Orbán Krisztián: A globalizáció korszaka, ahogyan azt eddig ismertük, lezárult.

Orbán Krisztián, az Oriens ügyvezető igazgatója szerint véget ért a globalizáció, ahogyan eddig ismertük. Ebben a helyzetben Európa kénytelen választani két, számára kedvezőtlen opcióból: Kína "katasztrofális ajánlata" és az Egyesült Államok "enyhén megalázó" ajánlata közt. Noha az öreg kontinensnek el kell fogadnia Washington feltételeit, nincs minden veszve: a mostani gazdaságszerkezet-váltás elhozhatja a várva-várt termelékenységi ugrást.

A Portfolio Budapest Economic Forum rendezvényén Orbán Krisztián kifejtette, hogy a következő 5-10 évben milyen jelentős átalakulások formálhatják a globális gazdasági tájat.

A globalizáció, ahogy eddig ismertük, lezárta fejezetét.

- kezdte el mondandóját. Azért emelte ki ezt, mert az Egyesült Államok szerepének átalakulásával eltűnt az a domináns hatalom, amely képes lenne egy egységes szabályrendszert érvényesíteni. Ez különösen fájdalmas Európa számára, hiszen Kínával szemben nem áll rendelkezésünkre az a közös irányítás, amely megkönnyítené a gyors reakciót a jelentős átrendeződésekkel szemben.

A változások mélyebb megértéséhez nélkülözhetetlen, hogy átlássuk a két fő pólus logikáját, melyek a világgazdaság alakulására a legnagyobb hatással vannak. Orbán Krisztián véleménye szerint az amerikai gazdasági rendszer egyfajta szellemi reakcióként értelmezhető arra, hogy...

az amerikai fogyasztóhoz való hozzáférés olyan privilégium, amelyért mindenki fizetni fog.

Kiemelte, hogy a neoklasszikus közgazdaságtan nézőpontjából ez kezdetben értelmetlennek tűnhet, de ha félretesszük a megszokott dogmákat, az amerikai megközelítés világossá válik. Az Egyesült Államok vezetése a korábbiaknál nagyobb terheket ró a kereskedelmi partnereire.

Orbán véleménye szerint azok a szereplők, akik hűen követik ezeket a szabályokat, jogosultak részt venni az amerikai központú gazdasági rendszer működésében. De mi is indokolja ennek a megközelítésnek a jelentőségét?

A vámok célja részben az, hogy bevételt generáljanak az elnök számára. Bár még mindig zajlanak jogi viták arról, hogy Donald Trump kereskedelmi háborúja jogszerű volt-e, Orbán véleménye szerint kicsi az esély arra, hogy a bíróság érvénytelenítse a vámkivetéseket. Amennyiben a vámok továbbra is érvényben maradnak, az hatalmas átalakulást hoz magával:

Hirtelen olyan bevételi forráshoz kerül az amerikai elnök, amelynek nagyságát a kongresszus nem tudja befolyásolni.

Korábban ez nem így volt, a "power of the purse" a Kongresszusé volt. Ez egy "óriási hatalommegragadási kísérlet" és egyelőre nem úgy néz ki, hogy az elnök elbukja majd.

Azzal a feltételezéssel kapcsolatban, hogy az Egyesült Államokba exportáló vállalatok a megnövekedett költségeket a végső fogyasztókra hárítják, érdemes megjegyezni, hogy ez a folyamat csak korlátozott mértékben valósul meg. Az áthárítás mértéke nagymértékben függ attól, hogy a termék gyártója jelen van-e a helyi piacon, hiszen ezek a gyártók gyakran árszabó szerepet töltenek be. Ezért az Egyesült Államokba exportáló cégeknek bizonyos mértékig alkalmazkodniuk kell a piaci körülményekhez és a fogyasztói igényekhez.

A vám véleménye szerint különösen hasznos eszköz, mivel hatékonyan képes eloszlatni az adóterheket, ahogyan azt általában a fogyasztási adók is teszik. Amikor az emberek megfizetik ezeket a költségeket, gyakran nem tapasztalják meg a teljes terhet, így a plusz bevételek révén lehetőség nyílik más adóterhek mérséklésére is. Erre kiváló példa a híres Big Beautiful Bill esete, ahol pontosan ezt az elvet figyelhetjük meg.

Bár sokan már a dollár uralmának végét hirdették a kereskedelmi háború árnyékában, Orbán Krisztián néhány lépést emelt ki, amelyet a Trump-kormányzat tett az amerikai valuta dominanciájának megőrzése érdekében. Az egyik ilyen lépés az volt, hogy sikerült elérni, hogy az Európai Unió is vállaljon kötelezettséget amerikai államkötvények vásárlására. Ezen kívül felmerült a dollár alapú stablecoinok kibocsátásának lehetősége is. Ha ezzel sikerül fenntartani az államkötvények iránti keresletet, az elnök számára szélesebb mozgásteret biztosíthat a költségvetési döntések terén. Ez különösen kedvező számára, hiszen így kevésbé kell aggódnia a kiadások csökkentése miatt.

