Nem csupán Magyarországon tapasztalható a háziorvosok hiánya, hanem Európa más részein is komoly kihívásokkal néznek szembe e téren.

Európa orvoshiánnyal küzd minden szakterületen. Különösen nagy problémát jelent a háziorvosok hiánya. A háziorvosok elöregednek, egyenlőtlenül oszlanak el a különböző régiók közt, és a szakma nem kimondottan vonzza a fiatalokat, akik az utánpótlást jelenthetnék.

Magyarországon a háziorvosok elöregedése és a betöltetlen praxisok magas száma jelentős kihívások elé állítja az egészségügyi rendszert. A helyzet rendkívül sürgető, és nem csupán hazánkban, hanem számos más európai országban is hasonló problémákkal találkozhatunk. A háziorvosok a kontinens egészségügyi ellátásának alapkövei, ők látják el a betegek elsődleges vizsgálatát és irányítják őket a megfelelő szakorvosokhoz, amennyiben arra szükség van. Azonban a szakma előtt álló kettős kihívás egyre nyilvánvalóbb: a népesség folyamatosan növekszik és öregszik, míg a háziorvosok létszáma stagnál, így a növekvő igényekkel való lépést tartani immár szinte lehetetlen feladat.

A háziorvosok hiánya egyre sürgetőbbé válik, és ennek hátterében sokrétű és bonyolult okok húzódnak meg. "A világ minden táján tapasztalható a háziorvosok számának csökkenése" - hangsúlyozza Tiago Villanueva, a portugál háziorvos, aki az Európai Háziorvosok Szövetségének (UEMO) elnöki posztját tölti be 2023 és 2026 között. Szerinte ez a jelenség nemcsak Portugáliát, hanem az egész európai kontinens egészségügyi rendszerét érinti.

Nem csupán a javadalmazásról és a munkakörülményekről van szó – érvel, példaként felhozva Norvégiát és Dániát. Habár ezekben az országokban kiemelkedően magas az életszínvonal és a bérek is vonzóak, mégis komoly problémát jelent a háziorvosok hiánya.

Tiago Villanueva több olyan tényezőt is kiemel, amelyek hozzájárulhatnak a problémához. Ezek közé tartozik például az, hogy az általános orvoslás presztízse sokkal alacsonyabb a szakorvosi képzésekkel összehasonlítva, különösen a felsőoktatási intézményekben. Ezen kívül a szakma nehézségei, a hosszú utazási idő, valamint az a tény, hogy a hiány leginkább a szegényebb és kevésbé vonzó térségeket sújtja, mind-mind szerepet játszanak. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2023-as jelentésében így foglalja össze a helyzetet:

Több országban már napjainkban, valamint a közeljövőben is háziorvosok hiányával kell szembenéznünk. Ezt a helyzetet tovább súlyosbíthatja az alapellátás területén dolgozó orvosi szakemberek elöregedése, valamint a női orvosok számának növekedése. A női háziorvosok gyakran választják a részmunkaidős foglalkoztatást, ami tovább fokozza a problémát.

A jelentés hangsúlyozza, hogy a "szakemberek földrajzi eloszlása az alapellátásban jelentős egyenlőtlenségeket mutat, különösen a vidéki és városi térségek összehasonlításában".

A cikkben bemutatott adatok fragmentáltak és szétszórtak. Az egyes országok különböző módszereket alkalmaznak a háziorvosi munkaerő nyilvántartására, ami megnehezíti a összehasonlítható adatsorok létrehozását. Kutatásunk során kifejezetten azokra a háziorvosokra összpontosítottunk, akik az adott referenciaévben hivatalosan is aktívan dolgoztak (kivéve, ha másképp jeleztük).

Egyes országokban az alapellátás nem csupán a háziorvosokra korlátozódik. Például Németországban belgyógyászok is végezhetnek ilyen feladatokat, míg Görögországban a patológusok is hozzájárulnak az alapellátás biztosításához. Ennek következtében az általunk készített grafika nem tükrözi teljes mértékben az összes alapellátást nyújtó szakembert ezekben az országokban. Kérjük, vegyék figyelembe, hogy hacsak másképp nem jelezzük, az adatok nem tartalmazzák azokat a további egészségügyi szakembereket sem, akik szintén jogosultak hasonló típusú ellátás nyújtására, például orvosi asszisztenseket vagy szakorvosi képzésben részt vevő orvosokat.

