Nem csupán a gazdagok kiváltsága – a balatoni vitorlázás maradjon mindenki számára elérhető sportág!
Fiatalok a piarista vitorlástábor izgalmas világában - Kép: Csapó Viktória
A köztudatban a vitorlázás gyakran a luxus életstílus szimbólumaként jelenik meg, azonban a piarista közösségben ez másképp van. De vajon hogyan érik el ezt? Miként válik a vitorlázás a közösségi életük szerves részévé, nem csupán egy elit hobbi?
A balatoni piarista vitorlázás történetének tükrében jól látható, hogy az 1960-as, '70-es és '80-as években egészen más élményt nyújtott, mint manapság. Akkoriban a vitorlázás inkább hasonlított egy kerékpáros vagy gyalogos túrára. Az emberek maguk készítették el kis hajóikat, és hajóépítő mesterek is segítették őket, ráadásul ez a hobbi nem terhelte meg a pénztárcájukat. A kikötés szabad volt, a füves parton vagy akár a hajón is meg lehetett aludni, és az étkezéseket maguk készítették el a friss hozzávalókból. Azóta azonban drámai átalakuláson ment keresztül a Balaton; hatalmas, modern vitorlások lepték el a vizet, a tulajdonosok gyakran kapitányt fogadnak, mivel sokan nem tudják vezetni a saját hajójukat, miközben a partok is jelentős átalakuláson estek át.
Célunk, hogy alternatívát kínáljunk az elitizmus ellen. Elkötelezettek vagyunk amellett, hogy a balatoni vitorlázás ne csupán a kiváltságosok sportja legyen, hanem minden fiatal számára elérhető lehetőség. Nincs szükség drága, márkás ruhákra vagy felszerelésekre; elegendő, ha a táborba fürdőnadrágot és sapkát hoznak. A hajós élményeink is egyediek; olyan közvetlen és földhözragadt megközelítést kínálunk, amely valóban kihívások elé állítja a fiatalokat. Itt minden anyagi háttérből érkező gyermek megtalálhatja a helyét és a lehetőséget a vitorlázásra.
Úgy oldjuk meg a közösségen belül, hogy azok a jelentkező családok, akik megtehetik, nagylelkűen szoktak felajánlani támogatást, amivel segíteni tudunk másokat. Ez jól működik.
Az is fontos, hogy megmutassuk a Balaton sajátosan hazai, természetközeli, barátságos arcát. Balatonberényben vagyunk, a tó legnyugatibb csücskében, egy kedves faluban, a Fenékpusztai Természetvédelmi Terület közelében.
A "több mint vitorlázás" mottó mélyebb jelentéssel bír, mint elsőre tűnik. Ez a kifejezés arra utal, hogy a vitorlázás nem csupán egy sportág vagy hobbi, hanem egy életstílus, amely magában foglalja a szabadság, a felfedezés és a közösség élményét is. A vitorlázás során nemcsak a tengeren való navigálás művészetét sajátítjuk el, hanem megtanuljuk a kitartást, a csapatmunkát és a természet tiszteletét is. Ez a mottó arra is ösztönöz, hogy a vitorlázás élményein keresztül mélyebb kapcsolatokat építsünk másokkal, és felfedezzük a világ szépségeit. A vitorlázás tehát nem csupán a szél erejének kihasználását jelenti, hanem egy kalandot, amely során megtapasztaljuk a természet és az emberi kapcsolatok varázsát.
A piarista vitorlástábor egész nyáron át zajló táborsorozat, ahol 6 turnusban hetente 25 diák jön össze az ország piarista iskoláiból. A különböző életkorú (7-11. évfolyamos) diákok elsajátítják, gyakorolják vagy továbbfejlesztik a vitorlástudásukat. A napi két gyakorlati és két elméleti képzés során megtanulják a vitorlázás szakszavait, alapjait, és a tábor végére a részt vevő diákok mérsékelt szélerősség mellett önállóan tudnak kétszemélyes kishajót (jolle) vezetni. A "több mint vitorlázás" mottó mögött az áll, hogy ez nem egy edzőtábor, ami versenyre készít fel, ami pusztán a vitorlázási skilleket fejleszti, hanem arra figyelünk, hogy komplex tábor legyen. A közösségépítő szándék erős a piarista vitorlástáborokban.
Tehát nem a versenyen, a teljesítményen van a hangsúly...
Természetesen! Íme egy egyedibb változat: Így van, nem törekszünk edzőtábor szerepére, mert nem sportolókkal foglalkozunk, bár akad néhány versenyző diákunk is. A közeli Balatonmáriafürdő faluban működik egy sportegyesület, akikkel szoros kapcsolatban állunk.
