A Nyugat-Balkán régió új lehetőségekkel gazdagodhat, mivel a csatlakozási folyamatok előrehaladnak. Az itt élő országok egyre inkább integrálódnak az európai közösségbe, ami nemcsak politikai, hanem gazdasági és társadalmi szempontból is jelentős hatással
Magyarország uniós csatlakozási folyamata során a csatlakozásérettség kérdése többször is középpontba került. A 2004-es "nagy bumm" előtti időszakban az Európai Bizottság folyamatosan figyelmeztetett arra, hogy amennyiben az ország nem teljesíti a tagság feltételeit – például ha gazdasága nem mutat versenyképességet, vagy ha a társadalmi berendezkedésében nincsenek meg a demokrácia fenntartásához szükséges mechanizmusok – akkor a csatlakozás könnyen kudarcba fulladhat. Ez a kockázat nemcsak Magyarországra, hanem az Unió egészére nézve is aggasztó volt. Bár a kétkedők aggályai nem voltak nyíltan megfogalmazva, sokan sejtették, hogy a puszta formális megfelelés mögött még számos, az integrációt hosszú távon biztosító feltétel hiányzik. A történelem során most már láthatjuk, hogy a szkepticizmus nem volt alaptalan. Az Orbán-rezsim alatt Magyarország helyzete nemcsak hogy megkérdőjeleződött, de sokan úgy vélik, hogy az ország valójában átverte az Európai Uniót, ami végső soron mindkét fél számára hátrányos következményekkel járt.
Mi a helyzet a kapu előtt álló Nyugat-Balkánnal?
Soha nem írtam még történészként cikket a "zsidókérdésről". Hacsak a IV. Iván cár polocki pogromjáról írtakat nem tekintjük annak. (De az régi történet. Még 1563-ban fojtatott mintegy 300 zsidót a vízbe az igazhitű cár.) Nem kutattam, nem tanulmányoztam, sőt, igyekeztem nem tudni semmit róla. 2005-ig tartott ez az állapot, amikor anyám sírkövére odavésettem Auschwitzban meggyilkolt szüleinek, nővérének, húgainak és öccsének a nevét. Kissé későn fogtam fel, hogy ők egyszersmind a nagyszüleim, nagynénéim és nagybácsim voltak. Veronka nyolc, Józsika tizenegy éves. Nehéz rájuk így gondolni, hiszen csak nevek egy kődarabon. Egyáltalán nem nehezteltem tehát szegény kőfaragósegédre, amikor riadtan telefonált: "Főnök, elb.sztam az évszámokat." Mert ép ésszel tényleg felfoghatatlan, hogy ez a sok ember, egy egész család, mind ugyanabban az évben pusztult el.
Az eltelt idő során sok minden megváltozott. Egy különös figura, Kvász Iván néven ismert, bőrébe bújva igyekeztem kifejezni magam a tárcafélék lapjain, próbálva kiírni a bennem kavargó gondolatokat. Még a keresztet is visszaküldtem postán, egy augusztus 20-i napon, amiért a közéleti zsidózás körüli feszültségek miatt éreztem, hogy nem maradhatok csendben. Most, egy friss őszi reggelen, váratlanul beléptem az Óbudai Társaskör ajtaján, és a hely varázsa azonnal magával ragadott.
Az antiszemitizmusról esett szó az 1938 és 1956 közötti időszakban. A holokauszt előtti és utáni magyarországi zsidógyűlöletről. Nem a holokausztról, mert, ugye, arról már annyit hallhattunk. Hanem, hogy mi ágyazott meg neki, és miért nem csengett le 1944 után. Pelle János beszélt róla, Zsidókérdés és magyar társadalom 1938-1956 című, nemrég megjelent könyve alapján.
Kicsit elfogult és sértett érzésekkel ültem ott, mint a történészek "céhének" egyedüli képviselője, miközben az előadó hevesen bírálta a szakmát az elmaradt feladatok miatt. Persze, lehet, hogy volt némi igazsága, de közben végig azon morfondíroztam, hogy itt sokkal súlyosabb mulasztások is léteznek, amikre senki nem figyel.
"Mi vagyunk az élő eurázsiai gondolat. Ennek a szónak mi vagyunk a megtestesülése. Ázsiából érkezett nép vagyunk, és közben ízig-vérig nyugati, európai néppé váltunk" - mondta Orbán Viktor magyar miniszterelnök a Magyar Nemzeti Bank Eurázsia Fórumán. Magyarország nem lehet buta, tette még hozzá, az európai gondolkodásmód elavult, hiányzik belőle a konnektivitás, ezért nekünk az eurázsiai gondolathoz kell csatlakoznunk.