Magyarországon a háziorvosok számát a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) regisztrálja. A legfrissebb adatok szerint 2022-ben 4427 háziorvos tevékenykedett, míg 2023-ban ez a szám 4305-re csökkent. Ez azt jelenti, hogy a KSH alapján 2022-ben körülbelül 0,46, 2023-ban pedig 0,45 háziorvos jutott 1000 magyar lakosra. Az OECD szintén készít statisztikákat az orvosok számáról, és az ő adataik szerint 2022-ben az arány 0,69 volt, ami kedvezőbb képet fest. A két forrás közötti eltérés valószínűleg az eltérő kritériumokból adódik, amelyek meghatározzák, hogy ki számít praktizáló háziorvosnak, így a statisztikák nem teljesen összehasonlíthatók.

Az egyik jelentős kihívás, amellyel szembesülünk, a népesség elöregedése. Míg Európa lakossága 2024-re várhatóan 449,2 millió főre emelkedik, a népesség megújulásának üteme drámaian lelassult. Az OECD éves jelentésében így jellemzi ezt a helyzetet:

Az Európai Unióban a 65 év felettiek aránya 2000-ben csupán 16% volt, ám 2023-ra ez az arány 21%-ra nőtt. A jövőbeni előrejelzések szerint 2050-re ez a szám közel 30%-ra emelkedhet, ami a hosszabb életkilátások és az alacsonyabb születési ráták következménye. E demográfiai átalakulás valószínűleg jelentős mértékben megnöveli az egészségügyi és hosszú távú gondozási szolgáltatások iránti igényt.

Az OECD adatai alapján 2023-ban Olaszország és Portugália különösen magas arányban regisztrálták a 65 év feletti lakosságot. E két ország, Görögország, Spanyolország és Litvánia társaságában, várhatóan 2050-re jelentős mértékű népesség-elöregedéssel néz szembe.

A népesség elöregedése komoly hatással van az orvosi szakmára is, és ez minden szakterületet érint. Az „Egészségügyi pillanatkép: Európa 2024” című jelentés rávilágít arra, hogy az orvosi munkaerő elöregedése egyre növekvő aggodalmat kelt számos európai uniós országban. Az orvosok jelentős hányada közel áll a nyugdíjkorhatárhoz, sőt, sokan már túl is lépték azt. 2022-ben az EU-ban praktizáló orvosok több mint egyharmada (35%) 55 évesnél idősebb volt, és az EU-tagországok közel felében ez az arány elérte, vagy akár meg is haladta a 40%-ot. Különösen súlyos helyzetben van Olaszország és Bulgária, ahol az orvosi állomány több mint fele 55 éven felüli, és több mint egyötödük már a 65. életévét is betöltötte.

Az elkövetkező egy évtizedben jelentős kihívásokkal kell szembenéznünk.

Tiago Villanueva aggodalommal szemléli a helyzetet. "Mi fog történni, amikor a tapasztalt generáció nyugdíjba megy? Kérdéses, hogy a fiatal orvosok, akik belépnek az egészségügyi rendszerbe, képesek lesznek-e pótolni azt a jelentős tudást és tapasztalatot, amit a távozók hátrahagynak?" - fűzi hozzá gondolatait.

Belgiumban 2021-ben a Szövetségi Közszolgálati Egészségügy statisztikái szerint 2 545 háziorvos dolgozott, akik 65 év felettiek voltak, ami a háziorvosi létszám közel 20%-át tette ki. Ezzel párhuzamosan 2 737 orvos tevékenykedett a 25 és 34 év közötti korosztályból, ez pedig valamivel több mint 21%-os arányt képviselt. A nyugdíjazások üteme különösen aggasztó, mivel a fiatalabb generáció, amely nagyobb figyelmet fordít a kiegyensúlyozott életmódra, valószínűleg nem lesz képes teljes mértékben pótolni ezt a jelentős csökkenést a háziorvosok számában.

Jelenleg úgy vélekedünk, hogy egy nyugdíjba készülő orvos helyettesítéséhez két fiatal szakemberre lesz szükség.

„Kérem, formálja meg különlegesen a mondanivalóját!” – hangsúlyozza Elodie Brunel, a Société Scientifique de Médecine Générale (SSMG) alelnöke. „Egy új orvos megjelenése önmagában nem biztos, hogy elegendő ahhoz, hogy betöltsön egy nyugdíjba vonuló szakember által hagyott űrt.”