Célunk, hogy azok, akik 5-6 évet töltenek el nálunk a táborokban, lehetőséget kapjanak kishajóvezetői jogosítvány megszerzésére. Ezzel nemcsak a megszerzett tudásukat és tapasztalataikat ismerjük el, hanem lehetőséget is biztosítunk számukra, hogy a képességeik teljes birtokában vágjanak bele a vízi közlekedés izgalmas világába.
A komplex élményről beszélve érdemes megvizsgálni, hogyan és mit tanulnak a fiatalok a vízen. A víz nem csupán egy szórakozási lehetőség, hanem egy olyan környezet is, ahol a fiatalok többféle készséget és értéket sajátíthatnak el. Például a vízi sportok, mint a kajakozás vagy a vitorlázás, nemcsak a fizikai állóképességet fejlesztik, hanem a csapatmunkát és a problémamegoldást is erősítik. A fiataloknak meg kell tanulniuk együttműködni, kommunikálni egymással, és alkalmazkodni a változó körülményekhez. Emellett a vízen eltöltött idő során a fiatalok felfedezhetik a természet szépségeit és megtanulhatják annak tiszteletét. Az ilyen élmények hozzájárulnak a környezettudatosság kialakulásához, valamint a felelősségteljes magatartás elősegítéséhez. A vízen való tanulás tehát nem csupán technikai ismereteket, hanem életre szóló értékeket és készségeket is jelent a fiatalok számára.
A piaristáknál mindig alapvető szempont volt, hogy az elméletben megszerzett tapasztalatok valahogy gyakorlatra legyenek fordítva. Rendalapítónk, Kalazanci Szent József amikor írni-olvasni tanította a gyerekeket, nem azért tette, hogy csak úgy elméletileg ennek birtokában legyenek, hanem azért, mert ez fontos tudás volt a boldogulásuk felé vezető úton. Ha írástudatlan valaki, akkor nem tud olyan életvitelt folytatni, ami az ő boldogságához szükséges.
A piarista iskolákban Magyarországon már a kezdetektől fogva jelen van a gyakorlatorientált megközelítés, amely a tanulmányi kirándulásokban és a természetjárásokban is megnyilvánul. Ma is számos módon dolgozunk ezen elv érvényesítésén. Ennek következményeként érkezünk el a performatív tanulás fogalmához, amely során a formális oktatás során szerzett tudást próbáljuk a gyakorlatba átültetni. Ilyen tevékenység például az erdei iskola, ahol a természettudományos ismereteket a szabadban alkalmazzák a diákok. Emellett bármilyen nem formális helyzet, mint például egy osztálykirándulás vagy téli túra, szintén lehetőséget ad arra, hogy a tanultakat valós környezetben hasznosítsák a tanulók.
A vitorlástábor szorosan összefonódik e különböző ismeretekkel és készségekkel. A vitorlázás nem csupán egy sportág, hanem egy komplex tudományág is, ahol sokféle területről meríthetünk. Amikor a hajón vagyunk, elengedhetetlen, hogy megértsük, miért képes a vitorlás a vízen maradni – vagy éppen ellenkezőleg, miért süllyed el (fizikai alapelvek), és folyamatosan figyelnünk kell az időjárás alakulását (meteorológia), valamint ismernünk kell a Balaton sajátos szélviszonyait (földrajz). A vitorlázás tehát nem csupán fizikai erőfeszítést jelent, hanem széleskörű tudást és éberséget is megkövetel. Emellett a kommunikációs készségek is kiemelkedően fontosak, hiszen a csapatmunka során elengedhetetlen, hogy hatékonyan tudjunk együttműködni és beszélgetni egymással.
A sokfajta tudás, készség közül mit emelne ki, amire a vitorlázás tanít?
A csapatmunka megélése kétségtelenül különleges élmény, hiszen mindössze 2-4 négyzetméteren, egy vitorlás csónak fedélzetén valósul meg. Ez a szűk tér nem csupán fizikai korlát, hanem egy egyedülálló lehetőség is a diákok számára, hogy olyan helyzeteket tapasztaljanak meg, amelyek máshol nem adódnak.
A vitorlázás senkinek sem alapvető közege, radikálisan eltér azoktól a mozgásformáktól vagy sportoktól, amiket korábban kipróbáltak. Nem is azok a készségek kellenek hozzá, amik általában, a csapatjátékoknál szükségesek.
