha Pintér Béla évtizedek óta a szakma egyik legmagasabb színvonalon jegyzett előadója, évek óta nulla forintot ítél meg számára az állam abból a színházaknak szánt támogatási keretből, amelyből még egy kormánypárti vezetésű színház kormánypárti vállalkozó által üzemeltetett büféje (!) is 20 millió forintot kapott.

A Pintér Béla és Társulata Kabuki című előadásában, amelyről itt olvasható kritikánk, feltűnik egy Schanda Vera nevű politikusnő, aki szőke parókát visel. Ez a megjelenés elegendő volt ahhoz, hogy a kormányoldal egyes tagjai azt a következtetést vonják le, hogy a karakter Schmidt Mária. Pedig ha bárki a hőbörgők közül valóban megnézte volna az előadást, könnyen észlelhette volna, hogy a két figura között semmilyen egyéb hasonlóság nincs, csupán a szőke haj az, ami összeköti őket.

És mivel az előadásban eleinte úgy tűnik, hogy a karaktert egy százötven év után feltámadt betyár szelleme agyonveri - spoiler: később erről kiderül, hogy természetesen nem történt meg -, a kormánymédia tényként jelentette ki: Pintér Béla "Schmidt Mária megölését bemutató darabot" mutatott be.

Azonban a kormányoldal számára öt hónappal a választás előtt nem elég egy liberálisnak nevezett művészt sározni, muszáj volt valahogy belekeverni a Tisza pártot is. Ezt a feladatot a lelkes, feltörekvő aspiránsok közül a Fővárosi Közgyűlés egyik, Gulyás Gergely Kristóf nevű kormánypárti képviselőjének sikerült megoldania, aki szemfülesen észrevette, hogy Pintér Béla társulata a Főváros által szervezett, a Pro Cultura Urbis civil szervezet által lebonyolított pályázaton kapott a nagyjából egy előadás díszletére szűkösen elegendő 3 millió forintot, a Pro Cultura Urbis Közalapítvány Kuratóriumának pedig tagja Nagy Ervin színész, akinek ugyan nincs semmilyen tisztsége a Tisza pártban, de szóban sokszor kifejezte a támogatását a párt felé.

A képviselő ezúttal Nagy Ervinhez fordult, ám a kérdése már a kezdetekkor is félrevezető volt: arra volt kíváncsi, hogy "miért kaphatott a Tisza Párt támogatásával fővárosi támogatást az a darab, amely hatalmas botrányt kavart". A Magyar Nemzet felvállalta, hogy eljuttatja ezt a színházi konfliktust azokhoz is, akik esetleg még nem ismerik Gulyás Gergely Kristófot: a kormányinfón feltették a kérdést Gulyás Gergelynek, aki határozottan reagált, kijelentve, hogy "Nagy Ervinnek világossá kell tennie, hogy az emberi méltóság sérthetetlen".

Nagy Ervin a Facebookon reagált a felmerült kérdésekre, jelezve, hogy nem volt jelen a vitatott előadáson, de ígérte, hogy hamarosan megtekinti, és csak ezután tud majd érdemben válaszolni. Emellett hangsúlyozta, hogy fontos tisztában lenni a tényekkel, és megosztotta az információt a kormánypárt képviselőivel, akik talán nem voltak tisztában a részletekkel: a Pro Cultura Urbis Közalapítvány csupán a pályázat lebonyolításáért felelt, míg a pályázatok bírálatát a Független Előadóművészeti Szövetség szakmai testülete végezte. A Közalapítvány tehát az ő döntéseik alapján osztotta ki a támogatásokat, ráadásul a támogatás nem a Kabuki című produkciónak szólt.

November 7-én aztán Nagy Ervin valóban megnézte az előadást, és válaszolt a képviselőnek.

Az önök által kifogásolt rész valóban olyan drámai, mint amikor Vitéz László egy palacsintasütővel osztja az igazságot a gonoszok között. Nyugodtan kérhetik rá az MTVA-ban egy 8-as karikát! Érdemes megjegyezni, hogy a cselekményt egy 18. századi betyár szelleme irányítja, egy álomszerű keretben, amihez, mint biztosan érzi, nem sok köze van a valóságnak... Különösen szórakoztató, hogy a hölgy a darab végén boldogan néptáncol, ami színházi szempontból teljesen eltünteti az addig történteket, és visszavezeti a nézőt a jelen valóságába.

Nagy Ervin kifejti: "Az említett személy lényegében éppúgy távol áll az önök által elképzelt, kormányhoz közeli üzletasszonytól, mint a nap a hónaptól. Ugyanis nem érkezik milliárdokat érő magángépen, nincsenek testőrei, és nem rendelkezik elegáns villákkal az Andrássyn. Nem öltözik csupa Chanelbe, nincs gyermeke, étterme, és az adriai luxus-ingatlanokról is lemondhat."

Nagy Ervin véleménye szerint célszerűbb lenne, ha a kormány az előadás tartalmára összpontosítana, mivel "Pintér olyan darabot alkotott, amely a pártállam kísérleteit mutatja be a polgárok gerincességének megtörésére" - olvasható a nyilatkozatában.