Az optimális beteg-orvos arány meghatározása nem egyszerű. Ez az érték országonként és helyzettől függően eltérő lehet.

Úgy becsüljük, hogy 800-900 beteg évente orvosonként az a határ, amely felett már nehéz megfelelő ellátást biztosítani

- mondja Elodie Brunel. Ez azonban nem veszi figyelembe a háziorvosok egyenlőtlen regionális eloszlását - egy olyan problémát, amely egész Európában széles körben elterjedt.

Nem csak Magyarországon nem vonzóak a háziorvosok számára a vidéki praxisok. Franciaországban a déserts médicaux (orvosi sivatagok) kifejezés széles körben elterjedt azokra a területekre (gyakran vidéki régiókra) utalva, ahol az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés korlátozott. A Francia Orvosi Kamara által 2022-ben összeállított Orvosi Demográfiai Atlasz így foglalja össze a helyzetet:

Szám szerint a rendszeresen praktizáló háziorvosok a legsűrűbben lakott megyékben vannak jelen nagyobb számban. Ugyanakkor egyfajta ürességöv rajzolódik ki Franciaország északkeleti részétől délnyugatig, ahol alacsony a rendszeresen praktizáló háziorvosok száma. Ezek a megyék gyakran ritkán lakott területek.

Franciaország központi megyéi folyamatosan veszítenek háziorvosaikból, míg az Atlanti-óceán partvidékén és a tengerentúli területeken inkább növekedés tapasztalható. 2010 óta a 101 franciaországi megyéből 84-ben csökkent a háziorvosok száma - állapítja meg a Francia Orvosi Kamara.

Magyarországon tehát (forrástól és adott évtől függően) 0,45-0,69 háziorvos juthat 1000 lakosra. Ezzel az európai mezőny középső-hátsó felében vagyunk, bár mint említettük, a pontos összehasonlítás nagyon nehéz az eltérő nyilvántartások miatt.

A 2023-as WHO-jelentésben többféle megoldást javasolnak az orvoshiány problémájának orvoslására. Ezek közé tartozik az általános orvoslás hangsúlyozása a felsőoktatás keretein belül, amely szakmai gyakorlatokkal és képzésekkel valósulhat meg. Emellett fontos a bérek és a munkakörülmények javítása is, hogy vonzóbbá váljon a szakma. Továbbá, a jelentés kiemeli az egészségügyi ellátás jobb megértésének szükségességét, hogy a válsághelyzetek megelőzhetőek és hatékonyan kezelhetőek legyenek.

Nincs olyan 'varázsfegyver', amely varázsütésre vonzóbbá tenné az alapellátást. Sokkal inkább a különböző modellek folyamatos innovációjára és fejlődésére van szükség ahhoz, hogy valóban hatékony változásokat érjünk el.

- áll a jelentésben.

"A helyi kontextus elemzésére alapozva az alapellátási modellek elemeit fejleszteni és/vagy a helyi igényekhez kell igazítani - figyelembe véve az orvostanhallgatók, az alapellátásban dolgozók, a betegek és a társadalom egészének elvárásait."

A háziorvosok európai szakszervezetének (UEMO) elnöke, Tiago Villanueva, óvatosan közelíti meg a háziorvosi képzés előmozdításának kérdését. "A kormányok hajlamosak olyan 'negatív politikák' mellett dönteni, amelyek aggasztóak" - fejtette ki aggályait.

Inkább olyan lépésekhez folyamodnak, mint az orvosi egyetemeken tanulók számának megemelése vagy a háziorvosképzés kiterjesztése. Csak annyit próbálnak elérni, hogy bővítik a rendelkezésre álló lehetőségeket. [...] Mert ha a kínálatot növeled, azzal ellensúlyozhatod a keresletet, nemde?

Villanueva véleménye szerint ezt a megközelítést "pozitív politikák" kísérjék, azaz olyan intézkedések, amelyek vonzóbbá teszik a háziorvosi pályát a fiatal jelöltek számára, és hosszú távon segítik a munkaerő megtartását.

Ha nem teszed vonzóbbá a szakmát, akkor akár több orvost is beengedhetsz a rendszerbe, de ők nem háziorvosok lesznek. Más szakterületet választanak, vagy elhagyják az országot.