Aki gyengébb a sportokban, és azt éli meg egy tanéven keresztül, hogy nem őt választják ki a csapatokba, itt átélheti azt, hogy ráérez, jó megfigyelő lesz a vízen, jól érzékeli a szélirányt, így lazán lekörözi a többieket.
A vitorlázás világában a fiúk és lányok egyaránt egyenlő lehetőségekkel vághatnak neki a kalandnak. Itt nem a testi erő a döntő faktor, hanem sokkal inkább a különleges ügyesség és a kifinomult megfigyelőképesség. A siker kulcsa abban rejlik, hogy képesek legyünk felfedezni a szél játékait és a víz rejtett titkait.
A piaristák balatoni jelenléte egy gazdag és sokszínű történetet ölel fel, amely a 18. századra nyúlik vissza. A rend alapítója, Kalazanci Szent József, a tanulmányi reformok jegyében hozta létre közösségét, amely célul tűzte ki a fiatalok nevelését és oktatását. A piaristák elkötelezettek voltak a tudomány és a vallás összhangjának megteremtésében, így hamarosan népszerűségnek örvendtek. A balatoni térségben a piaristák megjelenése szorosan összefonódik a helyi közösségek fejlődésével. A 19. század folyamán több településen is iskolákat alapítottak, ahol a fiatalok nem csupán a tudományokban, hanem a vallásos nevelésben is részesültek. Az iskolarendszer kiépítése mellett a piaristák aktívan részt vettek a helyi közéletben is, ezzel hozzájárulva a települések kulturális és szellemi gyarapodásához. A Balaton körüli települések, mint például Keszthely vagy Balatonfüred, különleges kapcsolatot ápoltak a renddel, hiszen a piaristák nem csupán tanítók voltak, hanem a közösség tagjaivá is váltak. Az iskolák mellett számos kulturális és vallási eseményt szerveztek, amelyek hozzájárultak a helyi hagyományok ápolásához. A 20. század folyamán, a politikai és társadalmi változások hatására a piaristák helyzete is átalakult, de a Balaton körüli közösségekben továbbra is meghatározó szerepet játszottak. Ma már a piarista örökség nem csupán az oktatásban, hanem a helyi identitásban és közösségi életben is érzékelhető, hiszen a rend szellemi hagyatéka tovább él a balatoni települések mindennapjaiban.
A balatoni történetünk gyökerei az 1920-as évekbe nyúlnak vissza, amikor a cserkészet színre lépett, és élénk nemzetközi vízicserkész élet kezdődött. Ekkoriban még inkább az evezős csónakok hódítottak, míg a vitorlázás csak lassan terjedt el a környéken. Az első hivatalos balatoni üdülő a piarista rendhez tartozott, amely a gyönyörű tihanyi révnél, a félsziget csúcsánál helyezkedett el. Innen indultak az izgalmas csónaktúrákra, felfedezve a Balaton csodáit. 1943-ban a rend megnyitotta Balatonszárszón az üdülőjét, ahol egyszerre száz diák élvezhette a vízparti pihenést. Ez a különleges hely 1950-ig működött, egészen az államosításig. Az évek során egy impozáns flottát alakítottak ki, főként evezőshajókból, de néhány kisvitorlás is gazdagította a vízi életet.
Az üdülő megszűnése ellenére a vitorlázás iránti szenvedélyt a piaristák nem engedték el. A szocializmus éveiben, amikor csupán a budapesti és a kecskeméti iskola működhetett, egy különleges piarista vitorlástúra kultúra bontakozott ki. A hajók folyamatosan érkeztek és távoztak, leginkább kalóz típusú vitorlásokkal, de akadtak közöttük belugák és nagyobb, kabinos hajók is. Egy piarista irányításával 5-6 diák indult útnak a Balatonra, ahol a part mentén vitorláztak. Éjszakáikat vagy a parton töltötték, vagy a fedélzeten pihenve, élvezve a víz közelségét és a csillagfényes égboltot.
A 2010-es évek elején jelentős változások történtek. A balatonberényi piarista vitorlástábor új lehetőségeket kínál, lehetővé téve, hogy sokkal szélesebb körben foglalkozhassunk a fiatalokkal. Az alkalmazott módszer – könnyű vitorláscsónakok és lézer vitorlások – sokkal nagyobb aktivitást nyújt a gyerekeknek, mint a hagyományos, csoportos vitorlázás. Ezáltal a táborozók egyedülálló élményekkel gazdagodhatnak, miközben fejlesztik vitorlázási tudásukat és magabiztosságukat.