Eurázsia kétségtelenül létező, természetföldrajzi szempontból összefüggő egység, ahol a különböző országok közötti politikai, gazdasági és kulturális együttműködés nemcsak szükséges, hanem rendkívül előnyös is. Orbán beszédében azonban az "eurázsiai gondolatot" olyan új irányként említi, amely a régi, nyugati eszmerendszert hivatott felváltani, és a jövőbe mutató, korszerű megközelítést képvisel. Ez sokkal többet jelent, mint a két kontinens közötti logikus és racionális kooperáció. Orbán nyilvánvalóan a Kreml körüli politikai diskurzusban találta meg az eurázsiai eszmét, amelyet legnagyobb támogatói között emleget Putyint, akit rendkívüli tisztelettel és "hiperracionális" vezetőként tart számon.
Az eszmerendszer gyökerei több mint egy évszázadra nyúlnak vissza. Az úgynevezett eurázsiai gondolat a múlt század elején emigáló orosz értelmiségiek között fogant meg, és lényegében a tizenkilencedik századi Oroszország sláv orientációjú eszméinek és a birodalmi ideológiának az összefonódása és újraértelmezése. 1921-ben Szófiában megjelent az "Exodus Keletre" című kötet, amelynek alcíme: "Sejtések és megvalósult álmok. Az Eurázsia-mozgalom tézisei." Itt Szavickij professzor hangsúlyozza, hogy Oroszország "nem csupán Nyugat, hanem Kelet is, nem csupán Európa, hanem Ázsia is, sőt, valójában nem is Európa, hanem Eurázsia." Az eurázsiai gondolat születésénél olyan kiváló orosz tudósok játszottak szerepet, mint Nyikolaj Trubeckoj, Georgij Vernadszkij és Georgij Florovszkij.
Georgescu neve most kezd igazán felkapottá válni az országban. Bár már járt a politikai élet színpadán és feltűnt különféle tévéműsorokban, még mindig nem éri el a többi politikai figura népszerűségét. Győzelme mögött főként a gazdasági elégedetlenség és TikTok-os aktivitása áll. Biztosak lehetünk benne, hogy a jövőben még sokat fognak írni róla. Különösen arról, hogyan tudott mindössze két hét alatt több százezer új követőt szerezni a TikTokon – 30 ezerről 330 ezerre nőtt a követői száma. Kérdés, miért vonzza milliók figyelmét a videóival, és hogyan alakult át mindez hirtelen kétmillió, eddig láthatatlan szavazattá.
Georgescu több mint puszta nacionalista; számos olyan, rendkívül kényelmetlen véleményt fogalmazott meg, amelyek komoly aggodalmakat vethetnek fel a nemzetbiztonság szempontjából. Dicsérte Putyint, és jelenleg sem mutat hajlandóságot arra, hogy valóban kritikát fogalmazzon meg vele szemben. Orbán Viktort is csodálattal illeti, miközben éles bírálatot fogalmaz meg a NATO- és EU-tagsággal kapcsolatban. Mélyen oltásellenes nézeteket vall, és hisz különféle összeesküvés-elméletekben. Ezen kívül nemrégiben olyan furcsa állításokat is tett, mint például hogy a császármetszés egy tragédia, mivel az "elszakítja az isteni szálat" – bár ennek a kifejezésnek a jelentése kérdéses.
Azt, hogy a megrázkódtatás milyen következményekkel jár majd, nehéz megjósolni. A nemzetbiztonsági szerveknek is sokkoló az eredmény, ennyire váratlanul és készületlenül rég nem érte őket politikai jelenség, ráadásul a szomszédban aktív háború zajlik, és Romániában nem újdonság, hogy külföldi műveletekre készen kell állnia az országnak. Az eddig szinte hátradőlő pártoknak hatalmas pofon, még ha abban reménykednek is, hogy a többség nem tudja lenyelni Georgescut - holott erre senki sem vehet mérget; a Simionra adott voksok Georgescura szállnak, hiszen az AUR máris kiállt a jelölt mellett. A többi párt szavazóinak magatartása pedig nem jelezhető előre kellő biztonsággal, másfelől egyáltalán nincs rá garancia, hogy a liberálisnak tekintett női jelöltre szavaznak. A román vidék mélyen vallásos és konzervatív, ettől pedig minden szinten távol áll Lasconi. Georgescut viszont sokan megnyerőnek tartják, őrült elképzelései ellenére tanult ember (talajtanból doktorált), és ily módon sokaknak szimpatikus a stílusa.
Ha végül valóban győzedelmeskedik, az Romániának komoly kihívást jelenthet – ugyanakkor az elnök hatásköreit a romániai alkotmányos keretek között viszonylag jól korlátozhatják. Elmondható, hogy a törvények aláírása előtt lehetősége van arra, hogy visszaküldje azokat a parlamenthez és az alkotmánybírósághoz. Azonban a gyakorlat azt mutatja, hogy sokkal gyakrabban él a sürgősségi rendelet intézményével, amelyet a törvényhozásban alkalmazhat (bár nem lenne szabad ilyen gyakran és könnyedén használnia). E rendeletekre viszont nem vonatkozik az elnöki jogkör korlátozása.