Úgyhogy dollárban kell maradni, amerikai államkötvényt kell venni, FDI-t kell befektetni Amerikába, és kölcsönös vámokban kell megegyezni

Orbán összegzése szerint a washingtoni ajánlat jelentős hatással bír Európára. Az EU számára különösen fájó, hogy míg az Egyesült Államok 0%-os vámot alkalmaz, addig az európai országok többsége 15%-os vámot kénytelen fizetni, és ezt a helyzetet "kölcsönösnek" titulálják. Ez a kettősség nem csupán gazdasági, hanem politikai szempontból is problémás, hiszen a kontinensnek el kell fogadnia ezt a méltánytalanságot.

Emiatt felmerül a kérdés, hogy miért fogadja el az Unió ezt az ajánlatot. Orbán szerint azért, mert ez is picit jobb, mint a kínai alternatíva.

Aki ugyanis a pekingi központú gazdasági rendszerbe akar csatlakozni, annak utat kell engednie a kínai termékeknek és a kínai tőkének.

A világ termelési kapacitásának körülbelül 32%-a Kínában található, míg a globális fogyasztás csupán 14%-ot képvisel. Ez a helyzet különösen figyelemre méltó, hiszen a globalizáció, ahogy eddig ismertük, válságba jutott. Ebből logikusan következik a jelentős kapacitási többlet, amelynek értékesítési lehetőségeket kell találni. Azonban ez nem feltétlenül kedvező a legtöbb ország számára, hiszen az olcsó kínai termékek piaci elárasztása csak a legszegényebb államoknak hozhat előnyöket, amelyek nélkül Kína támogatása nem tudnák megvalósítani alapvető infrastrukturális fejlesztéseiket. Etiópia esete jól illusztrálja ezt a jelenséget.

Orbán véleménye szerint Európa jelenlegi helyzete meglehetősen zavaros: Pekingből érkezett egy "katasztrofális ajánlat", míg az Egyesült Államoktól csupán egy "enyhén megalázó" javaslatot kapott.

Az, hogy mit válasszunk, igazából már csak amiatt is eldőlt, hogy az öreg kontinens vezetői szempontjából a gazdasági kérdéseket is felülíró fő szempont, hogy "ki tud minket megvédeni Oroszországtól". Szerinte egyértelműen ez határozza meg az európai gazdaságfejlesztési stratégiát. Mivel a kínai külügyminiszter kijelentette Kaja Kallasnak, hogy Kínának nem érdeke Oroszország vezetése Ukrajnában, Európának nem maradt más választása, mint elfogadni a washingtoni ajánlatot.

Szerinte február óta egyértelműen észlelhető az EU viselkedésében a folyamatos alkalmazkodás: miközben a nyílt politikai diskurzusban igyekeznek rugalmasan reagálni a kihívásokra, a háttérben már megkezdődött az amerikai függőségek fokozatos leépítése. Például azok a vezetők, akik korábban a 2%-os védelmi kiadásokat elképzelhetetlennek tartották, most már 5%-ról beszélnek, és mindössze fél év leforgása alatt jelentős mértékben túllépték a korábbi költségvetési kereteket.

A felkészülés során Németország volt az egyik első, aki megadta a kezdőjelet, bejelentve egy 500 milliárd eurós csomagot infrastrukturális és katonai kiadásokra. A célja világosan körvonalazódik: Európa 10 éven belül önállóan képes legyen gondoskodni a saját védelméről.

Ez a helyzet új lehetőségeket kínál a kontinens számára, hogy kiszabaduljon a gazdasági zsákutcából. Európa egykor a globális export színpadának meghatározó szereplője volt, de most a versenyképességét veszítette el. Jelenleg egy átalakulási folyamaton megy keresztül, ahol a belső keresletre való nagyobb támaszkodás válik prioritássá.

Az export szerepének háttérbe szorulásával a hangsúly az infrastrukturális és védelmi költségek irányába fog eltolódni. A fogyasztás helyett a beruházások kerülnek előtérbe, miközben a gazdasági hatékonyság prioritása fokozatosan átadja helyét a nemzetbiztonsági megfontolásoknak.

Ez teljes mértékben megváltoztatja azokat a szabályokat, amelyeket az elmúlt három évtizedben megszoktunk.

Orbán szerint pontosan ezek az állami megrendelések, pontosan ez a nemzetbiztonsági kultusz, pontosan a beruházásra való fókuszálás fogja elhozni azt az időszakot, amikor a digitalizáció valódi változást hoz majd makroökonómiai szinten is. Mindez az ügyvezető igazgató szerint

Egy valódi termelékenységi forradalom küszöbén állunk Európában, amely radikálisan megváltoztathatja a munka világát és a gazdasági tájat.

Elengedhetetlen, hogy felismerjük: a szabályrendszer gyökeresen átalakult.